Hát ma sem főztem; fél 12-kor megettük a tegnapi tárkonyos ragulevest és tócsit, ez utóbbit persze frissen sütve. Érdekes, hogy az előző nap bekevert tócsitészta másképp sül meg egy napi állás után, nem olyan finom.
A Zala Fenékpuszta után. |
Az első megállót Balatonberénynél iktattuk be, majd nem sokkal később, Balatonmáriafürdőn vettünk egy dinnyét, elvágattuk a boltosssal, és megettük.
Itt aztán még kényszerstrandolást is kénytelenek voltunk beiktatni; már épp indultunk volna, amikor kiderült, Bálint biciklije defektes lett. Így aztán ő Apával elment bicikliszervizt keresni – hamar találtak is – én a maradék két gyerekkel a gyönyörű kis strandon hevertem keveset (nem mellesleg szabadstrand).
Azért a víz hideg volt… |
Ekkor már a lekvárabbja mondogatta, hogy forduljunk vissza; de még sikerült meggyőzni őket, hogy legalább Balatonfenyvesig bírják. Itt ettünk, újra a Gombában, ahol a múlt héten már jártunk. És másodszor sem csalódtunk!
A nagy dilemma: mit együnk? |
A fiúk pizzát ettek, mi ketten Nonóval salátát. És most megkóstoltam a kávét is, az is nagyon finom: Manuel.
Az étterem pontosan a vasútállomás mögött helyezkedik el. A késői ebéd után sokat tanakodtunk, hogy is legyen; a férjem és én arra szavaztunk, bringázzunk még tovább, de a kis városbéli puhányok haza akartak menni. Megkérdeztük a MÁV pénztárban, mikor megy Keszthelyre vonat, hát kiderült, hogy 15 perc múlva. Hogy a gyerekek nehogy megutálják a közös túrázást, beadtuk a derekunkat: megvettük a jegyeket, nagycsaládosat nekünk, plusz a bicikliknek is. Előbbinek 55 forint volt darabja, utóbbinak 230.
Fél hétkor szálltunk le Keszthelyen. Jó program volt. Arról beszélgettünk, legközelebb akár úgy is megpróbálhatjuk, hogy Fenyvesig elmegyünk a biciklikkel együtt vonattal, és onnan folytatjuk a túrát, ahol abbahagytuk.
Majd meglátjuk.
Igazi balatoni vonatmegálló! (mélyet sóhajt) Szeretem a Balatont, gyerekként minden évben ott nyaraltam Fenyves Alsón többször is voltam iskolai táborba. Majd megyünk megint. (emlékeibe mélyedve elmegy durmolni)
🙂 Dejó!Tavaly nekünk Keszthely-Vonyarc-Keszthely volt a csúcs ameddig elcangáztunk. Persze úgy hogy Tomi( akkor volt 6 éves) saját cangán, Adél apa mögött az ülésben, Kerecsen meg pocakban nálam ;)… Idén még nem voltunk bringázni, mert ugyan Adél már tud 2 kerekűzni, de Kerecsen még nem tud ülni… hordozó kendőbe el lenne(több hordozós ismerős bicajozik hátán a gyerekkel) de azt ha meglátja a rendőr lehet nem lesz boldog… és mi se. Így reménykedünk a jövő évi szezonba, mert otthon nem lehet hagyni a törpit, mert van hogy óránként enne. Egyébként mi is egyszer neki indultunk a Déli part felé tűlünk, de kapásból fenn akadtunk ott ahol a biciklis út a közuttal közös(Tomi akkor bringázott először autók mellett), és miután egy hülye autós apát is leszorította, feladtuk. 🙁
Nahát, itt mi is voltunk pár éve a Zalán – ott volt a Futó Elemér?
Most éppen nem, de én is ismerem őt:)