Június 19-én vittünk utoljára Mónisütit Budapestre, és most lám, megint eljött az idő. 
2020 sok meglepetést hozott. Sok embert ismertem meg más oldaláról, elmondhatom, nagyon tanulságos ismeretek ezek. A tavaszi karantén időszakban történteket leírtam ebben a bejegyzésben, tulajdonképpen azt is a helyzet adta: a partner kávézóink egyetlen nap alatt – kettő kivételével – bezártak, a kapacitásunk felszabadult, jött egy lehetőség, hogy szállítsunk Budapestre. Júniusban aztán visszanyitottak a kávézók, jöttek a rendelések, mi meg csak kapkodtuk a fejünket, hogy a kényelmesen teljesíthető mennyiségekből egy pillanat alatt a megfeszített munkában találtuk magunkat – el kellett engednünk Budapestet. 
Embert próbáló időszak volt, de persze nem panaszkodom, sokan cserélnének velünk, tudom, és nagyon együttérzek azokkal, akiknek a féltve őrzött, nevelgetett vállalkozása tönkrement a tavaszi karantén, illetve a rendkívüli szabályok miatt. Ennél nyilvánvalóan jobb, ha az embernek annyi munkája van, hogy alig győzi – persze, ha azt ki is fizetik. Nos, erről is tudnék mesélni. Talán majd máskor.
Még a nyáron találkoztam Brigivel, aki a testvérével közösen működtetett egy cuki kis vállalkozást a Nyugati pályaudvartól nem messze, a Jókai utca 1-ben Kicsicake (ejtsd: kicsikék) néven.Már akkor fontolgatták, hogy végleg bezárnak, és Brigi azért keresett meg, hogy megkérdezze: nem érdekel-e az üzletük mint jövőbeni Mónisüti budapesti bázis. Megnéztem a boltot, és nagyon szíven talált, ugyanis annyira kedves, aranyos, hogy akár azonnal be is költöztem volna oda – de a realitás persze nem ezt diktálta. Kezdődött a balatoni nyár, és minket az ezzel járó munka egész egyszerűen elnyelt, meg is írtam Briginek: nagyon kedves, hogy ránk gondolt, de jelenleg nincs realitása budapesti Mónisüti üzletnek. Ezzel a lendülettel meg is feledkeztem róla.
Eljött a november, és elérkezett az is, ami már pallosként lebegett a fejünk fölött egy ideje: az újabb korlátozások. Kicsit jobb a helyzet, mint tavasszal, de azért megint csak felszabadult egy csomó kapacitásunk, a beszélgetéseinkben egyre többször merült fel, hogy annyian érdeklődnek, nem lesz-e Budapestre szállítás, mi lenne, ha lenne…? És akkor bevillant: Mónisüti pop-up store a Kicsicake-ben – már ha lehet, persze.
Hívtam Brigit, aki elmondta, találtak bérlőt az üzletre, de mivel a helyiségnek van egy galériája is, és azt a kizárólag elviteles fogyasztás miatt úgysem használják, szerinte ott megoldható. Így tehát Zsoltot, a bérlőt is bevonva a beszélgetésbe, megegyeztünk: szombatonként a Crema Budapest Cafe&Breakfast befogadja a Mónisütit átadó pontként, úgyhogy oda mehet a cucc!
Innentől – bár hullámokban inamba szállt a bátorságom – már viszonylag egyszerű volt, létrehoztam a Mónisüti Budapestre Facebook-oldalt, ott, vagy az ott megadott e-mailen, illetve telefonon lehet rendelést leadni minden héten csütörtökön 18 óráig, hogy másnap süthessük, és aztán szombat hajnalban indulhassunk a sok finomsággal a fővárosba. A sütiken kívül viszünk rugelachot, bejglit, aprósüteményt, macaront, szóval, elég széles a paletta.
Mit mondjak, izgatottak vagyunk…
