Van egy nagyon kedves törzsvendégünk, Gabi, de csak Babusnak hívjuk, mert ő minden nőneműt – engem, a pultos lányokat, a lányaimat – ezen a néven nevez. Így hát cserébe mi is így hívjuk őt, és nem veszi zokon. Rendszeresen jön, kávét kér, és valami paleo sütit – gluténérzékeny ugyanis.
Babusnak van egy nagyon aranyos tulajdonsága: mindig mindenkit megdicsér valamiért. Megismerkedésünk például azért maradt számomra emlékezetes, mert épp kiszolgáltam őt a pultból, közben hosszan nézett engem, majd így szólt: hogy te mennyire szép vagy! Nos, zavarba jöttem, mert erre nem számítottam egyáltalán, mire ő folytatta: nézd, nem mondanám, ha nem lenne igaz, mert minek mondjam, de ami igaz, az igaz, nagyon jó kis kisugárzásod van! – hát lehet egy ilyen vendéget nem szeretni? Egyszer csak elkezdte mondani, hogy neki kellene valami sós paleo rágcsálnivaló. Nyilván nem tudtam ellenállni az unszolásnak, és végül ebből a receptből kiindulva létrehoztam a saját verziómat.
Az a legjobb benne, hogy eddigi tapasztalataim alapján az alapanyagok helyettesíthetőek hasonló alternatívákkal, például használtam már csicseriborsólisztet, köleslisztet, tökmaglisztet, a lényeg, hogy a maglisztek mennyisége 15 dkg legyen, a magoké pedig 10. Szezámmag helyett is tehetünk bele lenmagot, szemes mákot.
Hozzávalók:
100 g mandulaliszt
20 g szezámliszt
30 g lenmagliszt
5 dkg fehér szezámmag
5 dkg fekete szezámmag
2 tojás
2,5 dkg olvasztott kókuszzsír
1 kk só
A hozzávalókat tálba tesszük, összekeverjük – szépen összeáll majd egy gombócba. Ezt a gombócot két sütőpapír között vékonyra nyújtjuk, kb. 2-3 mm-re. Ezt a tésztát felcsíkozzuk, a csíkokat sütőpapírra sorakoztatjuk, majd 180 fokos sütőben kb. 25 percig sütjük. Akkor finom, ha kihűlve ropog, és ehhez tényleg jól meg kell sütni.
Ha valaki markánsabban szeretné ízesíteni, adhat hozzá különböző fűszereket, mi nem szoktunk, így a magok ízei nagyon jól érvényesülnek.