Több Holokauszt-túlélővel is volt már alkalmam beszélgetni – két, pontosabban három történet itt a blogon is olvasható: az egyik írásban Éva és Arie Klang meséli el, hogyan élte túl a vészkorszakot, Weiss Zsiga bácsi emlékeit három részben örökítettem meg: itt található az első, itt a második, itt pedig a harmadik rész.
Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem kultúrtörténész hallgatójaként olyan emberek között mozogtam, olyanokat hallgattam, akik vagy maguk, vagy felmenőik révén érintettek a Holokausztban.
Persze, ebben igazából mindenki érintett.
Nem lehetünk közömbösek, mert az, hogy ilyesmi ne történhessen meg újra, mindannyiunk érdeke és felelőssége.
Magyarországon a mai napig nem sikerült feldolgozni a történteket, ezt nagyon jól bizonyítja, hogy az Élet Menete rendezvény napján Adj gázt! címmel rendeztek volna felvonulást árpádsávos zászlókat lengető motorosok.
És az is, hogy vannak, akik ezt nem tartják borzasztónak.
Éppen ezért ítélem nagyon fontosnak, hogy beszéljünk róla, mondjuk el a fiataloknak, mutassuk meg, amit meg lehet, halljanak túlélőket, amíg még vannak. Ők bizonyítékok arra, hogy nincs messze tőlünk az a szörnyű korszellem, amely csírájában itt van most is, és növekszik.
Aki teheti, nézze meg a marhavagon vándorkiállítást, ezt a Novák Ilona múzeumpedagógus ötletéből megvalósított, az Élet Menete Alapítvány által fenttartott megdöbbentő „szemléltető eszközt”. Korabeli marhavagont rendeztek be úgy, hogy benyomásokat adjon annak a gonosz tervnek a végrehajtásáról, amely hatmillió áldozatot szedett.
Keszthelyen a vasútállomás végén, a pavilonsorhoz vezető utat keresztező vasúti átjáróhoz közel helyezték el a vagont. A tegnapi ünnepélyes megnyitón a 85 éves Forgács János bácsi mesélt az általa megélt szörnyűségekről – négy nagy koncentrációs tábort megjárt, maga Mengele is „osztályozta”. Volt Birkenauban, Auschwitzban, Dachauban, tizenhat éves korában kellett hullákat raknia talicskára, és végignéznie, ahogy főbe lövik azokat, akik menetelés közben elesnek.
.JPG)
Bár konkrétan ebben a marhavagonban nem deportáltak zsidókat, de pontosan ugyanilyenekben igen. 70-80 személyt kellett bezsúfolni; a padlón látható lábnyomokat a vagont felújító gyerekek, felnőttek festették fel úgy, hogy szorosan egymás mellett álltak. 70 fért ki. A deportáltak három napon át utaztak így.
A vagonban túlélők vallomásai alapján mutatják be az eseményeket, és előre egyeztetett időpont alapján rendhagyó történelemóra megtartására is van lehetőség.
.JPG)
Keszthelyiek, környékbeliek!
Éljetek a lehetőséggel, nézzétek meg a vagont, mutassátok meg a gyerekeiteknek, ha tanárok vagytok, akkor a diákjaitoknak. Jövő hétfőig tekinthető meg a keszthelyi vasútállomáson, rendhagyó történelemórához (ez lehet 30 vagy 50 perces) időpontegyeztetés szükséges: email-ben info@eletmenete.hu, vagy a 06 30 8528018-as telefonon.