Ritkán jutok el az ország másik felére, a Dunán – tőlünk számítva – túlra, ami ugye nem a Dunántúl, mert ott vagyunk mi. És amikor pedig eljutok, mindig rácsodálkozom, hogy micsoda klassz helyek vannak szép hazánkban, és hogy mennyi mindent nem láttam még.
Szolnokról úgy fél éve járt nálunk sütizni az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ igazgatója, Molnár Lajos, és a felesége, Judit. Lajos nem kertelt sokat, mondta, hogy szeretné, ha elmennék a 8. Szolnoki Csokifesztiválra, ami majd novemberben lesz, még van idő eldönteni, de reméli, hogy nem utasítom vissza. Kicsit szeretnék ugyanis tartalmában tágítani a fesztivál témáját, és a csoki mellé behozni egyéb édességeket, így a sütit is, és hát meséljem már el egy workshop keretében, hogy mi a Mónisüti titka.
Mindig zavarba jövök ettől a kérdéstől, mert hát igazság szerint a titok az, hogy nincs titok. Hogy a receptek pont úgy készülnek el, ahogy le vannak írva, a lényeg az, hogy jó alapanyagokból, mindenféle cukrászipari okosítás nélkül. A fesztivál időpontja egybeesett férjem szülinapjával, úgyhogy, gondoltuk, jó kis kikapcsolódás lesz ez az ünnep alkalmából.
Szállásunk a város legjobb szállodájában, a Garden Hotelben volt, és vendéglátónk, Lajos a legmesszebbmenőkig gondoskodott arról, hogy jól érezzük magunkat. Kitűnő vacsorát kaptunk, kipróbáltuk a wellnesst, és másnap a bőséges reggeli után elsétáltunk a RepTárba, a szolnoki repülőmúzeumba, amely nagyon meglepett bennünket: európai színvonalú látványban volt részünk, és bár mi csak három órát tudtunk eltölteni itt, akár egy egész napot is lehetett volna.
A sétán útja a Tiszavirág gyaloghídon át vezetett, amely Szolnok egyik büszkesége, Közép-Európa leghosszabb gyaloghídja. Egészen új, 2011. januárjában adták át. 
Szép és impozáns híd, 444 méter hosszú.
A hídon átkelve egy csodálatos zsinagóga épület fogadott bennünket, ami ma kiállítási csarnokként funkcionál.
Ipari területek mellett sétáltunk el, és aztán egyszer csak feltűnt a RepTár fogadó épülete. Nem véletlenül emlékeztet vasútállomásra: ez bizony az volt. Az Indóház – más néven felvételi épület – osztrák típusterv alapján épült 1847-ben.
Magyarország második vasútállomása volt. Azt is megtudtuk, hogy a Szent Korona a hazaszállításakor egy éjszakát itt aludt. 
Még a biciklitárolók is profilba passzolnak:
Szóval, máris egy csomó érdekesség, és még be sem mentünk… Bent pedig – a repülőgépek iránt érdeklődők számára – maga a Kánaán található. 54 gép, ha jól emlékszem a számra, köztük most nagy szenzációnak számít a márciusig megtekinthető Messerschmitt Bf 109 vadászrepülőgép, amit csak úgy emlegetnek, a Messzer.
Az alábbi fotón a kiállított repülőroncsok láthatóak: még ma is kerülnek elő a földből gépek, de sajnos sok esetben arra a sorsra jutnak, hogy a lakosság – hátha még jó lesz valamire – hazahordja darabonként.
Ez a gép itt a fenti képen a Balatonból került elő a kilencvenes években, halászok hálója akadt bele, és aztán búvárok azonosították be, hogy itt egy repülő van, hoppá. 
A múzeumban van szimulátor és 4D-s mozi, egy külön épületben szuper játszóhát labirintussal, és persz az udvaron is még gépek.
Az sem gond, ha közben megéhezünk: melegkonyhás büfé várja a vendégeket.
Tudnék még képeket mutatni a RepTárról, de mégis csak a csokifesztivál miatt voltunk ott, és arról még egy szót sem ejtettem… 8. alkalommal került megrendezésre november 9-10-én, 15 kézműves csokis kiállítóval, színes programokkal. 
Finomabbnál finomabb bonbonok, táblás csokik, édességek… Ide kellett eljönnöm, hogy megismerkedjem a balatonlellei bonbonkirálynővel, Földes Csillával, a Csilli Choco Bons Kézműves Csokiműhely tulajdonosával.
Fantasztikus bonbonokat kóstoltunk nála, és gyorsan megbeszéltük, hogy egyszer meglátogatjuk innen Gyenesdiásról, tanítson bennünket a csokiról. Mert hogy Csilla, amikor nem bonbonokat készít, akkor workshopokat tart.
Ó igen, a workshop, amiért jöttünk, ugye. Molnár Lajos azt kérte tőlem, hogy egy jól használható krémet készítsek el, és közben meséljek erről-arról. Beszélgetőpartnerem Hajdú Csaba volt. 
Nemcsak a krémet mutattam meg, meg beszélgettünk, de magammal hoztam hat tortát is, amit a végén szétosztogattunk az érdeklődők között. Az egyik torta a cukrászdánkban legújabb Prágai málnás volt, amelynek ötletét Prágából hoztam haza, majd mesélek róla nektek is bővebben.
A torták az utolsó morzsáig elfogytak az alatt a mintegy 7-9 perc alatt, amíg néhány kedves érdeklődővel, sőt, régi olvasóimmal beszélgettem a színpad mellett. Volt, aki a lányát is elhozta, aki már szintén főz-süt a blogomról:-) Nagyon klassz volt találkozni velük.
Esténket a Söráriumban fejeztük be, amely interaktív sörmúzeum és gasztropub egyben, ráadásul steampunk stílusban, ami a gyengém.
Hazaindultunk, és bő három óra múlva jöttünk le az autópályáról Balatonszentgyörgynél. Messze van Szolnok. De szívesen visszatérek máskor is.
