Bálint fiam (21) nemrég hazalátogatott a szülői házba, tudjátok, ő Pécsett tanul, nagyon jól érzi magát ott, és ritkán is látjuk.
Szóval hazajött, dolgozott kicsit a cukrászdában – szerintem barista őstehetség -, majd visszatért Baranyába, ám itthon hagyta a laptop töltőjét, és néhány alapvető fontosságú tankönyvét is. 
Küldjük utána, kérte, amikor észrevette a hiányt, ám én úgy döntöttem, hogy kicsit kiszellőztethessem a fejem, és átgondolhassak néhány fontos dolgot, magamra vállalom a futár szerepét, és elautózom oda le délre. Hátha ott épp máshogy süt a nap.
Bálint az egyetemen volt, nem is találkoztunk, elvittem az albérletébe az otthon hagyott cuccot, illetve elhelyeztem a konyha- és a hűtőszekrényben egy kis túlélőkészletet, amit utólag nagyon meg is köszönt.
Aztán bementem a belvárosba. Mindenképpen ki akartam próbálni a Balkán Bisztrót, nemrég ajánlotta valaki, hogy ha arra járunk, ne hagyjuk ki. Amint kerestem a helyet, egyszer csak azzal kellett szembesülnöm, hogy hát ez ott van, ahol 2011-ben Gabi barátnőmmel jártunk, csak akkor még a Krúdy volt a hely neve, és elég nagy csalódást okozott.
Ide tértem hát be egy gyors ebédre, nem akartam sokat enni, és hát egyedül nem is lehet olyan sokfélét megkóstolni – a napi menüből választottam, aminek a főfogása is finom volt ugyan, de a mély benyomást rám mégis a hideg uborkaleves gyakorolta. Olyannyira, hogy elhatároztam, ahogy hazaérek, ezt én is elkészítem, mert arra igazából nem volt nehéz rájönni, hogy ez egy egyszerűen összeturmixolt leves, ami uborkából, joghurtból, fokhagymából, fűszerekből áll, és még csak főzni sem kell. Folyékony tzatziki. Zseniális. 
– Na figyeljetek, ezt kóstoljátok meg – hordoztam körbe a kész levest a munkatársaim között.
– Miii? Uborkaleves??? – kaptam a kissé fanyalgó válaszokat, de azért csak megkóstolták – és elállt a szavuk. 
– Hát ez nagyon durva, ezt megfőzöm a hétvégén én is – mondta az egyik kolléganő ámuldozva, amire csak annyit válaszoltam, hogy ezt bizony még csak főznöd sem kell, csak turmixolnod, csak figyelj, ez kell hozzá négy személyre:
2 kígyóuborka
1 nagy doboz (kb. 45 dkg) görög joghurt
2 gerezd fokhagyma
pár szál kapor
feketebors
kb. 1 csapott ek só
Mindent egy tálba teszel, és ráküldöd a botmixert. Nem kell arra törekedni, hogy a lehető legsimább legyen, jó az, ha maradnak aprócska uborkadarabok.
És kész. A tetejére érdemes szórni száraz serpenyőben pirított magokat – lehet ez dió, mandula, pisztácia -, és nagyon finom hozzá a gránátalma.
Tudom, hogy szinte mindenkinek a forró nyár jut eszébe róla, de higgyétek el, jó ez most is.
A só meg a bors nyilván ízlés szerinti tétel, én nem sajnáltam belőle…
