A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Nem volt kérdés, hogy idén belföldön vakációzunk. És nem is feltétlenül a vírus, mint inkább ennek az egész őrületnek a következményei miatt.

“Mindenki teljesítse hazafias kötelezettségét! Hazafias kötelesség, hogy itthon nyaraljunk! Elvész reánk, magyarokra nézve minden fillér, amit e címen idegenben költünk el. Azonban nemcsak az itthon nyaralás hazafias kötelesség, hanem az is, hogy az itthon nyaralóknak kényelmet, rendes ellátást és általában olyan feltételeket biztosítsunk, amelyek a kellemes nyaralásnak, pihenésnek elengedhetetlen feltételei.”

E sorokat Sági Ernő Miklós írta le A falusi vendéglátás mestersége című könyvében, 1934-ben. Gondolatai abszolút találóak ma, amikor röviden úgy foglalhatjuk össze a tényállást, hogy bajban van a haza. Egyetértek azzal, hogy ilyenkor a pénzt nem külföldre kell vinni, hanem költésünkkel a hazai vállalkozókat, szállásadókat, éttermeket, cukrászdákat, kávézókat, szolgáltatókat kell támogatni, hiszen nem érdekünk, hogy vendég híján megszűnjenek a turizmusra bazírozó munkahelyek, több munkanélküli legyen, több elvesző egzisztencia, amikor a bank viszi a házat, kocsit, nos, talán nem is kell tovább mondanom.

Igazi kis Provence-ot varázsoltak Badacsonyörsre a Váli vendégház tulajdonosai.

Persze, lehet itt jönni azzal a sztereotípiával, hogy abalatonnálazokmindrablók, bezzegahorvátok, de szerintem ez durva általánosítás; nyilván, vannak rablók (Horvátországban is), de higgyétek el, egyre kevesebben. Egyre nagyobb azok száma, akik tudják, hogy hosszútávra kell tervezni, azt pedig csakis tisztességes szolgáltatással lehet, hiszen, ha valamikor, hát most pikk-pakk bárki hírének utána lehet nézni a neten, két kattintással kiderül, hogy átvágós-e a hely, vagy becsületes. Nagyon sok balatoni hely tulajdonosát személyesen ismerem, az elmúlt években rengeteget meglátogattunk akár családdal, barátokkal, kettesben a férjemmel, vagy épp csak én egyedül, és büszkén állítom, hogy a Balaton körül ma már számos magas színvonalú szállás, étterem található.

Ráadásul a táj gyönyörű.

Ezt a fotót egy nyári hajnalon, napfelkelte előtt lőttem Balatongyöröknél. Szürreális látvány volt.

Ezzel együtt nem török pálcát azok felett, akik inkább a külföldi nyaralást választották az idén, hiszen mindenki ott költi el a pénzét, ahol akarja – csupán az én álláspontomat ismertettem fentebb. És azért azt is hozzáteszem, alig várom, hogy nyugodt szívvel lehessen ismét utazni, nekem is hiányzik, hogy láthassam a tengert, sőt, konkrét külföldi célok jelentek már meg a gondolataimban – de ezeknek most várniuk kell.

Na most, nekünk, balatoniaknak viszont fel van adva a lecke – hova menjen el az ember valahova nyaralni egy olyan helyről, mint amilyen a tó északi partja, a Balaton-felvidék? Nehéz. Azt képzeljétek el, hogy a férjem olyannyira lokálpatrióta, hogy amikor tavaly a csodás dimbes-dombos toszkán tájon autóztunk, nézelődtünk, ő egyszer csak megszólalt: “azért a Badacsony szebb.”

Ez meg egy már-már giccses naplemente, vitorlásokkal.

Idén úgy alakult, hogy nem engedhettük meg magunknak augusztusban, hogy elhagyjuk a “bázist”, a cukrászdánkat, dolgozni kellett. Szeptemberben azonban eltökéltük, hogy nem hagyjuk veszni az elmúlt években immár szokássá vált családi nyaralást, és végül a 9-14-e közötti időszakra esett a választásunk, az mindenki – azaz mi, és a még nem házas három gyerekünk 🙂 – számára jónak tűnt.

Elkezdtem tehát szállást keresni itthon a fenti időpontra. Eleinte – férjemmel folyamatosan egyeztetve – határozott elképzelésem volt a Zemplén, Tokaj és környéke, aztán, ahogy sorban szálltak el a reményeim a megtelt szállások láttán, úgy adtam fel az igényeimet. A végén már csak az volt a lényeg, hogy a szállás jó legyen, öt főre, és tulajdonképpen bárhol. Két célpont maradt a végére: Villány és a Duna-kanyar környéke. Ott böngésztem, már vagy hatodik órája a felhozatalt, amikor egyszer csak egy szimpatikus apartmanra leltem Szentendrén. Mutattam a férjemnek, nézd, ezt találtam, ő is végignézte  a képeket, majd annyit mondott: foglald le. Előleget kell utalni, és nem visszatérítendő – tájékoztattam ekkor, de ő, látva egész napos heroikus küzdelmemet, megerősítette előbbi kijelentését: foglald le.

Szentendre egyik este. Elképesztő fények voltak.

Így is tettem, egyúttal írtam a tulajdonosnak, hogy biztosan jó lesz-e szerinte öt főre ez az apartman, mert mi nem vagyunk kicsik, én vagyok a legalacsonyabb a 176 centimmel, nálam mindenki magasabb, de erre ő kedvesen megnyugtatott, hogy rendszeresen megszállnak öten az apartmanban, és eddig sosem volt panasz.

Nagyot sóhajtottam, majd ki is írtam a blog facebook-oldalán, hogy jöhetnek a tippek, ötletek, mit kell megnézni, hol kell enni Szentendrén. Jó sok hasznos hozzászólás érkezett, el is kezdtem kijegyzetelni őket, hogy amikor eljön az ideje, kész programtervvel tudjak a család elé állni.

Össze is állt nagyjából, hogy mit kéne megnézni – hogy végül ebből mit sikerült megvalósítani, azt elmesélem a következő részben. És nem, nem fogom elnyújtani, mint a rétestésztát, egy rész lesz Szentendre, slussz-passz!

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük