A legmegosztóbb lagzis süti, amiért némelyek odavannak, mások ki nem állhatják: az őszibarack

Még nem meséltem róla, és hamarosan pótolom is ezt a mulasztásomat, de a vírushelyzet kitörése után elkezdtünk Budapestre sütiket szállítani; nemrég felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha megmutatnánk a fővárosban, milyen dobozokkal indítják útnak hajnal felé a távozó vendéget egy igazi zalai parasztlagziból.

Hát olyannal, amiben van mindenféle jó – zserbó, mézes krémes, hatlapos, morzsasüti, diós kosárka, méteres kalács, hólabda, és még sorolhatnám, de biztos, hogy nem maradhat ki az őszibarack.

Az én kedvencem a dobozból nem ez volt soha, szóval, miattam nyugodtan megehette bárki, mindig csak úgy hívtam, hogy „az az ételfestékes rettenet” – de volt, aki egyből letorkolt, hogy ne beszéljek így a kedvenc sütijéről. A végső tőrdöfés e sütivel kapcsolatban számomra a kristálycukorba hempergetés, ám erről is hallottam már áradozni általam nagyra tartott személyeket, hogy milyen jó is az, amikor roszog a cukor az ember foga alatt.

Na most, a Lagzibox – mert ez lett a csomag neve hivatalosan – összeállításakor az őszibarack kihagyhatatlan lett, meg kellett hát ismerkednem közelről a receptjével. Kellemesen csalódtam, ugyanis mondhatom, hogy az általam kifogásolt utolsó lépéstől eltekintve nincs ezzel a sütivel semmi baj…Hozzávalók kb. 25-30 darabhoz

A tésztához:

70 dkg liszt

30 dkg porcukor

20 dkg zsír

2 dl tej

2 tojássárga

fél csomag sütőpor

csipet só

A töltelékhez:

A megsült tészták kikapart belseje

10 dkg darált dió

10 dkg vaj (nem margarin, légyszi)

4 dkg cukor

3-4 ek baracklekvár

1 ek kakaópor (cukrozatlan!)

kb. 1 dl rum

2 dl tej

1 tk vaníliakivonat (vagy egy tasak vaníliás cukor, de ha lehet, igazi vaníliás legyen, ne kristályvanilin!)

1. A tészta hozzávalóit a tej és a liszt kivételével a robotgép üstjébe öntjük, és a dagasztókar segítségével gyúrni kezdjük. Apránként, felváltva adagoljuk hozzá a tejet és a lisztet, és szép sima tésztává gyúrjuk. Letakarva egy órán át hűtőben pihentetjük. Egy óra múlva diónyi golyókat formázunk a tésztából, sütőpapírral borított tepsire sorakoztatjuk őket kis távolságot hagyva egymástól, mert meg fognak nőni. 180 fokos sütőben 15-20 perc alatt világosra sütjük a kis gömböket. Vigyázat: ha túlsülnek, kirepednek, és oda a barack-feeling.

2. Még melegen kikaparjuk a félgömbök belsejét (utána törik!). A kikapart részt gyűjtsük egy tálba, adjuk hozzá a töltelék többi hozzávalóját, és dolgozzuk össze. A tölteléknek is jó egy félórás pihenő a hűtőben, utána tölthetjük a „héjakat”; ne púposra, mert az nem szép, ha túl nagy a távolság két fél között – egy kevés töltelékkel ragasszuk össze a feleket.

3. Most jön az, amit nem reklámozunk: sárga és piros ételfestéket oldunk fel kevés langyos vízben (egyébként olvastam, hogy van aki málnaszörppel színez), és ecsettel megfestjük a barackokat, majd gyorsan, amíg nedves a felületük, meghempergetjük őket kristálycukorban. Na, hát nálam ez itt kivágja a biztosítékot, de ez van. Ez a recept így autentikus. És így szeretik nagyon sokan. 🙂

Ne hagyjatok kínzó kételyek között, áruljátok el: szeretitek?