Rakott káposzta

A rakott ételek általában munkaigényesek egészen addig, amíg az egyes rétegek alkotóit elkészítjük; utána viszont már gyerekjáték az egész, egymásra rétegezni, megsütni. Viszont az is jó bennük, hogy ha van valami maradékunk előző napról – rizs, pörkölt, sült hús – az akár alapját, vagy egyik elemét képezheti a fogásnak, csak a többit kell hozzá kitalálnunk. Igazi maradékmentő!A rakott káposzta nálunk általában akkor készült régebben, ha megmaradt egy csomó főtt rizsünk. Az meg azét maradt meg, mert mondjuk a hús köreteként a rizs mellett volt krumpli is, és hát mindenki jobban szerette a krumplit, naná. Akkor is nehezen találtam el a mennyiségeket, amikor még hatan laktunk itthon, most, hogy már csak hárman vagyunk, meg kellett tanulnom igazán keveset főzni. Nehéz!

Rakott káposztából meg majdnem lehetetlen. Mert ahhoz egy olyan edény kell (pl. jénai, vagy tepsi), amibe azért fel lehet rakni, és hát nekem itthon nincs is ilyenem kicsiben… Úgyhogy következzen a recept, 4 személyre, nagyjából.

Hozzávalók:

50 dkg savanyú káposzta

______

4 dl rizs (azért egyszerűbb így, mert a hozzá szükséges víz pontosabban mérhető)

só

1 fej vöröshagyma, vagy 1 ek natúr szárított zöldségkeverék

______

50 dkg darált hús

10 dkg húsos füstölt szalonna

1 fej vöröshagyma

1-2 ek őrölt pirospaprika

2-3 gerezd fokhagyma

fél tk őrölt kömény

só, bors, szárított zöldségkeverék

tejföllel készüljünk, egy nagy pohár (kb. 450 g) kell hozzá, plusz tálaláskor még ízlés szerint…

1. A káposztát kevés vízben, kb. amennyi ellepi, megfőzzük. Én ezt mindig kuktában teszem; először összevagdosom a káposztát, hogy ne legyenek benne túl hosszú szálak, beleteszem a kuktába, annyi vizet öntök rá, amennyi ellepi, és onnantól hogy a kukta pöszörögni kezd, nagyjából 25 percig főzöm.
2. A rizst is el kell készíteni, ha nincs maradék. Ehhez egy jól zárható lábas vagy fazék kell, kinek mi van, a lényeg, hogy a fedő alól minél kevesebb gőz szökjön ki a főzés során. Először is, az edény alján megforrósítok 1-2 evőkanál zsírt, rádobom a rizst, és ekkor jön az, amit úgy tanultuk, hogy “üvegesre pirítjuk”. Az olaszok nem szórakoznak, forrásban levő sós vízbe dobják a rizst, aztán leszűrik, de mi nem. Szóval, kevergetjük a rizst, miközben egyre jobban hevül, és amikor azt látjuk, hogy a szemek olyanok, mintha kicsit átlátszóak lennének – teljesen nem lesznek azok, ne is várd, ha már sárgulnak a szemek, túllőttél a célon -, ráöntjük a pontosan dupla mennyiségű, azaz 8 dl vizet. Beledobunk egy fej vöröshagymát, egy csapott evőkanál sót, én szoktam egy evőkanál natúr zöldségkeveréket, akkor viszont nem teszek hagymát, mert abban úgyis van. Fedőt rá, és közepes, vagy annál még egy kicsit alacsonyabb lángon addig pároljuk, amíg a víz el nem tűnik alóla. Mintegy 15 perc, de nem nyitogatjuk ám a fedőt, meg nem kevergetjük a rizst! Hagyjuk szépen, hadd szívja magába a vizet. Amikor elzárjuk alatta a hőt, akkor is hagyjuk békén még legalább tíz percig, és majd csak utána emeljük le a fedőt, és keverjük át. Hú, most jövök rá, ezt egy külön posztban kellett volna.
3. Nos, fő a rizs, fő a káposzta, jöhet a húsos ragu. 2 ek zsírt elkezdünk hevíteni, majd beledobjuk a vékony csíkokra vágott szalonnát – itt jegyzem meg, hogy fiatal háziasszonyként beleestem abba a csapdába, hogy véletlenül főtt füstölt szalonnát vettem, az nem jó, annak nem olvad már ki a zsírja; szóval sima füstöltet vegyetek a főzéshez MINDIG. Amikor kiolvadt a zsírja, rádobjuk az apróra vágott hagymát, majd miután egy kicsit pirítottuk, mehet rá a hús. Addig kevergetjük, amíg ki nem fehéredik a hús, ekkor megszórjuk a pirospaprikával, elkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és főzzük közepes lángon. Közben megsózzuk, borsozzuk, dobunk bele néhány gerezd összenyomott fokhagymát, meghintjük az őrölt köménnyel, és hát én erre is mindig teszek a natúr szárított zöldségkeverékből, mert abból baj nem lehet. Legalább fél órán át főzzük, közben pótoljuk az elfőzött vizet szépen, finoman. Ha kész, elzárjuk alatta a lángot.
4. A fenti műveleteket akár előző este is elvégezhetjük, vagy akár egy részét. Mert aztán már csak a rétegezés van hátra. Én úgy szeretem, ha nem túl magas, ezért inkább az alapterületet növelem. Tehát: beleterítem a jénai tálba a rizs felét, arra a húsos ragu felét, majd a káposzta felét. Minimum két deci tejföl következik, de ha többet vesz fel, akkor több: a tejföl nagyon fontos! Jöhet a rizs másik fele, a hús, majd a káposzta – és a sok-sok tejföl ismét, amire, ha szeretjük reszelhetünk extraként valami jó zsíros, jól olvadó sajtot. (Persze, ha van egy kis maradék pörkölt, maradék lecsó, az is elfér  a rétegek között…) Mehet a sütőbe, 180 fokon 25 percre.

Ha egyből a sütés után tálaljátok, ne csodálkozzatok azon, hogy szétesik; csak idővel áll össze úgy, hogy darabolható legyen. Mondanám, hogy ha túl sokat sikerült készíteni, hívjatok vendégeket, és nevessetek nagyokat, de tudjátok, ez most nem az az idő, hogy ilyesmit lehetne mondani…