Megjelent a könyvem, meglepetésként az a címe, hogy Mónisüti

Egész egyszerűen alig bírom elhinni, hogy végre sikerült megírni – mert majdnem rajtam csúszott el az idei megjelenés -, de itt van, fogom a kezemben, a borítóján az áll, hogy Sütis Móni: Mónisüti. Hát meglett.

Bloggerből cukrász

Alapvetően ezt a blogot azért kezdtem írni 2008-ban, hogy majd egyszer könyv legyen belőle. Akkor még Praktikák sok gyerekhez címmel futott, hiszen a tervem az volt, hogy négygyerekes anyaként egy jól használható, szórakoztató kézikönyvet hozok létre a mindennapok túlélésének megsegítéséhez szülők számára, praktikus tanácsokkal, receptekkel, szórakoztató írásokkal. De az élet közbeszólt, 2013 óta tortákat, sütiket sütök, először egy, kettő, három, négy…tizenhat kávézó számára, először egyedül, aztán egy, kettő, három…nyolc munkatárssal. 2018 nyarán nyitottuk meg a saját cukrászdánkat, és nem volt más választásunk, Mónisüti néven kellett, mivel így neveztek el bennünket azok, akik a különböző kávézókban megkóstolták a termékeinket. És így szavazott be minket a Dining Guide a tíz legjobb vidéki cukrászda közé – cukrászda nélkül…

Mégis lesz könyv?

Annyira sokat dolgoztam, hogy a könyvírás gondolata egészen háttérbe szorult. Elfogadtam, hogy ez nekem nem fog összejönni, túl halogatós vagyok hozzá, egyszerűen mindig van valami fontos tennivaló, ha meg nincs, akkor örülök, hogy levegőhöz jutok, és gyorsan elrohanok kirándulni.

Aztán az élet úgy hozta, hogy összeismerkedtem Hajós Szandrával, akinek viszont elég nagy tapasztalata van szakácskönyv-kiadásban, és ő egyszer csak nekem szegezte a kérdést: nem akarsz könyvet írni?

De, mondtam tétovázva, és titokban lelkesen, mert eszembe jutott egy villanásnyi időre, hogy lehet, hogy mégis lesz ebből a könyvből valami?

Nos, nem volt egyszerű, de miattam nem volt az, mert iszonyúan sokat dolgoztam alapból, és nagyon nem hiányzott, hogy azokat az órákat, amelyeket normális emberek alvással töltenek, nekem írással kelljen. Halogattam, ahogy szoktam. De Szandra valahogy mindig megtalálta a módját, hogy úgy hasson rám, hogy összeszedjem maga, és tényleg nekiálljak.

Élő szerzővel többet soha

Szandi hozta Fényes Gábort fotózni, ő csodás képanyagot rakott össze, ami szintén nagyon húzós tempót követelt tőlünk a „modellek” elkészítésében. Somogyi Péter grafikus megfogadta, hogy többet élő szerzővel nem dolgozik, mert hát elég későn ébredtem rá arra, hogy pontosan mit szeretnék viszontlátni a könyvben – és akkor az egészet átírtam újra, két nap alatt. A Mónisüti történetét akartam elmesélni, receptekkel körítve. Mert ami velünk történt, az csoda. Az az amerikai álom, csak itthon. És ha velem megtörtént, veled is megtörténhet – ez a lényege.

Itt a könyv, de nincs webshop

Na de azt képzeljétek el, hogy meghozták a nyomdából a könyvet múlt csütörtökön – és nem volt kész a webshop. Persze, miért is lett volna kész, hiszen alapból sokat dolgozom, sok a feladat, blablabla, persze, hogy nem volt rá idő. Egyszer hívtam az informatikus srácot, aki szokott nekünk segíteni, hogy indítsuk be gyorsan ezt a webshopot – de csak egy üzenet jött tőle, hogy „holnap visszahívlak”. Holnap??? Holnap már működnie kéne, én meg nem várok senkire, úgyhogy megcsinálom egyedül – döntöttem el. Muhahaha, mondom ezt már most, naivitásom nem ismer határokat, tényleg elhittem, hogy egyedül is képes vagyok rá. Mert a webshopos oldal ezt ígérte… Nos, ha nem lett volna Márta, a csodálatos ügyfélszolgálatos angyal, akkor talán idegösszeomlást is kapok néhányszor egy héten belül, vele viszont sikerült elérni azt, hogy a webshop betöltse a funkcióját, megbízhatóan fogadja a rendeléseket, és átláthatóan tudjam azokat kezelni.

Káosz, zűrzavar…

De persze nem éppen időben Mert már az előszobánkban volt a 3000 könyv – ezen a képen láthatjátok -, és fogalmam sem volt, hogy mikor lesz megbízhatóan működőképes a webshop. Oké, kiírtam a Facebook-oldalamra, hogy lehet üzenetben is rendelni, hiszen mindjárt itt a karácsony, hadd fogyjon ez a könyv – és akkor eluralkodott a káosz. Rövid időn belül olyan mennyiségű üzenet érkezett a három különböző Facebook–profilomra, továbbá az Instagramon, és persze e-mailben is, hogy azt sem tudtam,s írjak-e, vagy nevessek. Egyrészt hihetetlenül jó érzés volt, hogy ilyen sok ember szeretné a könyvemet, másrészt félelmetes volt az, hogy úgy éreztem: ez a feladat túlnő rajtam, én ezt nem tudom kezelni, az üzenetek követhetetlenné váltak, hajnali háromig-négyig bogarásztam az üzenetekből, hogy kinek, mennyit, hova, mik a szállítási adatok, utalás megérkezett-e…és akkor számlát írtam, csomagoltam, majd a férjem feladta. Még most is félek kicsit attól, hogy valaki kimaradt, noha minden tőlem telhetőt megtettem, hogy ne így legyen.

És megvalósul a rend

Csodás dolog a webshop, nem is gondoltam volna… Leegyszerűsítette a feladataimat úgy nagyjából harmadára. Az pedig egészen szédületes, hogy kicsit több, mint egy hét alatt közel ezer példány elfogyott! Jó, még azért van belőle, de ez akkor is döbbenetes. Főleg, hogy könyvesboltokban nem kapható – ugyanis a boltok több, mint 50 százalékot levesznek magunknak a könyv árából – és ez nagyon fáj. 30-at jogosnak éreznék, na de több,mint a felét?! Mivel a közösségi oldalakon viszonylag nagy követőtáborral rendelkezem, illetve a saját cukrászdánk, és a partner kávézóink közönsége is jelentős, úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk saját magunk értékesíteni – egyelőre működik.

Tehát, ahol most a könyv kapható:

monisutishop.hu

A megrendelt könyveket házhozszállítással, csomagautomatában, vagy személyesen lehet átvenni a cukrászdánkban, vagy a következő partnereinknél: