Az történt, hogy amint az előző részben elmeséltem, férjemmel kettesben töltött nyaralásunk első három éjszakáján Egerben aludtunk, majd továbbálltunk Miskolctapolcára, az Avalon Resort&Spa-ba.
Barátaink kedvence
A hotelt már régen kinéztem, barátaink ajánlották, mint remek helyet, különös tekintettel az olasz éttermére, amely néhány évvel ezelőtt elnyerte a “Közép-Európa legjobb olasz étterme” díjat.
Nos, a hotel tényleg csodás. Hangulatos, az étterme és a sörözője olyan konyhát visz, hogy az embernek könnybe lábad a szeme, és a reggeli…!!! Soha, sehol még ilyet nem láttam, annyira különleges, igényes, osztályon felüli.
És akkor a wellness.
Kiváló a gőz, a szaunák, a fürdő maga is, sőt, én még masszázst is igénybe vettem, az is remek volt. Amiről nem a szálloda tehet: a medencéknél rendelkezésre áll mintegy 15 pihenőágy, ha épp nem a vízben, a gőzben, vagy a szaunában vagy, ott feküdhetsz. Igen ám, de elég jellemzően – és ezt három este tapasztalataiból vontam le – a kedves vendégek lejönnek, lefoglalják törölközőikkel az ágyakat, majd elmennek vacsorázni, sörözni, mittudomén, és végül bizonyára jönnek a wellnessbe is, mert a lényeg, ha ők jönnek, nekik az ágy ott legyen.
Gyökerek
Amikor ezt a képet készítettem, rajtam kívül ketten voltak a medencéknél, de ők pont ágyakon feküdtek, és gyakorlatilag az összes ágy foglalt volt. Hogy a többiek hol lehettek? Ki tudja, majd valamikor jönnek.
Szóval, ez a típusú gyökérség engem mélységesen felháborít, és kizökkent a lelki nyugalmamból, mert hogy lehet valaki akkora egoista, hogy a közös használatra rendelkezésre álló tárgyakat kisajátítja? Mindenesetre vicces, hogy a parkolóban legnagyobb számban előforduló gépkocsimárka pontosan alátámasztja azt a sztereotípiát, amit ezzel a márkával összefüggésbe hoznak, és ami indokolja ezt a “minden az enyém” hozzáállást, de nem mondom ki, mert nem tudom, hogy ezért már manapság jár-e büntetés, vagy sem.
Leszögeztük magunkban: mi nem vagyunk wellness hotel-kompatibilisek. Egyrészt aktívabbak vagyunk annál, hogy órákat töltsünk a medencében vagy a partján, és mások hülyeségeit is rosszul toleráljuk olyankor, amikor mi magunk pihenni vágyunk. Tehát megállapítottuk, hogy luxus ide vagy oda, az egri szállásunk, amely csak a miénk volt, és pont harmadannyiba került, mint a hotel, számunkra jobban személyre volt szabva.
Ez a jövőre nézve mindenképpen tanulság, de most és itt jól akartuk érezni magunkat. A fergeteges reggeli után tehát nekivágtunk, hogy Miskolcon kávézzunk egy jót – és hát hosszú lenne elmesélnem, miért és hogyan, de ebédre Debrecenben voltunk.
Debrecen
Nos, nem számítottam rá, de végre eljutottam abba a városba, ahova legalább 30 éve készülök, és valahogy mindig elmaradt. Debrecen központja Budapestre emlékeztet, csak éppen élhető – nincs az az őrült forgalom és zaj, mint ami a fővárosban. Az épületek stílusa abszolút Pestet idézi, nem véletlen, hogy több népszerű hazai étterem itt is nyitott egységet.
Helyi ismerőseink a Csokonai étterembe irányítottak bennünket, mondván, ha igazán jót akarunk enni, oda menjünk. Engedelmeskedtünk.
A belső berendezésre azt tudom, mondani, hogy ízlésekről nem vitatkozunk – a konyha viszont vitán felül fergeteges. Ettünk előételt, levest, főételt, hibátlan volt valamennyi.
Sétálgattunk a városban, nagyon tetszett a hangulata, meg is jegyeztük, hogy ide jó lenne visszatérni.
Persze, meglátogattunk egy cukrászdát is, mert hát a szakmai tapasztalat kell…! A francia cukrászatot képviselő Jardinban ettünk desszertet.
Kávét pedig a méltán népszerű Black Sheep-ben ittunk. Na jó, itt is sütiztünk…
Ezt követően visszatértünk a bázisunkra, és a hotel sörözőjében olyat vacsoráztunk, hogy a fülünk is kettéállt.
Másnap reggel az ismételten lenyűgöző reggeli után a férjem azzal az ötlettel állt elő, hogy ma pedig menjünk el Nyíregyházára, mert hát mikor, ha nem most.
Részemről rendben – mondtam.
Nyíregyháza
Isten őrizz, hogy megbántsam drága nyíregyházi olvasóimat, de bevallom, azon a részen, ahol mi jártunk a városban, olyan sok szépet nem fedeztünk fel. Ellenben az állatpark – nos, az európai színvonalú. Szívből ajánlom, minimum 4 órát számoljatok rá, gyerekekkel hideg élelem, víz, minden, mert irtó érdekes!!!
Úgy futkoztam ide-oda, mint egy gyerek…
Kontinensenként rendszerezték a parkban az állatokat, sőt, most készül egy egészen különleges részleg, ahol a jégkorszak túlélőit mutatják majd be.
Rengeteg videót készítettem, jöttem-mentem, mire, úgy három óra múltán a férjem azt mondta:
– Lassan mehetnénk.
Mire én:
– De hát a gorillákat még nem is láttuk.
Mire ő:
– Nem baj, majd visszajövünk a kisunokával…
Én:
– A kisunoka két hónapos, mikor akarsz visszajönni vele?!
Szóval, még rászántunk egy félórát (ezúton is köszi, drágám), és megkerestük a gorillákat, ami egyébként nem volt egyszerű,mert dacára annak, hogy a bejáratnál adnak térképet, javasolt haladási útvonal nincs, és ha nem vagy elég figyelmes, jelentős világrészeket hagyhatsz ki barangolásaid során.
Pedig még a vécében is akvárium van, szóval gondolhatod, mi minden vár máshol…
Engem lenyűgözött az állatpark, tényleg visszatérnék az unokámmal.
Vagy még korábban…
Hát így esett, hogy miközben Miskolctapolcán volt a szállásunk, pont a helyi nevezetességeknek nem néztünk utána. De megfogadtuk, hogy megtesszük – valami jó kis luxi apartmant foglalunk, ami csak a miénk…