Új hobbim lett: túrázni kezdtem.
Egy barátnőmmel közösen elkezdtük felfedezni a környékünk szépségeit; mostanában ugyanis sokszor eszembe jutott, hogy körülbelül harminc éve élek Keszthelyen, vagy épp a környékén, de a közeli tanúhegyek közül talán egyedül a Badacsonyt másztam meg, azt is megmondom, utoljára mikor: 1989 nyarán. Ja, oké, meg a szigligeti várban sokat kirándultunk a gyerekekkel, az mindig jó program volt, és egyszer mostanában Monoszlón is megnéztük a Hegyestűt, de arról például nem is tudtam, hogy tanúhegy.
Az utóbbi években a cukrászdánk hétfői szünnapját kihasználva, amikor csak tehettem, kocsiba ültem, és a viszonylag rövid idő alatt elérhető horvát, szlovén városokat látogattam meg, volt, hogy társasággal, de volt, hogy csak egyedül. Jártam Csáktornyán, Varasdon, Lendván, Muraszombaton, Zágrábban, Opatijában. Most azonban a külföldi kirándulások nem jöhetnek szóba, de nekem már nagyon hiányzott a kirándulás. Csillával beszélgettünk a környékbeli tanúhegyekről, meg hogy milyen szép is lehet róluk a panoráma, és egy hirtelen ötlettől vezérelve elhatároztuk, hogy másnap megmásszuk az egyiket. Legyen mondjuk, mondjuk, mondjuk aaaaaa… Csobánc.
A tanúhegyek olyan elkülönült kiemelkedések, amelyek az egykori felszín eredeti magasságát mutatják – ellenállóbbak voltak az időjárás viszontagságaival szemben, mint a környezetük. A Tapolcai-medence tanúhegyei például azért, mert még működő vulkán korukban bazaltsapkával vonták be magukat, és így szépen meghúzódva alatta, “megőrződtek” szinte eredeti magasságukban. A Balaton-felvidék tanúhegyei: a Badacsony, a Szent György-hegy, a Csobánc, a Gulács, a Tóti-hegy, a Hegyesd, a Haláp, a Somló, Monoszlón a Hegyestű, valamint a szigligeti vár hegye.
A Csobánc nem csúcsos, hanem platós hegy, tetejére a diszeli nemesek kezdtek várat építeni 1250-től. Egy 1270-es oklevélben már a kész várról olvasható említés. A vár az 1300-as évek elején került a Gyulaffy család tulajdonába, és az övék is maradt a XVII. század második feléig. A Csobáncot több ízben ostromolták az oszmán csapatok, megpróbálták bevenni, de sosem jártak sikerrel. Ekkoriban volt a vár ura és kapitánya rátóti Gyulaffy László. 1669-ben a várat Esterházy Pál herceg vette meg az időközben eladósodott Gyulaffyaktól.
A török kiűzését követően a bécsi Udvari Haditanács a lerombolásra ítélt várak listájára tette a Csobáncot, de ennek végrehajtását megakadályozta a Rákóczi-szabadságharc kirobbanása. Kuruc csapatok szerezték meg a császári katonaságtól a várat, de aztán a szabadságharc vége felé, 1709-ben a kurucok kivonultak a várból, azt magára hagyták. A Sümegen állomásozó császári műszaki alakulatok Johann Dierling kapitány utasítására pedig felrobbantották – és innen már nem volt visszaút.
A Csobáncra Gyulakesziből juthatunk fel a legkönnyebben. A falu közepe táján van egy templom, mellette pedig egy út a hegy felé. Az út másik oldalán helyezkedik el a klasszikus mintának megfelelően a kocsma, ahol állítólag olyan finom a velős pirítós, hogy messziről eljárnak érte ide a kedvelői. Szóval, a templom és a kocsma közötti úton haladva jutunk el a hegy lábánál található parkolóhoz. Itt tegyük le az autónkat, és induljunk el a jelzéseket követve felfelé.
Az út nem nehéz, ez volt az első tanúhegy túránk, és azóta már szereztem viszonyítási alapot, utólag is úgy látom: kezdésnek tökéletes volt.
Másrészt, olyan pazar kilátás nyílik a többi tanúhegyre és a Balatonra, hogy az ember kedvet kap a környék összes hegyének a meghódítására.
Ja, igen, Manci jött velünk, rendkívül élvezte, és azóta is élvezi a heti túráinkat. A képen látható hámot a következő héten elvesztettem a Szent György-hegyen, ha valaki esetleg megtalálta, és visszahozza hozzánk a cukrászdába (Mónisüti, Gyenesdiás, Madách u. 46.), szeretettel megvendégelem sütire, kávéra, teára, amire szeretné.
Jó sok időt el lehet tölteni itt, körbejárni a hegytetőt, amelynek a másik oldaláról Tapolcát, a sümegi várat, de még a Somlót is láthatjuk.
Lefelé óvatosan kell haladni, omlós-csúszós a talaj, én például egy szépet estem, és akkor döntöttem el, azt hiszem, hogyha rendszeresen fogunk túrázni, beruházok egy rendes túrabakancsra. 
A túrázást folytatjuk azóta is, és igen, van már túrabakancsom, és az is feltett szándékunk, hogy télen is folytatjuk ezt a jó kis mozgásformát – ha kifogyunk a tanúhegyekből, hát majd kicsit messzebb megyünk.
