Például ilyet:
Eszter barátnőm, aki negyedik éve él Kanadában, állítja, hogy egy átlagos háztartásban egy héten többször is a fent látható „Kraft Dinner” kerül az asztalra. 79 centbe kerül, két embernek is elég, ha nem túl nagy étkűek. Meg nagyigényűek. Eszterék nem vesznek ilyesmit, kifejezetten nekem hozta (a pillecukor mellett), hogy kóstoljam meg, min él sok-sok család.
Szarvacska tészta sajtszósszal, amúgy, és nem is lenne rossz, a tészta kimondottan finom, ráadásul teljes kiőrlésű liszttel készült, csak hát ez a por sajtszósz… Nem kellett mást tenni, mint két evőkanálnyi vajat összekeverni fél deci tejjel, és hozzáadni a dobozban található tasakban levő sajtszósz-port. Aztán simára keverni, és beleforgatni a kifőzött tésztát. Tíz perc alatt megvan.
Az összetevői között van néhány érdekesség, bár, amit Eszter választott, szerintem még egész jó kategória.
Eszter egyébként azt mondja, hogy Kanadában, akárcsak az Egyesült Államokban, rengeteg készételt fogyasztanak, s hogy a főzés terén meglehetősen igénytelenek.
Sajnos, ezt közvetlen közelről eddig még nem vehettem szemügyre, de egy biztos: nálunk ez a Kraft Dinner nem kell senkinek, most is ott van a konyhában, ahogy elkészítettem, illetve ahogy a „modellt” kitálaltam a fotóhoz.
Szinte nemzeti eledelnek számít még egyébként a Poutine, amiről itt olvashattok.
Hú ezen nem lepődöm meg. :o)Amennyi idő alatt a tészta kifő, igazi sajtot is lehetne reszelni rá…
Nini, mi is ilyet ettünk tegnap vacsorára 🙂 Csak nálunk így néz ki az elkészítés:Felteszem a vizet, ha felforrt, teszek bele sót, tésztát (épp egyméteres spagettit ettünk tegnap) amíg a tészta megfő (max 10 perc) addig vajon megpírítok lisztet, felöntöm kevés vízzel, öntök bele tejszínt, ha felforrt, teszek bele sót, borsot, egy jó adag reszelt sajtot, összerottyantom, leszűröm a tésztát és ehetünk. Igaz hogy nem 79 cent, de 4-en ettünk belőle, egyszer vacsira, és másnap ebédre is. 😀
én is ettem ilyet, amikor kint voltam Kanadában…hát mit ne mondjak, nem ez lett a kedvencem, viszont amivel nem tudtam betelni az a mogyoróvajas töltelékkel megrakott kis csokikosarak, a reese’s….na az valami isteni csokoládé..hmmm
Ezt a sajtszósz dolgot sosem értettem. Az igazi talán még gyorsabb is. Nem kell reszelni, csak bele kell tördelni a sajtot, meg amúgy is a maradékot használja ilyesmire a zember…
sőt a készételeken kívül lehet felvert tojást is venni dobozban, nehogy rabolja az értékes időt a tojástörés:)
😀 Itthon pedig hányan vesznek háromszáz forintért spagettiport, amikor duplaannyi szósz jön ki egy százötvenforintos paradicsomsűrítményből és némi fűszerből… sajtszósz ugyanígy: van olyan ismerősöm aki nem hetvenkilenc centért hetente többször megveszi a port, a tejszínt és a sajtot;) hozzá.. 🙂
Köszönöm Móni! Tudod: én türelmetlenkedtem a bejegyzéssel kapcsolatban. Akkor most már tudom, mit esznek… 😀 Anna Ps.: tök jó az új képed!
Köszi:) Az a helyzet, ennek az elkészítésére nehezen szántam rá magam:))
Igen, nem mindig érthető, miért porítanak olyan ételt, ami könnyen elkészíthető amúgy is. Bezzeg Stroganoff bélszínt nem árulnak porítva 😀
Sheni, egyetértek:) Palacsintapor, muffinpor, ilyenek vannak. Amit amúgy s nagyon könnyű összeállítani. De megdöbbentő, milyen sokan élnek ezekkel.