Mivel most már csak egy szem alsótagozatos gyermekem van, mindössze egyszer megyek májusban anyák napi ünnepségre. Volt idő, hogy hármat ültem végig két nap leforgása alatt, és bár minden tiszteletem a pedagógusoké, azt hiszem, maradandó károsodást szenvedtem, amely abban ismerhető fel, hogy a “Serkenj fel kegyes nép” című népdal allergiás reakciókat vált ki belőlem.
A reakcióm tisztán idegi, és a “repdesmííín teggyanygyal”, illetve az “annyiál dásszájjon” szövegrészeknél csúcsosodik ki.
Tegnap tudatosodott bennem, az ünnepségen, hogy vélhetően serkenjfelkegyesnép-mérgezést kaptam az elmúlt tizenhárom évben, amióta részt veszek efféle ünnepségeken. Nem múlt el egyetlen egy sem e dal nélkül.
Indítványoznék valamit.
Mi lenne, ha csak minden páratlan évben lehetne bevenni a műsorba ezt a népdalt, amelyet egyébként Kodály Zoltán gyűjtött Nagyszalontán, tehát nem holmi Söprik a Pápai utcát-félékkel van egy polcon.
Nos, minden páratlan évben, ez azt jelenti, hogy idén már megvolt, jövőre kimarad, utána Zsófi is felsős lesz, a jelenlegi tendenciák alapján vége az anyák napi ünnepségeknek, így óvatos becslésem szerint lesz cirka tíz évem a regenerálódásra, hogy majd az unokáim ünnepélyein immár megedződve álljak az újabb dózis elé.
Mondjuk, azért még egy kérésem lenne: ne Bródy János Mit tehetnék érted című dala töltse ki az üresedést a páros években, ha lehet, mert a többször is megismétlődő “De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság,/ Úgy érezném, vannak még csodák” sorok nem túl hízelgőek egyetlen anyára nézve sem.
Napló Szösszenet
Csatlakozó kérés: a nagymamákat lehetőség szerint ne úgy köszöntsük már, hogy minden versben szerepel utalás vagy az élet rövidségére, vagy a hajlott hátukra,göcsörtös kezükre és ősz hajukra…
Oly kicsinységeket kértek! Bátran! Merjetek nagyot kérni!!
Én beérem ennyivel.
Jujj! Pénteken megyek életem első -mármint anyaként első- anyák napi ünnepségére az oviba… Lecsekkolnám a kiskorúnál, de már alszik, így csak reménykedem, hogy nem serkenünk fel, mert ettől már gyerekként is frász kerülgetett.
Viszont miután tegnap a vécén ülve ezt a dalocskát (http://www.gyermekversek_es_mondokak.abbcenter.com/?id=55534&cim=1) énekelte, muszáj lesz szoknyában megjelennem.:-)
Súlyos..remélem nem kell ilyet végighallgatnom…szeptembertől kezdjük a sulit. Micsoda elképzelés a nőkről! Nem vonz ez az anyáknapja. Éljenek az apák!! Jó egészségben, sokáig! Hurrá!
Na, azért annyira nem súlyos:) Aranyosak a gyerekek, készülnek, nálunk idén pl. nagyon tetszett, hogy két Lázár Ervin jelenetet adtak elő, vicces volt.
És tudom, vannak, akik kifejezetten szeretik az ilyen ünnepségeket – lehet, hogy te is majd ebbe a csoportba fogsz tartozni:))
Meglátjuk. Kicsi reform sosem árt. 🙂 én belesültem a verselésbe gyerekként, aztán az oviba már volt ilyen élményem a nagylánnyal. Torokszorító, megható…nől a gyerek, milyen édesek tényleg! Na, jöjjön ami jönni fog. Megbírkózom vele.
Nekem semmi gondom a dallal, ahogy karácsonykor sem a Mennyből az angyallal. Évente egyszer kibírhatnád (végülis kibírtad, élsz még), maximum megmosolygod.
A megfogalmazás stílusa egyébiránt nagyon vicces volt. 🙂
Kála:
A lányommal kerestünk valamit a Mamának, de pont az általad felhozott jelzők miatt bukott meg, mivel Mama (már a nálunk fellelhető) nem az a tipikus anyák napi versekben megénekelt asszony. Az ötvenes nők simán lehetnek nagyik és hol vannak ők még attól a képtől.
Így kapott minden mást, de semmi anyáknapjást. 🙂
Hát azért most elszomorodtam. Amúgy pedagógus vagyok.
🙁
Bocsánat. Nem bántani akartam.
Csatlakoznék Móni posztjához- a szívemből szólt minden szava! Bár hozzáűzném, hogy a jelenleg középső gyermekünknél, már az oviban bevezettek egy olyan újítást, amit más óvodákban is bevezethetnének és most az iskola is “nagy” anyák napi ünnepség helyett ezt a formációt kezdte követni: a gyermek/ek megtanul/nak egy verset, vagy dalt, vagy mindkettőt és személyesen az anyukának mondják el. Ovisként az oviban, beült a pici lány az ölembe és szinte a fülembe súgta a verset. Nekem mondta, nem a közönségnek, nem arról szólt a történet, hogy óvónénik milyen patentul felkészítették a csoportot és mennyire hálásak lehetünk az Ő fáradozásaikért, és egyébként is kötelezően sikerült minden anyukát jól megríkatni. Hanem arról amiről szólni kell ennek az ünnepnek, ha már ünnepeljük: anya és gyermek bensőséges, szeretetteljes kapcsolata! Ugye ez már eleve kizárt, ha tömegben ünnepeljük!