A cukrászda telefonszáma:

06 30 147 8870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Mivel már három gyerekünket kiházasítottuk, úgy hiszem, van némi rálátásom arra, szülőként mi is a feladatunk leszármazottunk esküvője kapcsán. Vannak ebben gyakorlati dolgok is, de talán a leghangsúlyosabb az, hogy megéljük: a gyerekünk tényleg leválik, ha eddig nem tette meg.

1. Fogadd el a gyereked döntését, és örülj vele!

Ez az első, és legfontosabb. A gyerek felnőtt, a nevelést ki lehet pipálni, készen vagyunk. Társat választott magának, akivel, ha már az esküvőig jutottak, komolyan gondolja az életét. Szülőként nem lehet mást tenni, mint elfogadni a választottat, és szeretni. Csak így maradhat meg a jó kapcsolat a saját gyerekünkkel is, aki innentől már nem hozzánk tartozik elsősorban, hanem a házastársához. Ha olyan helyzetbe hozzuk, hogy ő lesz az ütközőpont köztünk és a férje/felesége között, az csak rosszul végződhet. Az egyik, hogy – helyesen – gyermekünk kiáll a döntése, a házastársa mellett, és megvédi őt akár velünk szemben is. A másik, ha nem elég erős, hogy felvállalja a konfliktust, és őrlődik a két fél között, lévén, hogy mindkettőt szereti. A harmadik, ha egy idő után beleáll a szülő vélekedésébe, és végül választottja ellen fordul. Utóbbi kettőnek jó eséllyel válás, de minimum boldogtalan élet a következménye.

Ne hozzuk a saját gyerekünket olyan helyzetbe, hogy döntenie kelljen köztünk és választottja között. Még akkor se, ha adott esetben nem tetszik a választása. Az ő élete, hadd élje úgy, ahogy ő akarja.

A magam részéről hálás vagyok mindkét menyemért, és az eddig egyetlen, épp ezért még mondhatom, hogy legkedvesebb vejemért, nagyon szeretem mindegyiküket. Mindig örömmel látjuk mindegyik gyerekünket házastársukkal, családjukkal együtt, ha épp úgy döntenek, hogy meglátogatnak bennünket.

2. Virítsd a lóvét!

Amennyiben igaz a híres hadvezér, Montecuccoli mondása, miszerint „A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz”, úgy pontosan ez vonatkozik az esküvőre is. Főleg, amilyen iparággá nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. Sokan, akik nem tudják felvállalni a szervezés terhét, inkább esküvőszervezőt fogadnak, aki rutinosan menedzseli a feladatokat. Cukrászként ilyet is sokat látok, nálunk mindhárom esküvő saját szervezésben ment, bár mindegyik különböző módon. Volt, ahol a helyszín illetékesei sok mindent intéztek, de volt olyan helyszínünk, ahol – cserébe az alacsony költségért – mindent mi szerveztünk. Tény, hogy utóbbi volt a legolcsóbb, és egyben a legtöbb feladat is. De nem volt lehetetlen. Az biztos, hogy kellett hozzá némi ismeretség, nagy baráti kör, és hát maga a család is. 🙂 Azt leszögezhetem, hogy akármekkora esküvőt is szeretnének a fiatalok, amire gondolsz, hogy elég lesz rá: nem lesz az. Gyűjtsél még hozzá!

2. Húzódj háttérbe!

A fiatal pár számára sok feszültség forrása lehet a túlmozgásos szülő. Az anyuka, aki a maga álmait is bele akarja szőni egyetlen kisfia esküvőjébe. Az apuka, aki úgy gondolja, hogy mindent jobban tud, majd ő megorganizálja az egészet. Az a szülő, aki azt gondolja, hogy aki a pénzt adja, az diktálja a feltételeket.

Csak annyira folyjunk bele a dolgokba, amennyire a pár ezt igényli. Ez az ő nagy napjuk, legyen olyan, amilyennek ők szeretnék! Ha olyan dekorációt akarnak, ami neked nem tetszik, hát legyen olyan! Ne tegyél rá megjegyzést, és véleményt is akkor formálj, ha kérdeznek. Ha nem kérik, hogy részt vegyél a szervezésben, akkor ne tedd. Felajánlhatsz persze dolgokat – például, ismersz egy jó helyszínt, hátha tetszik nekik is, vagy, tudsz egy jó cateringes céget, talán kedvezményt is adnak, ha gondolják, nézzék meg – de hadd döntsenek ők.

Mi a vendéglistába kértünk egy kis beleszólást, néhány vendéget szerettünk volna, hogy mindenképp meghívjanak – de csak olyanokat, akikbe ők is beleegyeztek.

4. Mosolyogj, örülj, érezd jól magad!

A nagy napon optimális esetben már csak örülni kellene, meg szépen együtt haladni az eseményekkel, de persze rengeteg feszültségforrás adódik még akkor is, ha egyébként minden rendben van. Érdemes felkészülni arra, hogy nem lesz minden tökéletes, valami mindig közbejön, hiszen ott, ahol ennyi ember mozog, ennyi emberen mennek keresztül információk, egyszerűen lehetetlen, hogy minden az előre eltervezett módon történjen. De ezt fogadjuk el, hiszen az élet is ilyen, és a legjobb, ha humorral állunk hozzá.

Nyilván, lehetnek helyzetek, amik adott esetben kínos szituációkat eredményeznek, de az biztos, hogy nem szabad, hogy az esküvő, a lakodalom – akár elvált szülők közötti – veszekedések, csatározások színhelyévé váljon. A szülő alap hozzáállása a gyereke iránti szeretet kell, hogy legyen; ebből a szeretetből kiindulva pedig örömszülőkként örülni kell. Csacsogni a rokonokkal, barátokkal, vendégekkel, táncolni, és élvezni azt, hogy eljött ez a nap.

5. Lehet, hogy fel kell dolgoznod a változást?

Azt is tudom most már, hogy teljesen rendben van, ha érzelmileg kibillenti a szülőt az esküvő. Ezt én az első házasodó gyerekünknél, Nórinál éltem meg (a többieknél már előre dolgoztam rajta magamban). Nagyon érdekes volt tapasztalni magamon, hogy az esküvő közeledtével egyre gyakrabban elérzékenyültem, és úgy éreztem, hogy nincs esélyem már jóvá tenni azt, amit esetleg elrontottam vele kapcsolatban. Persze, ez nem így van, és utólag látom, hogy a kapcsolatunk csak jobb lett, gyakran kikéri a tanácsomat dolgokban, és ha tudok, segítek. Így vagyunk a többi gyerekünkkel kapcsolatban is, akik már házasok: ha kérdeznek, elmondjuk a véleményünket, de önként nem osztjuk az észt.

Az biztos, hogy érdemes megfogalmazni a bennünk kialakuló érzéseket a házastársunknak (lehet, hogy ő is csak értetlenül áll az előtt, ami velünk történik), és nyugodtan sírjunk, ha az kell. Ha a beszélgetések a családon belül, barátokkal nem hoznak enyhülést, akkor akár szakember segítségét is igénybe lehet venni, egyáltalán nem szégyen ma már pszichológushoz járni, és hátha rá tud világítani olyasmire, aminek a kezelésével a lelkünk helyreáll.

A gyerekek kirepülésével a szülők életében új korszak jön el: ez igazi felhőtlen szabadság lehet, ha úgy alakítjuk.

Ajánlott cikkek

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük