A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Firenzei kirándulásunkról az a sztori jut eszembe, hogy egy ismerősöm mesélte, a nagymamája mindenképp szeretett volna eljutni New Yorkba. Ezért aztán vett repülőjegyet oda, és azonnal, az érkezési idő napjára vissza is, úgyhogy megérkezett, ült a tranzitban pár órát, és hazarepült. Azóta azt mondja, hogy ja, hát ő járt New Yorkban.

Majdnem így voltunk Firenzével.

Firenzében egy nap, az nagyjából semmi. Épp csak nyersz valamiféle benyomást a városról, meg tudsz nézni pár dolgot, átsétálsz a Ponte Vecchión, megnézed a dómot, töltesz némi időt az Uffiziben, felmászol a Piazzale Michelangelóhoz, és akkor el kell indulnod hazafelé, és rájössz, hogy te jó ég, mennyi mindent nem láttál még… Ezzel együtt az egész nyaralásunk egyik legklasszabb napja a firenzei túra volt, ennél jobb csak Siena volt számomra, de arról majd később.

Firenzével kapcsolatban mindenekelőtt azt kell tudni (azon kívül persze, hogy a reneszánsz bölcsője), hogy a parkolás nem egyszerű. A belváros úgynevezett ZTL zóna, azaz korlátozott forgalmú övezet, csak a helyiek hajthatnak be, illetve azok a turisták, akiknek a szálláshelye a zónán belül van, nekik a behajtást követő 40 percen belül le kell hogy jelentsék a rendszámukat a szálláshelyről a parkolós cég felé. A ZTL zóna kezdetét jelző tábláknál kamerák vannak kihelyezve, ha behajtottál, leolvassák a rendszámodat, ha illetéktelenül autóztál be, akkor elküldik a büntetést, ami 100 euro körül van. A parkolást sokkal kevesebből meg lehet oldani egész napra, noha az sem olcsó, de a büntetés összegénél mindenképpen kedvezőbb.Szóval, keress egy barátságos parkolóházat, elég sok van, vagy állj meg kint valahol, és használd a tömegközlekedést – szerencsére ma már az összes mobiltelefonon megtalálható gps-szel ez egyáltalán nem nehéz. Cserébe persze a Nagy Testvér mindig tudja, hol vagy, mit csinálsz, de ez más lapra tartozik. Azt írd be a keresőbe, hogy Firenze parking. Például.

Ha találtál parkolóhelyet, javaslom, zilált idegeidet simítsd ki egy kávézóban. Ehhez az kell, hogy teljesen kikapcsold a “mennyi ez forintban” átváltó rendszeredet, ne akard tudni, nagyon drága. Bárhol, akárhol. Firenze egészen prózaian megfogalmazva drága város, szerintem Rómában kedvezőbb árakon ettünk-ittunk, mint itt, de cserében a reneszánsz bölcsője. Szédültem. Mivel én vagyok a családban a zsizsgő turista, én állok elő általában programjavaslattal. Most, hogy ott ültünk a Paszkowski kávéház teraszán a Piazza della Repubblicán, azaz a Köztársaság téren, azon agyaltam, mit nézzünk meg. A család nem volt éppen frissnek mondható, Manci, a kutyánk épp kiheverte korábbi gyomorbántalmait, pont Olaszországban nyaraló barátainkkal is itt futottunk össze, képzelhetitek, nem akartam én lenni a túlmozgásos anyuka, aki negyed órát nem bír nyugodtan megülni a fenekén, noha alig bírtam, mert annyi megnéznivaló várt ránk. Félóránként engedtem el a terveimet, és magamban elismertem, hogy igaza volt Friedmann Sanyinak, jól bevált házi utazásszervezőnknek és útikalauzunknak, aki már az elején megmondta, hogy Firenzét hagyjuk, oda el kell menni külön öt-hat napra, és akkor már lehet valamiféle betekintést nyerni a város értékeibe. A Paszkowskiban kóstoltunk sütiket, de bár ne tettük volna, kár volt. Továbbá roppant drága, de mindegy. Ellenpólusként viszont megmutatnám a később, ebédre fogyasztott pizzámat, amely maga volt az önkívület. Eataly üzlet, bátran üljetek be, ez egy hálózat, mint a McDonald’s, csak kicsit jobb.

Visszatérve a Paszkowskira, ejtőztünk egy kicsit a kényelmes fotelekben, majd nekivágtunk a városnak. Elsőként a híres dóm esett utunkba. Elképesztő építészet. A dóm a Világörökség része, teljesen megérdemelten. 1299-ben tették le az alapkövet, és bár mindig építettek-lebontottak-építettek benne, a XV.-XVI. században lett nagyjából kész, bár aztán a homlokzatát lebontották, és a XIX. században újraépítették… Mindenesetre Olaszország 3. legnagyobb temploma.

A dómhoz az Uffizi képtár egészen közel van. Bár azt olvastam, hogy ott mindig kígyózó sorok állnak, meg órákon keresztül, mi nem találtunk tömeget, így – bár csökkentett létszámban, nem akart mindenki – bementünk. Megnéztünk pár világhírű alkotást, köztük például Botticelli: Vénusz születését…

Meg Botticelli tavaszát…

Meg ezeket a portrékat ugye…Piero della Francesca híres műveit, Federico da Montefeltro és Battista Sforza portréját 1465 körülről.

Meg a Laocoon szoborcsoportot, meg néhány Michelangelót, Caravaggiót, és így tovább. Jótanács: ha nincs elég időd, inkább ne menj az Uffizibe, mert agyonnyom. Meg akkor se menj oda, ha nyomaszt a vallási témájú festészet, mert zömében ilyet találsz. Ezt azért fotóztam, hogy jövő nyáron mi is kirakjuk a cukrászdában. Az idei tapasztalatok alapján szükség lesz rá 🙂

Az Uffizitől karnyújtásnyira található a Ponte Vecchio, az Arno folyón vezet át, és csupa ékszerbolt található rajta. A XIV. században épült, és ez volt az egyetlen híd Firenzében, amelyet a II. világháború idején a visszavonuló német csapatok épségben hagytak, az összes többit felrobbantották. A hídon áthaladva egy-kettőre a Pitti-palotánál találjuk magunkat. A palota és a hozzá tartozó Boboli-kertek tulajdonképpen önmagukban adnak egy napra való nézegetnivalót.Ez a palota homlokzatából nem derül ki, mert olyan, mint a rómaiak által épített vízvezetékek, csak épp épület is van mögötte. Egy gazdag firenzei bankár, Luca Pitti kezdte építtetni a XV. század közepén azzal a céllal, hogy túlszárnyalja a városban a Mediciek dicsőségét. Azonban a bankár tönkrement, és a sors fintoraként palotáját a Mediciek vásárolták meg, és ők folytatták az építkezést. Ráadásul ez lett a rezidenciájuk – a család kihalásáig. Utána a Lotharingok, majd a Savoyák vették birtokba, mígnem aztán mára állami tulajdonba szállt. Több múzeum található az épületegyüttesben, és hát a kertek, ahol szintén jó sok időt el lehet tölteni.

A Pitti-palotától gyalog nagyjából 25 perc alatt érhetünk fel a Piazzale Michelangelóhoz, azaz arra a térre, amelynek közepén Michelangelo Buonarroti Dávid-szobrának bronzból készült másolatát helyezték el. Innen csodás kilátás nyílik a városra, bár megszenvedünk a látványért, mert rengeteg lépcsőn kell felmenni hozzá.Így aztán elképzelhető, hogy felérve nem teljesen őszinte a mosolyunk. De később majd tudjuk értékelni, hogy láttuk felülről Firenzét, amely a reneszánsz bölcsője.

És mindamellett, hogy sok mindent viszont nem láttunk a városból, elmondhatom, hogy a néhai Flipper Öcsi dala nyomán haladva – Velence, Róma, Firenze, Pisa, Nápoly, Verona – az első négy város ezennel pipa.

Abszolválásra vár még Nápoly, Verona.

 

<< Az előző rész

A következő rész>>

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük