Azt már régóta tudom, hogy sütivel közel lehet kerülni más emberek szívéhez, megolajozza a kapcsolatokat néhány édes falat. De konkrétan arról, hogy a kakaós csiga házasságot is megmenthet, egy kedves ismerősöm, Hertay Ákos írásából értesültem. A sztori tanulságos, ezért kértem arra Ákost, hadd legyen itt a blogon is olvasható. Nos, íme.
Közel 10 éve már, amikor a saját cégem egyszemélyi Supermanjeként teljesen beszippantott a gépezet: a munka már minden más rovására ment.
Volt olyan hét, hogy csak kétszer találkoztam a feleségemmel, pedig minden este egy ágyban aludtunk! Éjfél előtt értem haza, hajnalban már mentem.Egyszer megvárt és asszertíven közölte, hogy ez így neki nem jó. Azt kérte, hogy minden szerda reggel amikor felébred, a közeli pékségből származó friss kakaós csigával és aznapi Nők Lapjával várjam. Reggelizzünk együtt, közben beszélgessünk és utána vigyem be 9-re (!!) dolgozni. Ezen kívül azt csinálok amit akarok.
Elsőre persze vonyítottam, hogy azt az elvesztett 4 órát honnan csípjem le. De így lett, szokássá alakult és rájöttem, hogy lehet máshogy is. Néhány hónap múlva már heti 3-4 reggel vittem be a munkahelyére és ugyanennyi alkalommal érte is mentem 17.30-ra, pedig semmit nem hagytam félbe.
Csak hagytam, hogy a feleségem a kakaós csigán keresztül megtanítson nekem három fontos dolgot:PRIORIZÁLÁS
Nincs olyan, hogy minden fontos-sürgős, hacsak nem halogatja valaki a dolgokat. Az ÁFA bevallás például fontos, de tárgyhó 19-ig nem válik sürgőssé. Meg kellett terveznem mindent és elsősorban nem a határidőket kellett felírnom a naptárba, hanem azt az időt kellett leblokkolnom, amikor foglalkozni szándékoztam vele. Itt kellett azt is eldöntenem, mit tudok kiadni a kezemből. Lehet hogy más nem csinálta meg az adott feladatot olyan gyorsan mint én, de nekem elsősorban azzal kellett foglalkoznom, amit csak én tudok elvégezni.
FÓKUSZ
Sokáig azt hittem, hogy képes vagyok a multitaszkingra. Tévedtem, a többfelé megosztott figyelem elerodálta a hatékonyságomat. Ezért igyekeztem minden zavaró tényezőt kiiktatni (elsősorban a felugró értesítéseket) és vasszigorral arra koncentráltam, hogy amivel foglalkozok, az minél előbb elkészüljön az elvárt minőségben. Ugyanez a fókusz a magánéletben is működött: vacsora közben nem nézegettem a céges e-maileket és nem agyaltam azon, hogy mit nem csináltam meg aznap. Két fókuszált etap között mindig tartottam egy rövid pihenőt, hogy fejben át tudjak kapcsolni a következő feladatra.
ELENGEDÉS
Talán az egyik legnehezebb és a mai napig feladatom van vele, de időben és energiában ez hozza vissza a legtöbbet. El kellett engednem azokat a dolgokat, amire az adott időpontban nem volt befolyásom, mert a múlt eseményeinek “túlagyalása”, a rengeteg jövőbeni esemény “ha-akkor” kimeneti feltérképezése rengeteg energiát leköt, rontja a fókuszt és elszabotálja a pihenést. Ha nem fizet időben a vevő, az ki fog derülni, de majd csak a számla lejáratakor. Egy hónapnyi gyomorgörcsöt meg tudtam spórolni azzal, hogy a 29. napra beütemeztem egy kedves érdeklődést, hogy ugye holnap számíthatok az utalásra?
Elméletben faék egyszerűségű, igaz? Próbáljátok ki a gyakorlatban!
