Ljubljanába akkor szerettünk bele, amikor tavaly ősszel Bledből, illetve a Soca folyón megejtett vadvízi evezésből hazafelé megálltunk ott. Kedves, szeretnivaló város, gyönyörű belvárossal, amelyet a Ljubljanica folyó szel ketté: jobb és bal partján kávézók, éttermek, üzletek várják a vendégeket.
A folyón sűrűn követik egymást a gyaloghidak, de akár hajózni is lehet rajta. Kicsit olyan, mint Velence, ám túlzsúfoltság és turistaáradat nélkül.
Egyik legnevezetesebb híd a fenti képen látható tripla híd, a Tromostovje. 
Itt is találtunk olyan hidat, amelyre lakatokat tesznek párok az örök szerelem reményében, és itt fent is maradhatnak a helyükön.
Még egy hidat megmutatok, nagyon tetszik nekem, ráadásul alatta egy vízen ringatózó kávézó is található.
Annyira légies, könnyű… És az ember már attól jól érzi magát, hogy nézelődik róla mindkét irányba. 
A folyóparton sétálni remek, ám közben megéhezik az ember; mi a Julija étterembe tértünk be ebédelni, amit jó szívvel ajánlok nektek is: szuper kiszolgálás, finom ételek. Ez az étterem az óvárosban, folyóparttól egy utcányira található.
És ha már bejöttök ebbe az utcába, mindenképpen fedezzétek fel! Gyönyörű épületekkel van tele.
Ezen az oldalon található a vár is, oda mi nem mentünk fel, mivel azt olvastam róla, hogy a kilátás onnan pont a panelházakra nyílik, mi pedig inkább az óvárost akartuk még egy kicsit jobban felfedezni.
Séta közben láttam meg egy kirakatban a Mozart golyó szlovén változatát… Vagyis, nem kóstoltuk meg, de arra emlékeztetett így ránézésre.
Ha már az édességeknél tartunk – hát persze, hogy bementünk egy cukrászdába!!! Nem bíztuk a véletlenre, a vendégek kritikái alapján legjobbnak tartott Lolitát választottuk, immár másodszor: tavaly ősszel is benéztünk ide, kóstoltunk, és nagyon elégedettek voltunk. 
Bár az üzlet elnevezése véleményünk szerint inkább valamiféle night clubot idéz, a Lolita egy igazi cuki cukrászda. Gyönyörű tortákkal, monodesszertekkel, macaronokkal…
Ó igen, s finom kávéval.
Ez utóbbi süti a gibanica, egészen más, mint ahogy mi készítjük, itt almás-túrós-mákos. Finom, bár nekem kicsit túl édes volt.
Nehéz volt abbahagyni a fényképezést, a Lolitát nagyon kitalálták.
Nos, előbb-utóbb azért innen is el kellett jönnünk… Sétálgattunk még egy kicsit, majd visszatértünk a kocsinkhoz, amit a város fő tere alatti mélygarázsban hagytunk. Egyébként volt olyan tervünk – olvastam az útleírásokban – hogy biciklit kölcsönzünk majd a több ponton elhelyezett kölcsönző állomásokból, állítólag, ha az ember két órán belül visszaviszi, ingyenes, és utána is egészen olcsó, pár euróból megúszható. Talán pont ezért a helyi lakosság is aktívan használja, így egy darabot sem találtunk sehol…:-) De aztán nem bántuk, jót sétáltunk.
Ez az a bizonyos fő tér – nem valószínű, hogy ez a neve -, ott fent pedig a vár látható.
Bár csak a hétfői szabadnapunkat szántuk rá erre a kis kirándulásra, sok mindent láttunk. Legközelebb szeretnénk eltölteni egy éjszakát itt, Szlovénia gyönyörű fővárosában, hogy megnézzük az esti fényeiben is. Remélem, hamarosan sort kerítünk rá!
