Tisztelt munkatársak!
Köszöntöm Önöket a desztinációszenzitív portfóliómenedzselés racionalizálása céljából összehívott meetingen. Amint azt Önök is tudják, legfontosabb küldetésem szindikálni a dinamikusan növekvő stratégiai célokat, áramvonalasítani a kvázi projektszerű intermodalitást, márkázni az autonóm derogációt.
Többségük évek óta velem együtt munkálkodik az ügyfélközpontú hálózatok kiépítésén, Kovács kolléga az elmúlt hónapokban sikeresen teremtette meg az újravizionált szegmentumokat. A termékpaletta súrlódásmentes átvezetése elengedhetetlen, ezért is dolgoztunk annyit a hatásos piaci trendek szintetizálásán. A beruházási megtérülés sztenderdizált, ott nagy mozgásterünk nincs; ugyanakkor, ha az outsourcing kellőképpen innovatív, akkor az értéklánc menti minőség-monitoring pozitív mérleget mutathat.
Emlékszem, még aktív újságíró koromban jártam olyan konferencián, ahol nem tudtam mit tenni, bekapcsoltam a diktafonomat, hogy majd otthon kiszótárazom, miről is volt szó… A fenti beszédet azonban én egy nagyon szórakoztató eszköz, a bullshit generátor segítségével hoztam létre. És élnék a gyanúval, hogy néhány előadó maga is használta – ha már akkor létezett volna. Azonban, ha már ezt a témát szóba hoztam, hadd mutassam meg nektek a kedvenc kabaréjelenetemet 1985-ből, amin, emlékszem, fetrengtem a nevetéstől, és annyiszor újrahallgattam, hogy a végén már tudtam kívülről.Az én szövegem és Kern András szövege nagyjából ugyanazt jelenti. 🙂
