A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Lassan elérkezik az év vége, és még rengeteg kérdés kavarog bennem. Az egyik, hogy január 1-től megszűnik a Cafeblog, és az én öreg blogomat megint költöztetni kell. Megint, mert hát ide is úgy jöttem át 2013 májusában a blogspotról. Jó lehetőségnek tűnt akkor a Cafeblog – az is volt -, az írásaink nagyobb oldalakon is megjelenhettek, több olvasóhoz eljuthattak. Ezen felül képzéseket tartottak nekünk, amelyek nagyon hasznosak voltak: az Instagram és a Facebook minél optimálisabb használata, olvasói szokások, trendek, valójában egy kis social média marketing képzésben volt részünk az évek alatt. Először Mlinkovics Ildikó, majd Kun Gabi és Bendl Vera segített sokat, személy szerint nekem is, amiért hálás vagyok nekik ezúton is. 🙂

Azonban, a Centrál Média felülvizsgálta a termékeit, és úgy döntött, hogy több más szerkesztőséggel együtt (pl. az Elle magazin) a Cafeblogot is megszünteti. Gazdasági döntés, nincs is mit ragozni rajta.

Nekünk már jó ideje készül a saját honlapunk (monisuti.hu), és csak nekem “köszönhető”, hogy még nem működik, nekem kell fotókat készítenem, szövegeket írnom, hogy el lehessen indítani – de tudom, meglesz ez is. Itt kap helyet majd a blog is, ami elérhető lesz a maimoni.hu URL-ről is, és remélem, a tárhelyszolgáltatóként megmaradó Cafeblogról is át lehet majd irányítani az olvasókat.

És hát van több olyan projekt és esemény, amiről nagyon szívesen beszélnék, de az elmúlt harminc év során megtanultam, hogy formálódó dolgok esetén jobb csendben maradni, és kivárni, amíg biztossá válnak, mert az ember kibeszéli, és nem valósulnak meg… Nem tudom, hogy van ez, de velem sokszor megesett.

Bár nem akarok triviális szavakat írni, hogy 2020 egészen döbbenetes év – volt (így, hogy még két hét hátra van belőle), de csupa ilyen kifejezés illik rá. Döbbenetes, elképesztő, fordulatos, kiszámíthatatlan, küzdelmes, fájdalmas, szeszélyes. És voltak benne örömök, győzelmek, sikerek, könnyek, nevetések, volt itt minden. Csak minden valahogy kiélezettebben.

Jobban megismertem magamat, és másokat is. Sokat tanultam hitről, félelemről, alkalmazkodásról, kompromisszumokról, újratervezésről. Emberek olyan arcukat mutatták meg akaratlanul, ami eddig nem látszott.

És megértem olyasmit, amit sosem hittem volna: divatcikk lett a maszk. Ami velünk marad még egy darabig…

 

 

 

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük