A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Különleges eseményeknek lehettünk tanúi az elmúlt hetekben a közösségi média világában: példátlan összefogás eredményeképp két beteg magyar kisfiú kap, illetve egyik esetben már kapott lehetőséget arra, hogy hozzájusson a világ legdrágább gyógyszeréhez, amelynek eredményeképp megtanulhat járni.

A szituációt abszolút el tudom képzelni: adott egy kilátástalan, reménytelen helyzet, bemondanak egy csillagászati összeget, hogy ha ezt befizeted, meggyógyulhat a gyereked. Garancia nincs, csak a remény. És akkor valakinek bevillan egy ötlet: a közösségi média hatalmas erejét használva talán sikerülhet. Aztán a lehetetlen megtörténik: a 700 millió forint elképesztő gyorsan összejön, hazai hírességek állnak a gyűjtés mellé, és rengeteg, rengeteg névtelen adakozó, aki lehetőségeihez mérten segít.

Döbbenet.

És az ámuldozás pillanatában, a siker körüli mámor perceiben egyre több és több segítségre váró kisgyerek képe kerül elő, akiknek bármennyi anyagi támogatás jól jön, s aztán feltűnik Levente, a helyzete drámai: az ő esetében is ugyanezt a 700 milliót kell összegyűjteni, csak éppen sokkal rövidebb idő alatt, hiszen a 2. életév betöltése előtt kell megkapnia a gyógyszert, s ő már decemberben kettő lesz.

Újabb hullámot vesz az adományozás, ám ezúttal már másképp megy, már sokkal lassabban. A jószándék továbblendült az előző gyűjtésből, de érezhető, hogy Zenténél sokan letudták az ezévi jócselekedetet – najóvanám, nem tudunk mindenkinek adni! Az állam dolga lenne, igenis fizessék ki!

De az állam nem fizeti ki. És ha ki is fizetné, hát mit gondoltok, honnan venne rá pénzt? Persze, hogy tőlünk.

Tudjátok, ahogy figyelem ezt a rengeteg civil kezdeményezést, hihetetlenül hálás vagyok, hogy ennyi segíteni vágyó ember él ebben az országban, sőt, a határainkon túl is – hiszen mind Zente, mind Levente esetében jelentős támogatás érkezett fontban és euróban is. Meggyőződésem, hogy mindazok, akik adnak, akik az adománygyűjtő akciókat szervezik, olyasmivel lesznek gazdagabbak, ami pénzben nem mérhető.

Nagyon érdekes megfigyelni az adományozás mikéntjét is, több típust láttam az elmúlt hónapban.

1. Az első: mindent odaad

Licitál bármire, felajánl értékes dolgokat bőven áron alul, pénzt utal hetente többször, nem érdekli más, csak hogy segítsen. Akcióhelyzetben képes naphosszat a lakást szkennelni, mit ajánlhat fel árverésre, ő maga is megvesz felesleges dolgokat, és lehetőségein felül utal, akár hetente többször, mert annyira akarja, hogy sikerüljön. Őszinte, áldozatvállaló.

2. A józan, mértékletes

Valószínűleg ők vannak többségben, és nincs is ezzel baj: tudja, hogy mennyi szabadon elkölthető jövedelme van, ennek megfelelően józanul, de megbízhatóan adakozik.

3. A számító

Megfigyeli, hogy a jótékonysági liciteken bagóért hozzá lehet jutni elképesztő értékes holmikért. Ő erre utazik. Lájkokat kér az oldalára, cserében ahány lájk, annyi forintot (vagy annyiszor kettőt) utal – azaz lájkvadász. Nekem az ő mentalitása nem egyeztethető össze a jótékonykodással, egyszerűen hasznot húz a segítőkészségből. Ilyen élményünk volt egy gyűjtés céljából rendezett sütivásáron is: míg minden résztvevő értette, hogy a lényeg a gyűjtés, az, hogy cserébe sütit viszel, csak extra – egyszer csak jött egy elegáns család, apu, anyu, két gyerek, összeválogattak egy szép doboznyi süteményt, majd bedobtak érte 400 forintot. Itt, azt hiszem, nemcsak az a baj, hogy anyunak és apunak ilyen a mentalitása, hanem az is, hogy ezt látja a két gyerek. Hogy nézd, fiam, négyszázér’ mennyi sütit szereztünk! Ők nem adnak, inkább elvesznek, minél olcsóbban. Nem lennék a helyükben!

Adni fontos. Lágyan tartja az ember szívét. Erősíti az önértékelését. Sőt, a Biblia szerint anyagilag is jobb helyzetbe kerül az, aki szívesen segít másokon. Bölcs Salamon a következőket mondta: “van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.” Bízom abban, hogy az adás jótékony hatását egyre többen felismerik az életükön, és hogy a két kisfiú megsegítésével nem múlik el ez a jótékonysági hullám, amit öröm volt nézni az elmúlt hetekben.

 

 

 

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük