A cukrászda telefonszáma:

06 30 147 8870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Tavasszal kezdtem kísérletezni a pastel de nata-val. Tudjátok, az első karantén ideje alatt. Amikor még a gyerekeimnek is buli volt, hogy nem kell suliba menni, és nekem is egy új világot jelentett, hogy alig van munka, 3-kor bezárjuk a cukrászdát, és ott az egész délután.

Hihetetlen, hogy lassan már egy éve volt. Egy éve élünk ebben az őrületben, a nyarat kivéve, ugye. Engem akkor, tavaly tavasszal pesszimistának mondtak az ismerőseim, mert azt mondtam, hogy szerintem ez szeptemberig el fog tartani; hát, alábecsültem.

Mindenesetre, egy évvel ezelőtt valamiért a pastel de nata, vagy eredeti nevén pastel de Belém keltette fel az érdeklődésemet.

Az eredeti pastel de Belémet – márpedig csak az eredeti nevezhető így – 1837 óta árulják a lisszaboni Fábrica de Pastéis de Belémben. Ezt a „portugál krémes” néven is nevezett süteményt eredetileg a belémi (Lisszabon egyik kerülete) Szent Jeromos-kolostor lakói készítették el először. Az apácaruhákat ugyanis tojásfehérjével keményítették, és így megmaradt egy rakás tojássárga, amivel muszáj volt valamit kezdeni – egyik hasznosítási mód volt az édességek készítése. Így születhetett meg ez a kosárka, amelynek állítólag ma összesen négyen tudják a receptjét, és a név is védett: a majdnem ugyanolyan készítményeket pastel de nata-ként árusítják.

Állítólag 20-25 ezer darabot készítettek az eredetiből naponta „békeidőben”, vagyis, amikor még a megszokott életünket éltük. Most nem tudom, mi lehet a helyzet Lisszabonban, illetve Belémben, de arra a konklúzióra jutottam, hogy muszáj nekem elutazni oda üzleti útra, meg kell kóstolnom az eredeti pastel de Belémet, ez már üzleti érdek. Mert meg kell csinálnom a pastel de Mónit, és amennyire csak lehet, hasonlítania kell a Belémre.

Tavasz óta rengeteg receptet kipróbáltam, általában mindegyik készen vett leveles tésztát írt; végigpróbáltam háromfélével, egyikkel sem lett roppanós. Készítettem sajátot, az sem volt az igazi – és aztán rátaláltam Chef John receptjére, ami olyasmi, mint amilyennek én képzelem ezt a sütit.

Nyilván, Chef John is csak találgat, de ez egy vékony ropogós leveles tészta, és finom sárgakrém találkozása, ami igazán finom végeredményt hoz.

Nagyon furcsa, de Chef John bögrésen adta meg a hozzávalókat, ami nem feltétlenül teszi könnyűvé ennek az édességnek az elkészítését, nekem legalább is.

A tészta hozzávalói (mindent 2,5 dl-es bögrével mérünk!):

  • 1 bögre liszt
  • 1/3 bögre víz
  • 1 tk só
  • kb. 20 dkg vaj

A lisztet a vízzel és a sóval összedolgozzuk, 20 percig pihentetjük. Innentől nem fárasztalak sem benneteket, sem magamat a nyújtás és hajtogatás menetével, nézzétek meg a videót, és teljesen egyértelmű lesz. Fontos, hogy a végén feltekerjük, és így tegyük hűtőbe a tésztát, akár egy éjszakára, de minimum 3 órára.

A krém két részből áll, az egyik a cukorszirup:

  • 3/4 bögre kristálycukor
  • 1/4 bögre víz

A másik a krémalap:

  • 1/3 bögre finomliszt
  • 1 1/2 bögre tej
  • 1/2 kk só
  • 6 tojássárga
  • opcionálisan 1 tk vanília kivonat – tudtommal az eredetiben nincs semmiféle vanília

Először is a cukorból a vízzel szirupot főzünk, hagyjuk pár percig forrni, és elzárjuk alatta a lángot.

Aztán a lisztet és a tejet a pici sóval együtt felforraljuk, amint besűrűsödött, levesszük a tűzről, és egyenként hozzákeverjük a tojássárgákat, majd a cukorszirupot, és ha szeretnénk, a vaníliát is.

És akkor most elővesszük a tésztánkat a hűtőből, és 12 korongra vágjuk. A korongokat elhelyezzük a muffintepsi vajazott-lisztezett mélyedéseiben, már ha nincs pastel de nata-formánk.

Hideg vizes hüvelykujjal a közepétől kezdve úgy nyomkodjuk a korongokat, hogy szépen kitöltsék a mélyedéseket. Aztán mindegyik mélyedést kb. 3/4-ig öntünk a krémmel.

És most jön a nagy turpisság, amiért háztartási sütőben szinte esélytelen a dolog: nagyon magas hőfokon kell sütni rövid ideig. Így a vékony tészta is megsül, és a krém teteje is karamellizálódik. Nem hittem el, többször próbáltam, de tényleg 290 fokon kell sütni kb. 10-12 percig, illetve, amíg csinos barna buborékok nem keletkeznek a krém tetején.

A szervírozásra időt kell hagynunk, hogy minimum langyosra hűljön a kosárka, különben szétégeti a szánkat a krém. Akkor jó, ha a tészta roppan, a krém pedig lágy, de nem folyik.

Macerás, na! De az eredmény tényleg különleges, és már csak arra vagyok kíváncsi, milyen az eredeti. Muszáj elutaznom Lisszabonba, ugye, hogy indokolt?

Ui.: Azért az sem mindegy, hogy ezeket a kis finomságokat Lengyel Zsuzsa csodás kerámiatálján kínáltam körbe a barátoknak. Zsuzsival sok a közös vonásunk, például idén nyáron szinte egyidőben leszünk nagymamák… 😀

Ajánlott cikkek

3 Hozzászólás

  1. Szuper bejegyzés, imádom az alaposságodat, jó a történetet is olvasni. Mivel a „nata“ tejszínt jelent, a helyedben tuti kipróbálnám tej helyett tejszínnel. Kíváncsi vagyok, mit eredmènyez majd az utazásod, ugye beszámolsz róla?

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük