Észrevettétek, hogy az elmúlt években milyen tendenciát mutattak a receptek? Megúszós kaják, gyors és finom ételek, teljes menüsor 30 perc alatt, süti 5 perc munkával – mert az életünk nem volt más, mint egy merő rohanás.
Nos, ez most tulajdonképpen néhány napos átmenettel megszűnt.
Már most sokan otthon vannak, akik nem akarnának, és hamarosan még többen otthon lesznek – és ez így helyes. Maradjatok otthon, és próbáljátok meg a kényszerpihenőt a családi élet javára fordítani. Mert most nem tehetünk mást: ahhoz, hogy ez a hihetetlen időszak minél előbb véget érjen, fegyelmezetteknek kell lennünk, és leginkább nem kéne menni sehova. Olvassatok, játsszatok, süssetek-főzzetek. 
Süssetek olyasmit, aminek az elmúlt években eszetek ágában sem volt nekiállni, mert annyira időigényes; például, süssetek croissant-t. Fedezzétek fel a lassan készítés örömét, azt, ahogy megadjuk a tiszteletet az alapanyagoknak, hogy azokból a mi gondoskodásunk alatt valami olyasmi szülessen, amit megkóstolva csak annyit tudunk mondani: ó igen, ezért megérte.
A férjem rendszeresen emlegeti a marcipános croissantomat, pedig szerintem 8 éve nem készítettem, mert folyton rohantunk.
Nos, ma oda kellett állnom a dolgozóim elé, és elmondani, hogy fogalmam sincs, mi lesz, egy biztos: senkit nem hagyunk cserben, még akkor sem, ha a munka töredékére csökken. 
De most nekem is lett időm. A fiaim, Bálint és Bence hazajöttek az egyetemről, Zsófinak nincs tanítás a középiskolában – egyelőre még az online oktatás nem indult el, Nóri pedig itt lakik a szomszédban. Együtt vagyunk, és bevallom, ez annyira jó, hogy nem tudok egyértelműen sötét napokként gondolni erre az időszakra. Azt veszem észre magamon, hogy a gondolataim kitisztulnak, sétálni megyünk, olvasok, többet, mélyebben gondolkodom, ki tudja, még a könyvemmel is haladni fogok talán…
De holnap, holnap croissant-t sütök. Marcipánosat mindenképp, meg ki tudja, lehet, kipróbálok egy-két új receptet. 
Tegyétek ezt ti is. Kezdjetek bele olyasmibe, amire eddig sosem volt idő.
Mert az most van.
De a legfontosabb: ne essetek pánikba. Ne rettegjetek a betegségtől, maradjatok fegyelmezettek, higgadtak. Túléljük ezt az időszakot, és sokat tanulunk belőle. Máshova kerülnek a hangsúlyok, és talán belátjuk, hogy valamit nagyon rosszul csináltunk az elmúlt években.
Kedves Mónika! Sajnos nálunk még egyenlőre úgy néz ki nemigen van idő bonyodalmasabb főzésre. Szó szerint homeschooling van. Reggel gyors rendrakás aztán közben egy gyors ebéd s aztán még délután 5-ig folyik a munka. Eddig végig ott kellett lennem a gyerkőcök mellett főleg, hogy van egy kis óvodásom is. Plusz 1 diákom, akit korrepetálok. Most úgy nézett ki a dolog, hogy hétvégére is maradt lecke, mert csak 1 számítógépünk van. Van okosteló, dehát azt érthető okokból szeretném, ha a gyerekek minél kevesebbet használnák. Sajnos a sütőm is rossz, amit mint kiderült nemigen tudunk megjavíttatni. Szóval én személy szerint nagyon örülök olyan recepteknek is, amit a „platnin” vagy esetleg a mikróban is el tudok készíteni. Mindemellett én is nagyon élvezem egyrészt, hogy itthon lehetünk a gyerekekkel meg, hogy kiélhetem pedagógusi vénámat másrészt viszont szárnyaszegett vagy inkább lekötözött madárnak is érzem magam, de gondolom ezzel most mindenki így van. Na mindegy, ennyit tudtam elmondani Vietnámról. Szép és áldott napokat Neked és a családodnak!
Szia! Hát sajnos elkövettem azt a hibát, hogy magamból indultam ki… Nekem sokkal könnyebb a helyzetem, hiszen a négyből egy dolgozik, kettő egyetemista, és csak egy középiskolás, aki már teljesen önálló a tanulást illetően is. Őszintén együttérzek, és kitartást kívánok – és ígérem, hogy hamarosan posztolok gyors-könnyű-olcsó recepteket is! ❤️
Semmi baj! Az elején én is így voltam vele, hogy majd most:) és persze vannak is olyan napok amikor kevesebb a tennivaló s most úgy néz ki kapunk egy plusz laptopot is, ami óriási segítség,de azért még mindig jól fognak jönni kreatív ötletek. Köszönöm!