A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Az az érdekes helyzet állt elő, hogy amolyan félig-meddig hivatalosnak mondható okból az elmúlt három napot Pécsett (ezt még mindig nehezen mondom ki, nem értem, miért kell néhány várossal kivételezni…) töltöttem, családunkból csak én egyedül, ráadásul kedves barátnőm, Gabi all-inclusive ellátását élvezve.
Először is: Pécset látni kell. Gyönyörű, pezsgő város.

Hétfő este 10 óra.

Az elmúlt három nap során kóstoltunk ezt-azt, erről szeretném átadni nektek a benyomásaimat.

BBQ csirke saláta

Az első hely, amelyet hétfő este házigazdám javaslatára kipróbáltunk, a Replay étterem volt a Király utcában, noha (megnéztem), a hivatalos címe Városház köz 2. Ez a Király utca a belváros egyik sétáló utcája, sok más éttermet is találunk itt; azt elmondhatom, hogy a Replay nem okozott csalódást. A késői órára való tekintettel salátákat kértünk, egészen pontosan BBQ csirke salátát (jégsaláta, római saláta, barbecue csirkecsíkok, kukorica, ropogós szalonna, paradicsom, feketebab, uborka, ropogós sült hagyma, Ranch dressing) és Grillcsirkés Tostadát (grillcsirkecsíkok babpürével ropogós tortillán, tetején vegyes zöldsaláta hagymával, kofferbabbal, kukoricával olasz dresszinggel, salsával, avocádókrémmel és tejföllel tálalva) – mindkettő nagyon finom volt. Gabi azt mesélte, régen ez a hely Csemege üzletként funkcionált, most minimál design-ban pompázik, igényes, szép. 

A Replay belső tere.

Kedden a Krúdy vendéglőben ebédeltünk (Ferencesek utca 32).
Hogyismondjam.

Kép innen.

A hely akár jó is lehetne. De a mi benyomásaink szerint nem az. Az étterembe vezető folyosó faláról tájékozódhatunk, milyen hírességek jártak előttünk, és hogy mennyire meg voltak elégedve, saját kezükkel írott elismerő szavaik ott függnek fényképükkel együtt. – Majd mi is küldünk fotót – mondjuk Gabival, aztán viccesen hozzátesszük: ha meg leszünk elégedve.

Híres elődeink. Kép innen.

És még az étlap is azt sugallja, hogy meg leszünk. Olvasmányos, ha egyedül lennék, szívesen bele is feledkeznék; inkább a rendelésre koncentrálunk, de Törley József idézett gondolata megragad: “Tökéletlen portékát nem akarok adni a renomé miatt” – hát, úgy legyen. Ugyan magunk vagyunk az étteremben, ezt annak a számlájára írjuk, hogy az ebédidőnek vége, fél három van. Pincérünk kedves. Hamar hozza a levest, az enyém – Krúdy kedvenc batyus levese – langyos, a leírás szerint amúgy ez egy “húsleves gombával és főtt hússal töltött tésztabatyuval, zöldségekkel”, van benne négy kis batyu, meg sárgarépa.
Gabi levese, a hideg eperleves korrekt.
Aztán a második… A borjú már nem borjú, sajnos, rágós rettentően, az én bazsalikomos jércemell padlizsánkrémmel, sült paradicsommal fogásomon a paradicsom nem sült, és egy talicska rizs van mellé, aránytalanul sok.
Úgy döntünk, a kávét nem itt isszuk meg. És képet sem küldünk. Valószínűleg Krúdy sem küldene.

***

A mai napon úgy döntöttünk, nem kerülgetjük tovább az Enoteca Corsót, nem hallgatunk azokra, akik legyintéssel elintézték, hogy “á, oda sznobok mennek”, mondtam Gabinak, engem a gasztrobloggerség kötelez, nem tehetem meg, hogy itt vagyok ebben a városban, és nem megyek be az egyik, ha nem a leghíresebb éttermébe.

Ezt kihagyni nagy baklövés lett volna. Az Enoteca Corso remek étterem, nagyszerű felszolgálással, mindenféle érzékekre ható, kitűnő konyhával.

A felső szinten ültünk le, ahol figyelemmel kísérhettük, hogyan készülnek ételeink. A képen látható plazmatévén a konyhában zajló események láthatóak. Real time. Minden elismerésem…
Felszolgálónk kedves, jókedvű, gyors, az ételeink is gyorsan érkeztek. De hogy ne várjunk tétlenül, először egy kis házi kenyeret hozott házi vajjal. Ez nem okozott eksztázist, de mint figyelmességet, mindenképpen értékeltük.
Gabi rozé kacsamellet és kacsamájat evett, én tagliatelle-t sült pisztránggal, kapribogyóval és koktélparadicsommal. Mindkét fogás remek, még jó, hogy csak mi ültünk a felső szinten, hangos lelkendezésünk, áhítatunk időnkénti megnyilvánulásai nem zavartak senkit. Az adagok nem voltak nagyok, de kicsik sem, pont jók. Azért még desszertnek lecsúszott egy Madártej Gabinak, nekem meg egy Bailey’s kehely.

Ez a vacsora, ezt most elfogultság nélkül mondom, élmény volt. Utána tettünk még egy kis sétát, és közben megbeszéltük, időnként érdemes félretenni az előítéleteket…

Jártatok mostanában Pécsett?
Nektek melyik hely jött be?

(És csak halkan kérdezem: szavaztatok már a blogomra a Goldenblogon?)

Ajánlott cikkek

22 Hozzászólás

  1. sajnos a replay-ről azon kívűl, hogy az egyik legjobb helyen lévő étterem, semmi más jót nem lehet elmondani. mint pécsi messzire elkerülöm ha tehetem.ha legközelebb erre jársz, érdemes kipróbálni a kolibrit, az addót, vagy pl a shirkan indiai éttermet. 🙂

  2. Egy éve voltam utoljára Pécsett, de csak futólag. Viszont 2 nap múlva utazunk oda a családdal egy év ‘londonozás’ után: már nagyon várom!Évekkel ezelőtt valamelyik házassági évfordulónkat ünnepeltük a Replay teraszán vacsorázva. Finom volt az étel és normális a kiszolgálás, és az egész hely színvonalas volt.A Krúdy-ban egyszer ettüem csak, de nekünk sem volt jó élmény, a kaja miatt. (már nem emlékszem, hogy mi volt, csak arra, hogy nem voltam elégedett)Ami nekünk a párommal nagyon bejött: az elefántos házban lévő Ristorante étterem. Finom, olaszos…. és éhes lettem….Az Enoteca Corsót nem ismerem. Meg azokat az éttermeket sem, amelyeket Bombadil Toma ajánlott. A házasságunk első 5 évében Pécsett éltünk, de az rég volt. Azt hiszem, van min fölzárkóznom.Móni, köszi a beszámolót éppen jókor jött kedvet csinálni Pécs gasztro-örömeihez.:)

  3. @Bombadil TomaKöszi Toma, csak tegnap jutott eszembe, amikor a Facebook-on olvastam az Irgalmasok utcájában esett sztoridat, hogy jé, tényleg, te pécsi vagy, kérhettem volna tippeket… A Replay-be a barátnőm húga gyakran jár, ő ajánlotta, és nekünk tényleg nem okozott csalódást. Kifejezetten kellemes volt az a vacsora, igaz, nem mondhatom, hogy széles spektrumot teszteltünk…:))

  4. Régen jártam már arra, de imádom a város mediterrán hangulatát…A kedvenc éttermem a Cellárium, a kedvenc kávézóm nevét nem tudom, csak azt, hogy a színházzal majdnem szemben van (volt még kb 3 éve), egy kicsit talán az egyetem irányába (nem a főtér fele, az ellenkező irányba). Csöpp hely, inkább kiülni érdemes és onnan szemlélni az utca forgatagát. Ja és a kávé fenséges, mint ahogy az étcsokitorta (full csoki, mégsem tömény édes), vagy a répatorta is.

  5. Örömmel olvasom, hogy imádott városomban jártál (lassan kezdődik az egyetem, úgyhogy én is hamarosan minden nap ott járok majd), azt viszont sajnálom, hogy az abszolút favorit éttermemben nem jártál és így nem olvashattam a véleményedről….Remélem legközelebb eljutsz a Tettye vendéglőbe is =)

  6. Itt voltál, Pécsett, és nem szóltál? Pedig pár szóra jó lett volna.A Corsot én is szívesen kipróbálnám…pedig itt van helyben, minden, még sem mentem még oda. De mellette nyitottak egy méreg drága üzletet is, ahol lehet szemet legeltetni :-)minden esetre én ma – a te krumplis lángosodat fogom megsütniolyat egy étterem se tud 🙂

  7. Én azt szeretem Pécsben, hogy mint egyetemistának, változatos a pénztárcám tartalma, és minden időre jut egy-egy jó étterem. Igaz, a Corsoban még nem jártam, mondván, túl drága, de talán majd egyszer, ha sok pénzem lesz:). A kedvenceim a tematikus éttermek: a Dóm, amikor évforduló van – a felső része tényleg olyan, mintha egy dómban vacsoráznál, a Cellárium, ahol rabruhába öltözött pincérek szolgálnak fel és az étlap a börtönújságban van benne, vagy a Korhely, ami tiszta Mexico a szalmával és mogyoróhéjjal a padlón, és ott még strucchúst is kapsz:)

  8. 🙂 Én is szeretem Pécset, bár csak napokat töltöttem ott. Orfű környékén van a Lipóc-tanya, egy hatalmas terület sok lóval, kutyával, macskával, szamárral, mindenféle szállástípussal és számunkra:) kifogástalan felszolgálással. Eddig kétszer töltöttem náluk egy-egy hétvégét, de még visszamegyek, az biztos! :)(A Pécsett, Fehérvárott, ha jól tudom, csak “divatos”:) archaizálás, mert régi városokról van szó, de ez egyáltalán nem szabály, csak szokás: nyugodtan lehet a megszokottan is mondani, írni 🙂

  9. Aki Pécsen jár ne hagyja ki az Enoteca Corsót! Tényleg nem olcsó, de, amit a pénzedért kapsz az sem átlagos.Innen biztosan nem jössz ki azzal a gondolattal, hogy egy ilyet v. még jobbat én is össze tudtam volna dobni otthon! Sajnos sokszor erre kell gondolnom éttermi ebédek/vacsorák után, jó lenne, ha ez nem így lenne. Legutóbbi gyászos tapasztalatomat a budapesti Liszt Ferenc tér egyik éttermében szereztem…. De ez már egy másik téma: lehúzós-turistaetetős helyen pesti leány ne vacsorázzon!Titkos Nő

  10. Akkor tényleg Te voltál:)))) Kicsi a világ. Ahol a zenélő manust fotóztad, a vele szemben lévő cukiban ültünk, birkóztunk a habos fagyival:) Érdekes amit írsz a Replayről, mert tegnap este mondtam a Páromnak, hogy fura, de mi sem járunk oda – ahogy többen írták ők sem – pont azért mert nem egy nagy szám. Ízlések és pofonok. Olyannyira, hogy holnap este betérünk oda, hátha szerencsénk lesz:))) Örülök, hogy tetszett a város. mikor jössz legközelebb?UI:. A zenélő manusról annyit, ha Ő zenél akkor tuti jó idő lesz:)))) Mi neki hiszünk.:)

  11. Móni!Lehet, hogy ez sznobság… De én annyi jót olvastam az Enoteca Corso-ról, hogy mostanság már éppen azon agyalok, milyen kifogással kéne Pécsre menni…Puszi,Szilvi

  12. Szia!A pécsi étterem ajánlóba nem tudok beszállni, de én szavaztam rád. Egy barátnőm indult egy másik kategóriában, és gondoltam, ha már ott vagyok körül nézek, hogy a többi kategóriában van-e általam követett, és jónak tartott blog. És ott voltál. Nem is keresgéltem tovább tettem egy pöttyöt a blogod neve mellé!Sok sikert!

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük