Szinte el sem hiszem, hogy egy év eltelt azóta, hogy megnyitottuk a saját cukrászdánkat, amelynek az alakulását nyomon követhettétek itt a blogon. Sőt, tulajdonképpen az egész csodálatos történetet, hogy hogyan is lett napi három torta készítéséből heti 4-500 torta sütése, a Dunántúl 15 kávézójába szállítás, majd saját cukrászda.
Az elmúlt egy évben beigazolódott, hogy jó döntést hoztunk: amennyire tartottam attól, hogy mennyivel többet kell majd dolgoznunk annál, amit addig – és ami alapból sem volt kevés -, legalább annyira jó élmény volt személyesen találkozni a vendégeinkkel, sok-sok olvasómmal, akiktől közvetlenül is visszajelzést kaptam, kaptunk a sütikkel, a hellyel kapcsolatban. Kis ünnepséggel készültünk az egyéves szülinapra, bár, bevallom, nem szerveztük túl. Rendeztünk egy mini kirakodóvásárt, ahova két nagy kedvencünket, Lengyel Zsuzsi keramikust, és az egyedi kézműves, újrahasznosított fa termékeiket árusító La Vino Vita csapatát.
Hogy ezúttal ne csak édes, hanem valami sós ennivalónk is legyen, Ozsvárth Gábor barátunk sütötte frissen saját gyártású kolbászait. 
Az üzem dolgozói meglepetés-tortát készítettek, amelyről én sem tudtam, csupán annyit mondtak nekem, hogy szombaton tilos belépnem az üzembe, a hűtőkamrába meg aztán hatványozottan. 
Estefelé megérkezett Figura Ede, és felesége, Saci, akik egy rendkívül szórakoztató, felnőttek számára is élvezhető és vicces gyermekműsort mutattak be A brémai muzsikusok címmel.
Utána tortáztunk, koccintottunk egy pohár pezsgővel, és további sikeres és boldog éveket kívántunk egymásnak, és magunknak is.
És jött az új nap az új kihívásokkal…:-)
