A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Az év nagy felfedezése számomra a Balaton-felvidék. Azt hittem, ismerem, hiszen kocsival sokat bolyongtam a kis falvak útjain, de most, hogy túrázunk a hegyeken, új perspektívából látom a tájat.

Azt is el kell mondanom, hogy a táj felfedezését mindig valamilyen étterem felfedezése is követi, egy jó ebéddel szoktuk megkoronázni a fárasztó túrát. Keresem, és szépen feljegyzem magamnak a télen is nyitvatartó balatoni, vagy Balatonhoz közeli helyeket, nem titkolt szándékom, hogy egy posztban összegyűjtve megosszam majd veletek.

Ezért is indultunk útnak a múlt hétvégén a férjemmel, hogy megnézzük azt a helyet, amiről már innen-onnan hallottunk: a kapolcsi Hazai Provence nevű panziót, pontosabban az abban működő 84 Bisztrót. A bisztróról annyit tudtunk, hogy az az Árkosi Erika főz benne, aki annak idején Tapolcán a Pura Vidában, illetve később Keszthelyen a Pura Vida Portban, és ez nekünk pont elég is volt, hiszen azt tudtuk, hogy Erika főztjében nem fogunk csalódni. Vele kapcsolatban egyébként sosem tudok megfeledkezni arról, hogy előző foglalkozása légtornász, férje késdobáló volt, cirkuszos dinasztiából származik – és tett néhány kört a világban, mielőtt második férjével, Árkosi Attilával Spanyolországból visszatértek Magyarországra, Zalahalápra. Előbb panziót, majd éttermet nyitottak, és az antré olyan jól sikerült, hogy a tapolcai Pura Vidát a nyitás utáni évben a Gault&Millau étteremkalauz 13 pontra értékelte, amit nem sok vidéki magyar étterem ért el korábban. Ezért is megtisztelő volt számomra, hogy hosszabb ideig együttműködtünk, Erikáék a mi sütinket is kínálták desszertként az éttermükben.

No de térjünk vissza a kapolcsi helyhez.Hát az úttól már eleve elaléltunk, gyönyörű őszi színekbe öltözött fák, a hegyek, és még az időjárás is kedvezett, szóval, remek hangulatban érkeztünk meg Kapolcsra. Tapolca irányából érkezve a település végén, Veszprém felől az elején található a Hazai Provence Panzió. Behajtottunk a térkövezett udvarra, leparkoltunk, és gyönyörködtünk.Gyönyörű, nem tudok rá mást mondani. Illetve, de. Igényes, tiszta, gondozott, átgondolt, szépen kivitelezett, egységes, stílusos. Hogy drága-e? Mihez képest. A Facebook-oldalukon sok-sok képet találtok, ott voltam, láttam, tényleg olyan. A ház végében levendula-ültetvény, most is szép, el tudom képzelni, milyen lehetett, amikor virágzott…Az étterem maga picike, előtte hangulatos terasz, két részre bontva. Az egyik, ahol szinte tapintható a nyári vidám esték hangulata:A másik, az étterem bejáratához közelebb eső részen, ahol jó időben még most is ki lehet ülni:Az étterembe lépve régi kedves ismerős, a balatonfüredi Pazar kávézóból ide igazolt Réka fogadott bennünket, illetve Attila, Erika férje – ők ketten szolgálják ki a vendégeket.

Amint fentebb mondtam, a belső tér kicsi, éppen ezért hamarosan elkészül a terasz téliesítése.

Az ételekben valóban nem csalódtunk, nagyszerű ebédet ettünk. Szuper volt a desszertünk is; még Attila nagymamája készítette úgy a szilvás gombócot, hogy nem betöltötte a krumplis tésztát, hanem nudlit gyúrt belőle, és azt tálalta egy finom sűrű főzött szilvamártással. Annyira finom, hogy majdnem kértünk még egy adagot – de győzött a józan ész…És akkor hadd meséljek még valamit. Nekem gyengém a mosdó. Azt vallom, hogy ahogy egy helyen a mosdót kezelik, úgy bánnak a vendéggel is. Nos, ezt nézzétek:Eggyel beljebb: És hát ezt a lámpát meg kell mutatnom közelről is:

Hát nem gyönyörű?

A bisztró a téli szezonban csütörtöktől vasárnapig tart nyitva, ha tervezitek, hogy oda látogattok, érdemes asztalt foglalni.

Amit jó, ha tudtok: a fenti írás a személyes véleményem, nem fizetett hirdetés, megjelentetéséért semmiféle ellentételezést nem kaptam. És a jövőben sem várok el. 🙂

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük