Ha még egyszer úgy hozza a jósorsom, hogy eljutok Rómába – remélem, így lesz -, a Trastevere negyedben fogok szállást keresni. Ide keveredtünk be utolsó esténken, és a hangulata lenyűgözött bennünket – na meg az árai is: nem turistákhoz, hanem helyiekhez voltak szabva.
Péntek volt, és kicsit későn jutott eszünkbe, hogy bizony a zsinagógát is megtekintenénk – Sanyi, a mi bölcs útikalauzunk már mondta is, amint megpendítettem neki a célt.
Ha már zsinagóga… Ma ugye sábesz este van, tehát turistáskodni csak bizonyos ideig lehet ott. Érdemes, mert van mellette egy múzeum, amit ajánlott megnézni, mert ugyan kevesen tudják, de az askenázi, a szefárd és a mizrahi zsidóság mellett van egy negyedik csapat, ez a római zsidóság, saját 2000 éves liturgiával, imarenddel stb. Nagyon rátartiak, mind a kb. 2000-en, akiket a nácik meghagytak, mert ők meg az i.e. I. századtól maradtak Rómában. Közülük került ki Saul és Heródes is… Szóval, a zsini is és a múzeum is érdekes, de nem biztos, hogy péntek esti program.
Hát nem, nem az volt sajnos, már zárva volt mindkét épület, mire odaértünk, de azért készítettünk néhány képet.
Utána pedig átmentünk a szemben levő hídon, és máris a Trastevere negyedben jártunk; ez a kép még a hídról készült…
…és ez is.
Amint ott jöttünk-mentünk, nagyon elkezdtük sajnálni, hogy nem hallgattunk Sanyira az első esténken, aki már akkor figyelmünkbe ajánlotta ennek a városrésznek az éttermeit.
Ezek már nem turistás árak.
És az egész negyed rendkívül hangulatos. 
Tele kis kávézókkal, éttermekkel, bárokkal, hangulatos kis üzletekkel. 
Betértünk egy kávézóba, ahol tényleg csak 1 euró volt az espresso:-)
Sokat sétáltunk,és nehéz szívvel hagytuk magunk mögött ezt a városrészt, sajnáltuk, hogy nincs több időnk a felfedezésére.
Ó igen, Rómához ez is hozzátartozik: szemét-ügyben nem állnak a helyzet magaslatán.
Szinte végig gyalogoltunk hazáig, útközben leltem erre a jópofa kis boltra:
Nem láttam még, de állítólag sokfelé van a világ nagy városaiban hasonló Duck store, ahol bárki beszerezheti a politikailag semleges kis figurákat.
Jó későn értünk haza, fáradtan, hamar elaludtunk – a reggeli programra való tekintettel muszáj volt másnap korán kelnünk, hogy a kilométeres sor kialakulása előtt bejussunk a Vatikánban a Szent Péter Bazilikába, és fel a kupolába. Ez volt a terv az utolsó napra.