Kaptam négy kiló passzírozott fügét. Vagyis hát, vettem, de persze ilyesmit nem igazán lehet csak úgy venni, hacsak az embert fel nem hívja egy ismerőse, akinek több jól termő fügefája is van, hogy te, most passzíroztunk le négy kiló jó érett fügét, nem kell valamire?
Dehogynem, hozd csak nyugodtan.
És akkor lelki szemeim előtt megjelennek a különböző fügés-diós-habos piték, kevert sütik, fügepürével megkent lapokból, krémsajtos töltelékkel összeállított torták, még az ízüket is érzem, sőt, szerintem hízok is az érzett kalóriáktól. Aztán megérkezik a fügepüré, átveszem, egy részét lefagyasztom, de egy jó félkilónyit nem, ki tudja, mennyi kell majd az első sütibe.
És akkor jönnek, hogy gyere, Móni, folyik a mosogatógép. Hogy az üzemben valami levagdossa az áramot. Hogy a hűtőkamra mintha nem hűtene rendesen. Hogy az őrlő már megint nem jól van beállítva a kávéhoz. Hogy munkaügyi támogatásokhoz alá kell írni a papírokat. Hogy a jelenléti íveket nézzük át. Hogy az irodában a nyomtató valamiért már megint nem nyomtat. Hogy a Manci mintha sántítana a hátsó lábára. Hogy egy pár érkezett esküvői torta ügyben, megbeszélésre. Hogy ki kéne hívni a vízvezeték-szerelőt, mert nincs melegvíz az egyik csapnál. Hogy nem jöttek a szódások, kevés a szóda. Hogy egy csomó darázs jön a szörpre, mit csináljunk? Hogy, ha nem indulsz el most a fodrászhoz, el fogsz késni…
És így tovább. Így történik meg, hogy a fügepüré még egy kicsit várakozik a hűtőben, mire végre megvalósul az, amiről úgy érzem, hogy energiabefektetés/finomság arányában a legjobb arányszámot hozza.
Füge. Dió. Karamell.
Rossz nem lehet. Egy régi kevert süti receptjét variáltam át kicsit. Ha nincs fügepüréd, készítheted bármilyen lekvárral, de akkor a cukrot vedd le erősen, mondjuk 10 dekára. A hozzávalók két csoportból állnak: szárazak és nedvesek (vonal felett, vonal alatt), ennek megfelelően két tálra lesz szükséged a süti összeállításához, illetve egy 27 centi átmérőjű kapcsos tortaformára, aminek az aljába sütőpapírt szorítottál.
Hozzávalók:
2 bögre liszt (30 dkg)
1,5 bögre kókuszvirág cukor – vagy nádcukor, barna cukor, de lehet sima cukor is (20 dkg)
2 tk szódabirkarbóna
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szerecsendió
1 bögre durvára tört dió (kb. 15 dkg)
_________________________________________
0,5 bögre olívaolaj
0,5 bögre olvasztott vaj (kb. 10 dkg)
3 tojás
1 bögre kefir
1 tk vaníliakivonat (fél vaníliarúd kikapart magjai)
1 bögre fügepüré
0,5 dl rum
A karamellhez:
12 dkg cukor
2 dl habtejszín
- Melegítsd elő a sütőt 160 fokosra (alsó-felső sütés).
- Két tálban keverd össze a két csoport hozzávalóit, majd egyesítsd őket. Kapsz egy alig folyó, sűrű masszát. Öntsd bele a tortaformába, és süsd 50-55 percig.
- Vedd ki a sütőből a sütit, hagyd hűlni.
- Készítsd el a karamellt: olvaszd fel a cukrot egy száraz edényben, kissé karamellizáld, de ne sötétre, mert akkor nagyon sötét lesz a kész öntet is. Add hozzá lassan, eleinte tényleg szinte cseppenként a tejszínt, folyamatos kevergetés mellett, így elkerülheted, hogy darabosra álljon össze a cukor. Amikor már érzed, hogy ha kicsit többet öntesz, akkor is folyékony marad, nem szilárdul, nos, ekkor öntsd hozzá a maradék tejszínt. Forrald addig, amíg be nem sűrűsödik: ha csíkot húzol az edény aljára a fakanállal, nem zárul össze a karamell azonnal. Zárd el alatta a lángot, kész. Ezt is ki kell hűteni, ha nem is jéghidegre, de minimum langyosra, mert akkor már kezelhetően folyós csak, vagyis, a tortáról lefolyva nem képez hatalmas tócsákat, csupán diszkrét csíkot húz a süti oldalán.
Mancinak nagyon tetszett – persze, ő nem kaphatott belőle…