Először is: Gyula tőlünk NAGYON messze van. Nem is jártam még ott, csak valamikor a múlt évezredben, kicsi gyerekként, drága nagyszüleimmel. Ők a nyugdíjasklub kirándulásainak keretein belül végigcipeltek engem az egész országon úgy, hogy szinte semmire sem emlékszem az egészből. Mindössze arra, hogy az ő elkényeztetett – akkor még egyetlen – unokájukként nagy duzzogva szálltam le újra és újra a buszról, hogy megtekintsek még egy látványosságot. Utáltam.
Most már bezzeg…
Nos, most már bezzeg minden érdekel, és a pandémia kezdete óta – vagyis, a külföldre utazás tiltása/szigorítása okán – azon vagyok, hogy felfedezzem, mennyi csoda van itthon. Mert amúgy nekünk Gyenesdiásról szinte percre pontosan ugyanannyi út Trieszt, mint Gyula. Nos, mit gondoltok, melyiket választottuk, amíg szabadon lehetett járni-kelni?
Nem, nem Gyulát.
Pedig ez, az ország egyik legmélyebben fekvő alföldi települése (88 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, közvetlenül a román határ mellett) gyönyörű, barátságos, vendégmarasztaló.
A terv
Négy nap/három éjszaka tartózkodást terveztünk be, és aztán végül fájt a szívem otthagyni a várost, mert úgy éreztem, lenne még mit felfedezni benne. Szokásomhoz híven most is a Facebook-oldalamon gyűjtöttem ötleteket, hogy hova menjünk, mit nézzünk meg, hol együnk, hol igyunk igazán jó kávét. Rengeteg jó ötletet kaptam, az egyiket ide is másolom, mert a kommentelő annyira kedvesen ajánlotta figyelmembe a helyi nevezetességeket, mint egy szuper útikalauz.
“Mint gyulai, kinek fia, férje, apósa Gyula
a következőket ajánlom: a vár és a kastély kihagyhatatlan, egy kávé a Bodoky kávézóban a kishídon, aztán egy laza ebéd a Mexicali Burrito Bárban vagy a Hambi bárban. Ha halas ételre vágytok akkor Sörpincében a szökőkútnál vagy a Halászcsárdában a helyetek. A város egyik ékköve az art deco stílusban berendezett Komló Étterem – Gyula, itt páratlan étlap áll rendelkezésre, mi imádjuk, és a környezet igazán elegáns a kiszolgálás pedig kifogástalan! Ha családias étteremre vágytok és klasszikus magyar ételekre akkor Family vendéglő a kastély melletti körforgalomnál vagy Géza konyhája az Erkel Gimi mellett. A 100 éves cukit nem szabad kihagyni, egy ékszerdoboz! Mellette van a Ladics-ház ami a 18-19.századi polgári élettérbe enged betekintést a Ladics család hagyatékán keresztül. Látogassátok meg a fürdőt aztán sétáljatok a fürdő melletti Csiga kertben és keressétek meg Sissi szobrát.
A Kohán képtárt ki ne hagyjátok a művház mellett, remek kiállítások szoktak lenni. Törökzugban pedig keressétek meg az egykori ferences kolostor emlékhelyét. Ha nagy gurmék vagytok akkor irány az új belvárosi étterem a Gyula Rouge, onnan már csak egy lépés a csodás és hangulatos vízpart, a nagy katolikus templom no és a könyvtár mögötti Japán-kert.Gyula szeretettel vár Titeket
“
Nos, ez a kedves javaslat adta a fő csapásirányt, amit remekül egészítettek ki még a többiek hozzászólásai, különösen az éttermek tekintetében. Érdemes elolvasni, néhány éttermet ugyanis kategorikusan nem ajánlottak a kommentelők, amit aztán vissza is igazoltak helyben az általam megkérdezettek.
Start!
Vasárnap indultunk, nem is későn, tíz óra körül, Budapesten ebédeltünk, és kicsivel három óra után meg is érkeztünk Gyulára. Elfoglaltuk a szállásunkat – amit azért nem tudok maradéktalanul jó szívvel ajánlani, mert bár szuper helyen van, nagyon jófej a tulajdonos, jó árat is fizettünk, de az ágy…!! Olyan kényelmetlen volt, hogy kedden már masszőrhöz kellett mennünk, mert mindkettőnknek iszonyúan fájt a dereka. Még az is lehet, hogy nem az ágy volt a hibás, hanem a mi derekunk túl válogatós, de az vigasztalt leginkább, amikor szerdán hazaindultunk, hogy végre a saját ágyunkban alhatunk.
Tehát, berendezkedtünk az apartmanban, elmentünk bevásárolni, majd hipp-hopp hat óra felé járt, így kijelöltük vacsoránk helyszínét: a Várkonyi Bisztróra esett a választásunk – és jó döntés volt.
Remek ételeket ettünk, majd visszasétáltunk a szállásra, és hát azt gondoltuk, ugye, hogy végre egy jót alszunk, nem kell korán kelni – hát, az ágy bizony megviccelt bennünket, ezzel, hogy gyakorlatilag néhány óra alatt beállt a derekunk. Na mindegy, gondoltuk reggel, legalább lesz idő végignézni egy csomó látványosságot – de először persze kávé!
A Black Sheepet vettük célba, amelyet már Debrecenből ismertünk; eszméletlen jó kávé, reggeli kapható náluk, és a sütik is finomak, stílusban hasonlóak azokhoz, amelyeket mi készítünk.
No, reggeli után szerettük volna megtekinteni a várat, a kastélyt, a Kohán-képtárat, a Ladics-házat, de HÉTFŐN MINDEN ZÁRVA – hát persze, minden múzeum, könyvtár… Utóbbi kirándulásaink alkalmával elkényeztettek bennünket a múzeumok, ugyanis – valószínűleg nem állami fenntartású intézmények voltak – hétfőn is nyitva tartottak. Nos, Gyulán maradt a shoppingolás, városnézés, meg a fürdő. Jövés-menésünk közben felfedeztem, hogy a szállásunktól 100 méterre van a Kormányablak – mivel nekem már négy hónapja lejárt a személyim, és a helyi Kormányablakban még a telefont sem vették fel, amikor időpontot próbáltam kérni, úgy döntöttem, megpróbálom elintézni itt. Senki nem volt előttem, tíz perc alatt megvolt az új okmány igénylése, és szerda este, amikor hazaértünk, már itthon várt borítékban az új személyim…!
Ami a shoppingolást illeti, felfedeztem egy igen szuper kis butikot, oda többször is visszamentem, galériaként is működik, és hazai készítők darabjait árulja a tulajdonos.
Délután látogatást tettünk a híres Százéves Cukrászdában, amely már azzal tiszteletet ébreszt az emberben, ha elolvassa a bejárat melletti emléktáblát.
A cukrászda belül valóban szép, érdemes meglátogatni.
Egyéb lehetőség híján délután ellátogattunk a Gyulai Várfürdőbe, amely meghökkentően hatalmas. Aki szereti az ilyen jellegű fürdőket, annak ez maga a Kánaán, ugyanis rengeteg típusú medence áll rendelkezésre, hidegebb, melegebb, gyógy, élmény, és a szaunapark is nagyon klassz. A fürdő után csak egy kis könnyű vacsorát ettünk Géza Konyhájában, amely szintén felkerült az általunk is ajánlható éttermek listájára. 🙂 Este már kicsit aggódva hajtottuk álomra fejünket, hogy vajon milyen éjszaka vár ránk, és hát olyan. Derékfájós. Vártuk a reggelt, hogy a kávét követően minél előbb ott toporoghassunk az Almásy-kastély bejáratánál, mint kultúrára éhes turisták.
Innen folytatom a következő bejegyzésben.
