A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Katától kaptam egy nagyon aranyos felkérést, hogy meséljek a gyerekkorom kedvenc ízeiről, és ezt szívesen teszem. Bár igaz, ami igaz, nem voltam válogatós gyerek: a pacalon és a  májon kívül tulajdonképpen mindent megettem, a menzán is hálás közönség voltam. Sok kedvenc ételem volt, de persze mindig volt néhány, amelyik kimagaslott a többi közül.

A legelső, ami beugrott, a néger kocka. Anyai nagyszüleim egy mezőföldi kis zsákfaluban, Dégen éltek, gyerekkorom nyarait itt töltöttem. Ilyenkor egy héten legalább egyszer, de érkezésem és távozásom alkalmával mindig ezt a sütit sütötte a mama, mert ez volt a kedvencem, de csak úgy, ahogy ő készítette. Mivel klasszikus házi süteményről van szó, másnál is kóstoltam; de sem a habja, sem a tetején levő csokiréteg nem olyan volt, ahogy azt a mama tudta. Nekem sem sikerült még úgy. Csak egyszer, majdnem.
Hogy az anyai nagyszülőknél maradjak, a nyári szünet másik kultikus eledele a főtt kukorica volt. Szüleim még ma is emlegetik azt a levelet, amelyet hatévesen küldtem a mamáéktól haza; utóiratként azt biggyesztettem a végére, hogy “nagyon szeretem a főtt kukor Icát”.
Emlékszem, a mama kétnaponta reggel a kertből frissen szedett, vagy tizenöt cső kukoricáról lehúzta a héjat, a hajat, majd egy hatalmas fazékba rakta: alulra tett a levelekből, rápakolta a kukoricát, a tetejét megintcsak héjjal, és némi hajjal fedte be. Felöntötte vízzel, felrakta a sparheltre, és ott is maradt délig. Sóvárogva vártam, mikor lesz már kész, tébláboltam a konyhában, nem lehetséges-e, hogy már puha, de nem. Aztán ebéd után egyszer csak elhangzott a varázsszó: “megfőtt!”, és akkor még mindig várni kellett, hogy ne égesse össze az ember száját – majd leültem, magam elé vettem a tálat, jól megsóztam a kiválasztott példányt, és csak haraptam a sorokat a csövön, éreztem, ahogy a szemek szétpukkantak a számban, a sós és az édes íz kellemesen keveredett, én pedig elégedett voltam és boldog.

Apai nagymamáméknál is mindig nagyon szerettem enni, például a vasárnapi rántott húst. Minden vasárnap.  A másnapra megmaradt hússzeleteket a papa csíkokra vágta, és amolyan salátalé szerű folyadékba áztatta, amit ő kevert az én emlékeim szerint ecetből, cukorból és vízből, a mama szerint nem ecetet, hanem citromlevet adott hozzá. Hű, de finom volt az is.
Aztán, a mama gyakran készített például öntött kiflit, amit ebben a sós változatban máshol még nem is láttam.
De nemcsak a nagymamáim, anyukám is jól főz, tőle az egyik kedvencem a tócsi volt, ami köré egy kis érzelgős írást is kerítettem nem olyan régen.
A másik a töltött paprika, leginkább paprika nélkül, szóval inkább úgy mondom, hogy paradicsomos húsgombóc; aztán, milánói spagetti, és a gombapaprikás galuskával. Bár van egy olyan emlékem is, hogy éppen kórházban voltam, és amikor hazaengedtek, anyu kérdezte, mit főzzön, és nekem a legnagyobb vágyam a zöldbabfőzelék volt…
A menzai no.1. gyümölcsmártás pirított darával forever and ever. Megjegyzem, ez a receptem hozza a blogra a legtöbb látogatót a google-ból.
Aztán itt van még egy illat a múltból: Irén néni boltja. Irén néni apai nagyapám mostohatestvére volt, pontosabban, még most is az, csak a papa nem él már.Nem a sajátja volt a bolt, persze, valami ÁFÉSZ-egység csak, de mégis. Egyedül dolgozott benne, és a hagyományos, alapellátási cikkeken kívül lehetett kapni kimért nápolyit, kakaósat, vaníliásat, citromosat, meg “barackmagot” – nekem az volt a kevencem. És azon ritka alkalmakkor, amikor elmentünk Irén Néni Boltjába, mert én kértem, hogy menjünk el oda, noha elég messze volt, anyukám vett nekem egy zacskóval, és én boldogan léptem be a pult mögé, fel a dobogóra, Irén néni mellé, és olyan bennfentesnek éreztem magam. Leültem a pénztárgép mögé, és szívtam magamba az illatot, és tömtem magamba a mogyoróízű krémmel töltött ostyát.
A barackmagon kívül szerettem a
– Tiszakavicsot, ami zselés töltelékű cukor volt,
– a Boci csokit,
– az Utasellátó csokit,
– a Négercsókot (amit most lehet kapni, az már közel sem az).

Ez egy ilyen továbbadós játék, és már elég régen indult, gondolom, nagyjából körbe is ért, meg nem is mindenki szereti az efféle körkérdéseket. Én három személynek mégis továbbadnám, aztán, ha megírják, jó, ha nem, hát azt is megértem.
Tehát, gondoltam Krisztára, aki két nyelven vezeti Culinaria Ungaria című blogját;
aztán itt van Rita az ő konyhájában, aki ugyan nem blogot ír, de akkor is;
továbbá, Gabojsza, lenne kedved…?

A másik dolog: előreláthatólag most pár napig nem leszek gépközelben, és szeretnélek ösztönözni Benneteket, ha eddig még nem tettétek, szavazzatok a Praktikák sok gyerekhez blogra a Goldenblogon! Negyedik helyen állok jelenleg, ám a vége még messze van (aug. 21.), és az előnyöm fogy. Bár sok nem múlik rajta, de ha már ott vagyok, hozzuk ki belőle, amit lehet!:))
Köszönöm mindenkinek.

Nektek melyek a kedvenc gyerekkori ízeitek?

Ajánlott cikkek

13 Hozzászólás

  1. – rakottkel (a menzás is)- mamám krémese- négerke (ezen a néven nálunk egészen már süti létezik)- túrós palacsinta- téli fagyi (most már csak akkor enném meg ha pisztolyt tartanának a fejemhez)- mamám narancstortája (ezt pont tegnap készítettem de nem lett olyan)- lecsó amit apukám készített balatoni nyaralások alkalmávalhirtelen ennyi

  2. Köszönöm szépen a kérdést Maimoni, még a héten válaszolok! Csak nehéz lesz, mert elég sok mindent kilöttél, amit én is imádtam, mint pl. megyszószos darált húst, a tócsit, a fött kukoricát! Ez utóbbiból betegre tudnám enni magam belöle, ha nem 500 ft lenne 2! db. idekint!! Mióta kint élek, még nem ettem, mert nem hülyültemm meg, hogy 2 kukoricáért (ráadásul még icipicik is!!) 500 forintot fizessek!!!

  3. A néger kocka és a főtt kukorica nekem is a kedvencem volt. A főtt kukoricát hasonlóan nehezen vártam én is :)Mostanság az anyukák nagyon igyekeznek a gyerekeiknek egészséges ételeket főzni, vajon a gyerekek mit írnának egy hasonló kérdésre?

  4. Nagyon szép az összefoglalód, megkapó a hangulata és finomak gyerekkorod kedvencei.A négercsók sütit majdnem-anyósom készítette valami fenomenálisan, én meg fentről lefele ettem a kockákat :), csoki-hab-kevés tészta.

  5. A bolti nápolyikból emlékszel az ún. típus nápolyira? Olyan mandulás-szerű íze volt. Azt nagyon szerettem. Csilla (és most látom, hogy a captcha: etteme 🙂

  6. Off:Téged láthattalak ma olyan 6 óra körül Pécsett a Színház téren sétálni egy hölgy társaságában??:)))) Fekete-fehér ruha, fehér kardigán, szürke táska???:))))Ismeretlenül is örültem, hogy láttalak:)))

  7. Arra, bizony. De mintha csomagolva is lett volna, de lehet hogy csak házilag (boltilag), sima nejlonzacskó, kis papírcímke. A barackmag hasonló ízű, csak még annyiból jobb, hogy több a krém. Néha most is veszek, de a mostaniak csak valami kakaós krémmel vannak töltve. Berakom a hűtőbe, és akkor olyan jó “rágható” a krém. (Krémből sose elég.) Nyami 🙂 Csilla

  8. :o)1. Tojásos galuska ecetes-cukros fejessalátával2. Sajtos-tejfölös tészta3. Nagymamám rántott csirkemelle nagy csíkokra vágott sült krumplival és almakarikákkal4. Nagymamám rettentően fokhagymás fasírtja nagy csíkokra vágott sült krumplival és almakarikákkal5. Tejszínes krémsajtos zsemle téliszalámival és újhagymával (vagy retekkel) – ahogy a nagymamám adta reggelire a tejeskávéval (fele cikória, fele kávé – ilyen diétás kávét ittak a nagyszüleim)+2 Hogy anyám se maradjon ki a szórásból: Sólet egész éjszaka főve és Madártej :o)Amúgy szörnyen válogatós és rossz evő voltam (vagyok), de a kelkáposztát valamiért én is mindig szerettem a menzán főzeléknek és rakott ételnek is. :o)

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük