A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Nagyon érdekes volt ez a nyár, és sok minden történt annak ellenére, hogy nem voltunk szinte sehol. Tettem egy gyenge próbálkozást még júliusban, és felajánlottam egy kis hotelnek a blogomat, mint reklámfelületet cserébe néhány éjszakás családi pihenésért, de úgy látszik, az illetékes nem találta vonzónak az ajánlatomat, mert még csak nem is válaszolt.
Szóval, maradtunk itthon, a gyerekek voltak barátoknál, a szüleimnél, erre-arra, én Pécsett 3 napot, a férjem meg egyszer elment horgászni Bencével és Pityuval, akiről eddig azt még nem mondtam el, hogy az ország egyik legismertebb legyezőhorgásza, (horgász)botépítő mester. Bicikliztünk rengeteget. Strandoltunk is, bár idén nem túl sokat. Meg szalonnát sütöttünk, barátokat hívtunk, csillagokat néztünk, hatalmasakat nevettünk. Jókat főztem. Úgy érzem, ismét megtanultam értékelni az apró, de nagyszerű dolgokat. És hálás vagyok azért, amink van. A családunkért, a helyért, ahol élünk, a barátokért, akikről már ínséges időkben is bebizonyosodott, hogy barátok, a szüleimért, akik segítenek, ahol tudnak, a munkáimért, a nagyszerű kollégáimért, és értetek is, kedves olvasók, akiktől tényleg nagyon sok jót kapok – és ez most egyáltalán nem közhely.
Vannak friss ismeretségek, új fejlemények, irányvonalak, biztató kezdetek, amelyekről még korai volna áradoznom.
De van olyan is, amiről szívesen írok; itt van például David, a svájci fiú, aki sclerosis multiplexből gyógyult meg az Istenbe vetett hite által; nem viccelek, diagnosztizált beteg volt, nem tudott menni, de ülni sem nagyon, és miután – ahogy mondja – hallott arról, hogy Jézus ma is gyógyít, és ezt el is hitte, egyszerűen meggyógyult. Két éve nem szed semmilyen gyógyszert, és teljesen tünetmentes. A szülei vettek házat itt, Keszthelyhez közel; ők már meghaltak, de David továbbra is szívesen jön nyaranta, és lehetőségei szerint hosszabb-rövidebb időt itt tölt. Nem mellesleg ő a svájci evezős válogatott edzője. Pénteken ő volt a mi vendégünk, szombaton mi voltunk az ő vendégei másokkal együtt – éppenséggel mindkét alkalommal ugyanaz a társaság jött össze.
A szombat esti vendégségre David nagyon készült: kenyeret sütött, csirkemellet pácolt, kétféle salátát készített, jeges teát gyártott, olívabogyóval és sajttal töltött paprikás kiflit sütött, és mindezeken felül egy fantasztikus, almás-fahéjas-mazsolás sütit dobott össze anyukája receptje alapján. Szerencsére volt a társaságban egy profi fotós is, így az ő képein a rossz fényviszonyok ellenére remekül látható, micsoda alkotás volt ez.

David.OK..-292

Fotó: Bézsenyi Zsolt

Egyszerű kevert tészta, el is kértem a receptet Davidtől, aki a következőt küldte:

Apfel – Rosinen – Zimt Kuchen
Almás–mazsolás–fahéjas sütemény


400g Mehl/ liszt (fehér és tönköly)
150g Zucker/cukor
1 Pack Vanillezucker/ vaníliás cukor
1 Pack Backpulver/sütőpor
250g Magerquark/túró
150g Kefir oder Yoghurt/kefir vagy joghurt
Ca. 2 Kaffeelöffel Zimt/ 2 kk fahéj
Ca. 1 Kaffeelöffel Salz/1 kk só
2-3 Eier/tojás
Ca. 6-7 Esslöffel Öl/ 6-7 ek olaj (olívaolaj vagy repceolaj)
Ca. 150g Rosinen/mazsola
Ca. 300-500g Äpfel (Äpfel in kleine Stücke schneiden)/alma apró darabokra vágva

Alles gut mischen. Bei ca. 180°-200° 45-60 Minuten backen. Wenn der Kucken noch warm ist 2 bis 3 Kaffeelöffel Zimt darüber streuen.
Das Rezept stammt ursprünglich von meiner Mutter, Ursula Koller.

Mindent jól összekeverünk, 180-200 fokos sütőben 45-60 percig sütjük. Amikor még meleg, megszórjuk 2-3 kávéskanál őrölt fahéjjal.
A recept anyukámtól, Ursula Kollertől származik.

És itt vagyunk mi, ahogy elégedetten eszegetünk:

David.OK..-293
Az asztalfőn David.
Fotó: Bézsenyi Zsolt

Ajánlott cikkek

16 Hozzászólás

  1. Kedves Móni!Én sajnálom, hogy vége a nyárnak, de kíváncsian várom az őszt, a te receptjeidet, és mindent…Szombaton pedig a nyárzáró családi partin nagy sikert aratott a rozmaringos csavarék (kiderült, hogy a mamának 1,5 m-es a rozmaringja). Szakács unokaöcsém is díjazta!! Ezt az almást is kipróbáljuk majd. A Francia konyha c. könyvben van egy káposztás lepény, ami ugyan sós, fűszeres mégis az jutott róla eszembe.

  2. Ránéztem a bejegyzésedre és :hűha!ez jó hosszú!:)Aztán elolvastam és KÖSZÖNÖM!!!!!!Mi sem voltunk nyaralni, de cseppet sem bánom.Szerintem jobb is volt így.Nekünk is voltak hasonló, barátos találkozások,evések.Amit írtál Dávidról, lelkem mélyéig elért.♥Köszönöm!♥Legközelebb,ha Keszthelyre megyünk, benézhetünk?:)

  3. Szép történet, legjobbakat kívánom Davidnak! Jó ötletnek tartanám a nyaralás eme fajtáját, sajnálom, hogy figyelembe se vették a szállodások… pedig kemény pénzeket költenek amúgy reklámra…

  4. Ez is egy nagyon jó bejegyzés! :)Hát igen, gyorsan elröpült ez a nyár! Mi sem igazán voltunk sehol, sőt leginkább csak 3-asban a gyerekekkel, mert férj 300 km távolságradolgozik( már csak 1 hétig) . De azért szép nyár volt!amit a davidről írtál, engem is nagyon megérintett!!! Ez is azt igazolja, hogy vannak még csodák!!! Bízni és hinni kell! Az almás mazsolás torta pedig, egyszerűen csúcs! 🙂

  5. :)KIcsi a világ effektus megint bejátszik. A fotós Zsolt nekünk is kedves ismerősünk, abban a házban él Budapesten ahol laktunk amikor Kerecsent vártuk, hogy megszülessen. Sőt amikor Adél születésére vártunk, akkor pedig “nála” laktunk…vagyis abban a lakásban ahol ő lakik(akkor éppen horgászni volt a barátaival). 🙂 Szóval nem kicsit mosolyintottam amikor megláttam a nevét. Dávid történetén mégnagyobbat mosolyogtam, öröm olvasni, hogy vannak emberek akiknek ilyen erős a hituk. Nyaralni meg mi se voltunk… csak itt ott kirándulni…de így az egész nyár egy nyaralás volt. Holnap Adél már megy oviba, menni akar, hiányoznak már a pajtások neki. Tomi meg már alig várja a csütörtököt… meg az első sulis napot.Hihi lesz ez még így se!! 😉

  6. Kriszta, köszi:) Aki eddig az ismerősi körömben kipróbálta ezt a rozmaringos “csavarékot”, mindenki nagyon áradozott:))Mammka, persze:)Vicuska, én is jó ötletnek tartottam, de talán kitartóbbnak kellett volna lennem, és több szállodát, vagy üdülőhelyet megkeresnem, hátha egy komolyan vett volna. Hát,majd jövőre újra megpróbálom.Marika, így igaz, a hit csodákra képes.

  7. Szilvi, igazán nincs mit, én is mindent köszönök:)Rose, hát ez tényleg vicces…:)) Ez előtt a szombati vendégség előtt, pénteken ugyanez a csapat nálunk volt, szalonnát sütöttünk, és onnan van egy hatalmas sztori a Bözsitől, amit ha le bírok majd úgy írni, hogy átjön a poén, akkor leírom. Mi fetrengtünk.

  8. Ezért is szeretem a blogodat, mert mindig hallok valami pozitív történetet, vagy valami olyasmit, ami kapcsolódik a mi életünkhöz is.Svájcban élünk, lehet, hogy már írtam, és nagy vágyam, hogy feltérképezzem az ország étkezési kultúráját, mert bizony a röstin, a csokin és a fondue-n kívül bőven van még itt finom és izgalmas ennivaló. A hit erejével meggyógyuló svájci fiú receptje pedig duplán érdekes a számomra.Az talán fontos lehet, hogy itt kint nincs rendes túró (ahogy sok más országban sincs) tehát inkább egy olyan jól kenhető túrókrémre lehet asszociálni a Magerquark kapcsán. Persze nyilván rendes magyar túróból is jó lesz a sütemény, csak maximum a textúráját változtatja meg kicsit…

  9. Goba, köszi az infót! Valószínűleg hasonló ez a túró ahhoz, ami itthon a Lidl-ben kapható, az a kis vödrös, ami inkább tejföl állagú, sütikbe nagyon finom, fél kilós a kiszerelése.

  10. Kedves Móni!Nagyon örülök,hogy rátaláltam a blogodra. Öröm olvasni a bejegyzéseidet,mivel sokszor hasonló életérzések járnak át engem is! 🙂 Nekem is van 4 gyerkőcöm, na jó csak 3,de néha beleszámolom Apát is! :DKöszönöm a sok jó receptet és hogy olvasód lehetek!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük