A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

A blog Facebook-oldalán (amit kövessetek be, ha gyakrabban olvasnátok tőlem ezt-azt) a minap azon lamentáltam, hogy bár leültem, hogy írjak ide egy új posztot, de a legutóbbi bejegyzésem óta annyi minden történt, hogy azt sem tudom, mivel kezdjem.

Család

Vicces, hogy azért toporgok, mert túl sok a mondanivalóm – na és persze túl kevés az időm. Mert hát lássuk csak a családot: hármas számú gyermekem, Bence is megnősült, és a legkisebb, Zsófi is már egyetemista. Nóra lányoméknál megszületett második unokám, Filemon Bertold, Nátán, a bátyja pedig már kétéves “nagyfiú”, egy igazi kis okos mókamester. Bálint ügyvédjelölt, felesége most diplomázott, fogorvos lett.

Én, mi

Magamról annyit mondhatok, hogy tavaly elmúltam 50, és remekül érzem magam. A férjemmel élvezzük ennek az életkornak az áldásait: a gyerekek kirepültek (nagyjából), Zsófi jön még hétvégenként, a többiek ritkábban. Így aztán unokázunk, ha tehetjük, utazunk (nemrég Piranban töltöttünk 5 napot), sokat beszélgetünk. Szabadabb az élet, nincs annyi kötelezettség – nem kell rohanni a gyerekekért az iskolába, nem kell szülőire menni, mindig főzni, hogy legyen a családnak… Ennek örömére keddenként (ekkor van az üzemben szünet) általában kirándulok, ha van társam, aki becsatlakozik, vele, ha nem, akkor egyedül. Mostanában a legjobb ilyen keddi kirándulásom a Tisza-tó körbebiciklizése volt. Szeretnék elmenni oda több napra is, úszóházban lakni, motorcsónakozni a vízen, vezetett túrán részt venni.

A tavalyi elalvásos autóbalesetem után alvásvizsgálaton apnoét diagnosztizáltak nálam, amivel kezdtem valamit, amitől a helyzet sokat javult: átszoktam az orrlégzésre (lehet, hogy röhejesen hangzik, de figyeljétek magatokat, milyen helyzetekben, és milyen arányban veszitek a szátokon át a levegőt), lefogytam 8 kilót, és bízom a további sikerekben.

Munka

A vállalkozásban rengeteget dolgozunk még mindig, bár azért talán kicsit kevesebbet, mint pár évvel ezelőtt. Vannak bennünk kérdések a hogyan továbbal kapcsolatban, de dolgozunk rajta. Ami engem ebben legjobban fáraszt, az nem is a napi munka, nem is az emberek, hanem a hivataloknak való megfelelés. Pontosabban a megfelelés lehetetlenségének a terhe, hogy a rendszer úgy van kialakítva, hogy ha akarnak fogást találni, akkor tudjanak. Hiába akarok mindent a legjobban csinálni, nem tudom, mi a minden. Úgy érzem, a kelleténél jobban felhúzom magam azon, hogy az állam nem partnernek tekint, hanem alapállásban tolvajnak és csalónak (mint vállalkozó), ezért rajtaütésszerű ellenőrzésekkel próbálják megakadályozni, hogy kijavítsam a hibáimat. Inkább megbüntetnek érte.

Na tessék, csak szóba hozom, és már ventilálok.

Kár, egyébként, hogy ilyesmivel elveszik az ember kedvét, mert helyben stabil, egész éves munkahelynek számítunk, ami azért vendéglátásban itt a Balatonnál még mindig nem általános. Igaz, amikor a költségek elszálltak az év elején, mi is átszámoltuk a dolgainkat, és úgy döntöttünk, befejezzük a sütik kiszállítását. Azok a partnereink maradtak meg, akik maguk jönnek el a tortákért és a rugalachokért, plusz a saját cukrászda. Így is van dolgunk bőven.

Könyvek

Például az elmúlt két évben írtam két könyvet, és dolgozom a harmadikon. Ez a lagzis sütikről szól majd, nemcsak klasszikus (főleg zalai) lakodalmas sütik lesznek benne, hanem a mai, modern desszertasztalokra való édességek is. A célom ezzel kettős: egyik az értékmentés, a régi receptek megörökítésével, a másik az, hogy ha valaki szeretné saját maga megsütni a fia/lánya/akárkije esküvőjére a sütiket, akkor legyen a kezében egy jól használható gyűjtemény. A sütik ezúttal a Czibor Norbi és felesége, Viki által készített Vinovita deszkákon, tálakon szerepelnek. Helyi vállalkozás, Norbi kiselejtezett boroshordókból, faanyagokból készít különleges egyedi termékeket. Nézzetek körül a honlapjukon!

Külön öröm nekem, hogy ezt a könyvemet Seres Péter fotózza és szerkeszti, akivel 1995-ben kezdtünk együtt dolgozni a keszthelyi újságnál, mindketten újságírók voltunk, aztán Peti a fotózás felé fordult egyre inkább, kiadványokat szerkesztett. Bár az életem nekem is más irányt vett, időnként egy-egy közös projektre összefutottunk. Legutóbb 2012-2016 között írtam az általa szerkesztett Zalaco magazinba, most pedig én kerestem meg, nincs-e kedve egy újabb közös munkára – és volt. 🙂

A könyv egyébként decemberre jelenik meg, mint elődei, és ugyanúgy kapható lesz a cukrászdában és a webshopban.

Hát ennyit tudtam mondani most gyorsan, egy szuszra…

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük