A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Manci a kutyánk, egy lassan 10 hónapos csoki labrador. Végtelenül jámbor, a cukrászdánk emblematikus állata, aki nagyjából három hete ébredt rá arra, hogy tud úszni.

Forrás: Pixabay

Ez elég vicces, lévén, hogy a labrador tulajdonképpen vízi kutya, úszóhártyával a tappancsán, dupla szigeteléssel a bundájában, aminek köszönhetően a jeges vízbe is simán belemegy. Tavasszal – teljesen szabálytalanul – a strandra jártunk vele, amikor még ugye senki nem fürdött, de csak addig merészkedett a vízbe, amíg a lába leért. Ott viszont egyre felszabadultabb volt. Aztán eljött a június, a strandra nem mehettünk be tovább, azonban felfedeztünk egy kis, 20 méter hosszú partszakaszt, ahol legfeljebb néhány horgász szokott üldögélni, oda jártunk “szokni a vizet”. bedobtunk neki egy faágat, nem túl messzire, ha úgy ítélte meg, hogy az biztonságos távolban van, akkor bement érte, ha azt gondolta, hogy ott már nem ér le a lába, akkor nem.

Na ő Manci.

Aztán egyszer bedobtam az ágat, bement érte, és közben látszott, hogy nem tudja eldönteni, most leér-e a lába, vagy sem… aztán elmerült egy pillanatra. Kihozta a fadarabot, nagyon megdicsértem, és gyorsan vissza is dobtam – kicsit messzebbre. Bement érte, és már úgy úszott ki. A következőt még beljebb dobtam, nem is gondolkodott: ugrott, úszott, kihozta. Szóval, rájött, hogy tud úszni.

Forrás: Pixabay

Innentől nagy buzgón jártunk oda, akár naponta kétszer is, hogy Manci gyakorolhassa újonnan felismert készségét. Mivel legtöbbször ücsörgött a parton egy-két horgász, illedelmesen köszöntünk, és megkérdeztük, nem gond-e, ha beengedjük a kutyát egy kicsit. Minden alkalommal az volt a válasz, hogy dehogy, persze, és volt, aki megjegyezte, hogy nagyon kedves tőlünk, hogy egyáltalán megkérdeztük.

Tényleg, egyébként, mert egyszerűen csak jó fej akartam lenni, mert a fülemben csengett egy ismerősöm mondata, miszerint “a horgászoknak soha semmi nem jó”, amivel arra utalt, hogy általában nehéz a kedvükre tenni, és ez valószínűleg abból fakad, hogy háborítatlan nyugalomra vágynak.

Nos, békésen éltünk így egymás mellett, a horgászok és mi, Mancival, mígnem egy reggel lesétáltam a partra a kutyával, és ezúttal is feltettem az ott ülő horgásznak a kérdést:

– Nem baj, ha beengedem a kutyát?

– Eggyel több vagy kevesebb, már mindegy – felelt kissé morcosan.

– Sok kutyát hoznak fürödni? – kérdeztem együttérzőn.

– Sokat – dörmögte -, csak tudnám, minek.

– Gondolom, melegük van a kutyáknak. Jólesik neki a víz.

– De hát be sem mehetnek a Balatonba! – morgott rám.

– Hát, ha ez így lenne, nem lennének kutyás strandok, de vannak, tehát a Balatonba biztos, hogy mehetnek kutyák. Különben is mindenféle állatok élnek benne, szóval, nem a kutyák az egyetlenek.

– De azok vízi állatok! – vitázott kitartóan horgászom, mire csak annyit mondtam, még mindig mosolyogva, bár már nem igazán őszintén:

– Ez meg egy vízi kutya.

Közben Manci beúszott párszor, és úgy döntöttem, nem vitázom tovább, hazafelé indultunk. Útközben összefutottam egy ismerősömmel, meséltem neki a sztorit, mire ő nevetve kérdezte:

– Azt nem mondta ez a jóember, hogy ott igazából tilos horgászni?

Forrás: Pixabay

Hát nem, azzal nem dicsekedett. Ellenben én utánakérdeztem ennek a kutyafürdetés-dolognak, mert nem volt világos, és a következőt tudtam meg: kutyák emberekkel együtt nem fürödhetnek a Balatonban, emberek pedig csak kijelölt helyeken – azaz strandokon – fürödhetnek. Ergo: strandokon nem fürödhetnek kutyák, máshol viszont igen. Ami a kutyás strandokat illeti, azok valójában nem strandok, hanem kutyafürdető helyek, ahol az az alaphelyzet, hogy a kutya bemehet – az ember meg, ha akar…

Visszatérve az én morcos horgászomra, valójában neki kellett volna megkérdeznie, nem baj-e, hogy ott horgászik…

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük