Az egyik örömhírem számomra ma délután az volt, hogy miután visszaszereztem gyermekeimtől a fürdőszobai mérleget, és nagy bátran ráálltam, kiderült, hogy nem híztam. Hurrráááááá!!!!!
Igyekszem is visszafogni magam, egyébként, mert sajnos, könnyen jönnek fel a kilók, és aztán iszonyú kemény küzdelem árán mennek le – már ha van kedven küzdeni.
A régi életünk – értsd: karanténhelyzet előtti – sok munkával járó napjainak egyik általam nem túlságosan szeretett, amolyan kényszerhozadéka az volt, hogy itt-ott ebédeltünk, rendeltünk, menüztünk, és bár tudtam, hogy nem kéne tésztát ennem, hogy nem kéne panírozott húst választanom krumplival, ha a napi felhozatalból nem volt olyasmi, ami beilleszthető a diétába, hát bűnöztem. Viszonylag gyakran.
Most, hogy az összes gyerekem itthon karanténozik, és én sem megyek sehova, újra főzök. Minden nap. Viszont, mivel a nagyobbik lányomnak 160 grammos szénhidrát diétát kell tartania nem fogyás, hanem az egészsége miatt, olyasmiket készítek, amit, ha különválasztok valamelyik munkafázisnál, akkor még lehet belőle diétás verzió is, a maradék meg készül a családnak relatíve hagyományosan. 
De a süti…!!! A sütiben a család nem könyörül: akinek nem muszáj, az nem hajlandó eritritest meg lisztmenteset enni, de annyiból nagy mákjuk van, hogy saját cukrászdánk van a házon belül, és általában 15-20 féle sütiből tudnak választani. Mentes verzióból eddig csak paleót készítettünk, amelyben se cukor, se liszt, se tejtermék nincs. Már többen felvetették, hogy nem lehetne-e, hogy csak cukormentes, csak lisztmentes, csak laktózmentes legyen valami… De úgy éreztem, hogy az végtelen kuszaság és fejetlenség felé vinne, és hát mindenkinek úgysem lehet megfelelni.
De most ebben a karanténhelyzetben olyasmim lett, ami évek óta nem volt: időm és szabad kapacitásom. A partner kávézóink kettő kivételével bezártak, alig termelünk az akár csak egy hónappal ezelőtti állapothoz képest, és visszatért a kísérletező kedvem, egyre többször tűnök el az üzemben pár órára esténként, amikor rám száll az ihlet. Így lett ez a pisztáciás torta is: a lányom mondta, hogy úgy enne valami finom sütit, amiben nincs glutén. És akkor bevillant.
Előre szólok: nem ér engem azért utálni, mert van itthon (értsd: az üzemben) pisztáciapasztám. Én azért cserében megszenvedek békeidőben.
Hozzávalók:
20 dkg cukor- és lisztmentes keksz (pl. ez itt)
8 dkg olvasztott vaj
25 dkg krémsajt
3 dl habtejszín
10 dkg finom túró krémesítve (botmixer, vagy szitán áttörni…)
3-4 ek eritrit vagy xilit
3 ek pisztáciapaszta
1. Ledaráljuk/összemorzsoljuk a kekszet, összekeverjük az olvasztott vajjal, és egy sütőpapírral borított 24 centis kapcsos tortaformába nyomkodjuk, 180 fokos sütőben 10-12 perc alatt enyhén pirosra sütjük.
2. A habtejszínt és a krémsajtot az eritrittel gépi habverővel habbá verjük, a végén belekeverjük a túrót és a pisztáciapasztát. Kóstoljuk, és ha elégedettek vagyunk, a kekszalapon elegyengetjük ezt a habos tölteléket.
3. Egy éjszakára érdemes hűtőbe tenni, másnap díszíteni tört pisztáciával, liofilizált málnával.
Szinte hallom a gúnyos kacajokat, hogy hahaha, nem elég, hogy pisztáciapaszta, még liofilizált málna is???
Na jó, az nem fontos annyira.
