Mostanában a munkatársak az egyik közeli étteremből rendelik az ebédet, szimpatikus fiatalember szállítja ki minden délelőtt, úgy fél 11 tájékán. Beszélgetni is szoktunk vele kicsit, és nem is tudom, hányadik alkalommal került szóba, hogy ő tulajdonképpen egyetemista.
– A vidékfejlesztést végzem itt az egyetemen, de csak levelezőn, mert ez már a második, aztán mellette dolgozom – mondta.
– És mi az első diplomád? – kérdeztem.
– Immunbiológus vagyok. Csak hát ezzel az a baj, hogy a legközelebbi állás Dániában van.
– Itthon nincs a szakmádhoz munkahely?
– Mind foglalt, és csak kihalásos alapon lehet bekerülni, kapcsolatok útján. Nekem nincsenek kapcsolataim, és Dánia sem vonz, szóval, alakulok a piachoz. Sok ilyet ismerek, van egy jogász barátom, ő is szembesült azzal, hogy nálunk annyi jogász van, mint egész Németországban, így aztán kitanulta gyorstalpalón a villanyszerelő szakmát, és annyi a melója, hogy nem is bírja. Változik a világ, ha így hozza az élet, akkor nekünk is változtatnunk kell.
Végül is, ha így nézzük, én meg teológus vagyok…
Én azért világlátás, tapasztalatszerzés szempontjából, kalandozásból csak elmennék egy időre. Mondom ezt 70 évesen.