A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Ott tartottam az előző rész végén, hogy megérkeztünk Rómába, és megkérdeztem az én világjáró ex-padtársamat, a Friedmann Sanyit, hogy mit nézzünk meg mindenképpen, illetve milyen tanácsai, tippjei vannak Rómára vonatkozóan.

Sanyi egyébként kiváló táv-idegenvezetőnek bizonyult, nagyon hasznos dolgokat tudtunk meg tőle, remélem, minden hasznos információt sikerül is átadnom nektek.

Nos, a gépünk landolt a Fiumicino reptéren, ahonnan transzfer buszok szállítják a népet be a városba, a Termini állomásra. Elég sűrűn járnak ezek a buszok, 7 Euró/fő a viteldíj, de nem kell azon parázni, hogy jó helyen szállunk-e le, mert csak egy lehetőség van: a Termini. A Termini olyan, mint például Budapesten a Nyugati-pályaudvar.

Mi először kerestünk egy kávézót, ahol horror áron ittunk eszpresszókat és kapucsínókat (3 Euró volt az eszpresszó, amelynek a mértékegysége 1 Euró azokon a helyeken, ahova inkább a helyiek járnak, csak a turisták kedvéért emelik meg az árat ennyire). Egyúttal megejtettük az első süteménykóstolást is, nem titkolt szándékom volt, hogy ezen a területen is szeretnék tapasztalatokat gyűjteni. A kóstoltak alapján az volt a benyomásom, hogy nem annyira a visszajáró vendégekre építenek, mint inkább a nagy számban megforduló turistákra, akik úgysem jönnek vissza többet: a sütik erősen felejthetőek voltak.Ennek ellenére úgy éreztük, a kávé az életünket mentette meg, tekintettel arra, hogy az éjjel 1-3 órát aludtunk (kinek hogyan sikerült). Némi üldögélés után visszabaktattunk a Terminire, és Sanyi útmutatása alapján vásároltunk 72 órára szóló tömegközlekedési jegyet, amellyel buszt, villamost, metrót egyaránt használhattunk korlátlanul. Ennek továbbfejlesztett változata a Roma Pass, amely múzeumokba is nyújt ingyenes, illetve kedvezményes belépési lehetőséget, 48 és 72 órás változatban elérhető. Mi nem ezt választottuk, mert nem a múzeumlátogatásokra akartuk alapozni a kirándulásunkat, sokkal inkább a római élet érdekelt bennünket. Tehát: magunk mögött húzva gurulós bőröndjeinket, bemetróztunk a Piazza del Popolóra, minden turisták kályhájához, ahonnan elkezdhetjük felfedező útjainkat. Azért is akartunk a Popolo közelében maradni, egyébként, mert a szállásunk innen 4 villamosmegállónyira volt, ám csak délután 2 után foglalhattuk el. Fel is merült a kérdés: mit tegyünk a bőröndjeinkkel?

Szóval, Rómában 4 ponton találhatunk ilyen automatizált csomagmegőrzőket: egy van a Terminiben, egy a vatikáni múzeum közelében, egy a Spanyol lépcső és a Trevi kút között majdnem félúton, és egy a Campo de’ Fiori-nál. Mi megkerestük azt, amiről Sanyi azt állította, hogy a “Spanyol lépcsőnél van”, nos, ez onnan legalább 5 percnyi séta, ami fáradtan, bőröndökkel, kissé nyűgösen nem kevés. Viszont, miután elhelyeztük a csomagjainkat ott, felszabadultunk kissé, el is határoztuk, hogy megebédelünk. Nem tudtuk, jól döntöttünk-e, amikor megadtuk magunkat a Trevi étterem vendégfogó emberének, és megpróbáltuk elhinni, hogy 10 Euróért valóban finom menüt kapunk majd.És tényleg finomat kaptunk!!! Bruschettát, lasagnát és egy kis profiterolt, és minden annyira finom volt, hogy teljesen meghatódtam. Ez egyébként a későbbi étkezéseinkre is igaz volt: akárhol ettünk, nem sikerült melléfognunk.Persze, rögtön abszolváltuk az útba eső két nevezetességet: a Spanyol lépcsőt (fenti kép), és a Trevi kutat(lent). Utóbbi fotón lányaim társaságában szerepelek:-)Ekkor már eléggé meleg volt, valójában a Friedmann-tippeket ott kellett volna kezdenem, hogy ne a legnagyobb nyári melegben menjünk Rómába, de ez a kitétel ebben az esetben nem játszott, hirtelen jött a lehetőség, és éltünk vele. És milyen jól tettük! Ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy nyáron nem szabad Rómába menni, szabad, csak ésszel kell turistáskodni.

Fél 2-kor visszamentünk a csomagjainkért a megőrzőbe, és kettőre a szállásnál voltunk a Lungotevere 22-ben. Emanuel, a szállásadó megbízottja késett 20 percet, az volt a szerencsénk, hogy jött valaki éppen, és beengedett a hűs lépcsőházba. Kínunkban több szólamban énekeltük a tulajdonos nevét, a végén már egész jól hangzott, az akusztika csodálatos volt, de ekkor megérkezett Emanuel.

A lakásunk az első emeleten volt, és mondhatom nektek, hogy jóval felülmúlta elvárásainkat: szinte szebbnek tűnt, mint a fotókon. Patika tiszta, új, tágas szobák – egyedül a konyha volt kicsit kicsi, na meg az, hogy egy vécé állt rendelkezésünkre, az is a fürdőben, nem volt túl kényelmes, de mindent egybevetve, kiváló kis szállás volt ez, igen jó áron (kb. 8500 Ft/fő/éj). Légkondicionált volt mindhárom szoba, így aztán nem is gondolkodtunk sokat: lehevertünk ágyainkra, és aludtunk néhány órát. Hat után ébredtünk, mire Sanyi útmutatása várt bennünket a messengeren:

Séta a Piazza Popolo felé. Odaérve keresztül a téren és a másik oladalon a Via Corso-n végig (40 perc) a Piazza Venezia-ig, majd onnan át a Tevere hídon a Trastevere nevű negyedig, itt egy trattoriában (ahol van 5 hely) egy jó paradicsomos tészta vagy tenger gyümölcsei, toszkán vörösborral (chianti csak ha jó minőségű), utána profitorole vagy hazafelé a Campode Fiorinál a későig nyitvatartó ZUM cukrászdában egy igazi tiramisu. A kivilágított Róma egy “muszáj”, a Colosseum (nappal felejtős), a Piazza Navona kútjai, séta egészen éjfélig vagy tovább. Vigyázat, a latin pasik veszélyesek!!!

 

Folyt. köv.

<<Az előző rész

A következő rész>>

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük