Ismerős az a jelenség, amikor valaki horkolva alszik, majd egyszer csak csend – már megijedsz, hogy nem lélegzik -, és 15, 30, vagy akár több másodperc elteltével egyszer csak nagyokat horkantva kapkod levegő után? Na, ez az alvási apnoé. Van, aki gyakorlatilag egész éjjel fuldoklik, és még csak nem is tud róla.
Vajon apnoé miatt történt a baleset?
Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt, 2022. júliusában fényes nappal elaludtam vezetés közben. A történetet leírtam itt a blogon részletesen, csodálatos módon senkinek nem lett semmi baja, “csupán” az anyagi kár volt jelentős. Mindenesetre elég nagy felkiáltójel volt ahhoz, hogy kezdjek magammal, a helyzettel valamit. Azt ugyanis tudtam, hogy nem alszom jól. És valahol hátul az agyamban motoszkált réges-régi bloggerkollégám, Max sztorija. Maxtól hallottam először egyáltalán az apnoé szót, illetve azt, hogy ha nem jól alszik az ember, azzal foglalkozni kell.
A cukrászdánkba jár egy kedves fül-orr-gégész doktornő, először neki vezettem elő a gyanúmat, hogy szerintem valami gond van az alvásommal. Adott időpontot a szakrendelésére, ahol egy alap vizsgálat után a kezembe nyomott egy kis készüléket. Elmagyarázta, hogyan szereljem fel magamra éjszakára, hogy a gép figyelje a légzésemet, és rögzítse az adatokat. Nos, a doktornő hamarosan jelentkezett is a kiértékeléssel, hogy bizony itt valami mutatkozik, vigyük tovább ezt a vonalat – és beutalt a Korányi kórház alváslaborjába.
Vizsgálat a Korányiban
Augusztusban kaptam időpontot december 2-re.
– Kispárnát hozzon – mondta Szvatek Róbert, a vezető alvástechnikus a telefonban, aki tájékoztatott a vizsgálat menetéről is. Érkezzem 18.30-ra, ott lesz egy kis előzetes adminisztráció, kapok egy szobát, abban helyezzem el a cuccaimat. Aztán majd fél kilenc körül valamelyik asszisztens hölgy felszerelvényez, és utána nincs más dolgom, mint aludni. Na persze, könnyű azt mondani… Nem túl könnyen aludtam el, de sikerült.
– Na jó reggelt, Motolla kisasszony! – köszöntött reggel ötkor Gabi, az egyik asszisztens, és mire visszakérdeztem, hogy “csak nem forgolódtam?”, annyit mondott: nem is akárhogy. Hozzátette:
– Vannak itt bajok az alvással, de majd jön a Robi, kielemzi a leletet.
Ekkor tűnt el először vicceskedő magabiztosságom, mert hogy biztos voltam benne, hogy nem lesz itt baj, jó móka lesz ez az alvásvizsgálat, legalább ilyet is láttam, reggel elbúcsúzunk örökre, és megtartjuk egymást jó emlékezetünkben.
Az eredmény
Nos, Robi, a vezető alvástechnikus, a téma hazai avatott szakértője, 13 év alatt nagyjából 5000 esetet látott már, és még mindig odavan a munkájáért.
– Nincs túl jó hírem – fogadott, és aztán ahogy végigvezetett a fotón látható eredményen, meghökkenten vettem tudomásul: tényleg nem csak egyszerű kimerültség miatt aludtam el azon a bizonyos nyári napon, vezetés közben. Óránként 26 légzéskimaradást mért a gép, ami azt jelenti, hogy ennyiszer fordult elő, hogy 10 másodpercnél hosszabb ideig nem vettem levegőt, majd kapkodtam utána, és eközben felébredtem, noha ez nem tudatosult – ezek az úgynevezett mikroébredések. Óránként 15 légzéskimaradás még a megengedett tartományban van, felette viszont kezelni kell.
– Ezeknek az elalvásos baleseteknek a hátterében 74 százalékban alvási probléma, apnoé áll – mondta Robi. Ráadásul az apnoé következtében cukorbetegség, magas vérnyomás is kialakulhat, durva esetben agyvérzést, szívinfarktust is kaphat a beteg, aki minden éjszaka az életéért küzd álmában.
Ami miatt azonban sok háziorvos nem szívesen utalja a betegeit alvásvizsgálatra, az az, hogy óránkénti 30 apnoé, azaz légzéskimaradás esetén ugrik a jogsi. Háziorvos szájából hallottam, amikor a sztorimat meséltem neki, hogy “én is látom, amikor bejön hozzám a beteg, mondja, hogy rosszul alszik, látom, hogy vastag a nyaka, nagy a tokája, ránézésre is apnoés, de ha elküldöm vizsgálatra, sanszos, hogy egyből elveszik a jogosítványát. Kamionsofőr, ebből él; és mi lesz? Megsértődik, elviszi a kártyáját más orvoshoz, haragszik, hát kell ez nekem?”
Pedig nem játék.
S hogy mi a megoldás? Robi két lehetőséget vázolt fel. Az egyik a fogyás, életmódváltás. Az alvászavar és a túlsúly összefüggésben állnak, ugyanakkor nincs arra garancia, hogy a túlsúly megszűnésével eltűnik az alvászavar.
És a itt a másik lehetőség: az alvást segítő készülék, a CPAP, amely megakadályozza a légzéskimaradást, lehetővé teszi a nyugodt alvást. Mivel nem túl szexi, ezért sokan nem akarják elfogadni a gép használatát, de hát, lássuk be, a horkolás sem túl vonzó jelenség…
Február elejére újabb időpontot kaptam, hogy kipróbáljam a CPAP gépet.
Keresni kezdtem
Az eredmény ismeretében elkezdtem alternatív gyógymódok után kutatni. Nem azért, mintha nem lennék képes megbarátkozni a CPAP-pal, hanem mert a gép a problémámat nem gyógyítja meg, csupán levegőt nyom akkor, amikor érzékeli, hogy kimaradna a légzés. Olyan, mint az inkontinencia-betét – megtanít együttélni a problémával, de nem javít a helyzeten – pedig intimtornával lehet segíteni. Csak melós.
Gondoltam, valamit csak lehet tenni, hiszen korábban a horkolással kapcsolatban hallottam, hogy a Buteyko-féle légzésterápiával komoly sikereket értek el. Most kicsit alaposabban is utánajártam. Nem kevesebbet vállalnak, mint hogy a módszer hatására “javul a szervezet vér- és oxigénellátása. Ettől ellenállóbb lesz és szinte minden betegséget könnyebben legyőz. Megszűnik az allergia, az orrfolyás, az orrdugulás, a köhögés, a fulladás, nehéz légzés, szervezet átáll egy egészségesebb működésre. Javulnak a belső folyamatok, a keringés, az anyagcsere, normalizálódik a vérnyomás, a pulzus, a vér pH értéke, a testsúly stb. Csökken a stressz, javul a koncentráció, a közérzet, a terhelhetőség, jobb lesz az alvás, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lesz felnőtt, gyerek egyaránt.” Sőt, az apnoéval kapcsolatban is rengeteg pozitív változást dokumentáltak.
Buteyko-tanfolyam
Beiratkoztam egy tanfolyamra, és elvégeztem. Meghökkentő dolgokat mondott a terapeuta (aki egyébként nyugdíjazása előtt tüdőgyógyász szakorvos és háziorvos volt) a légzéssel kapcsolatban, de az eredmények engem meggyőztek. Nagyon lesarkítva a lényeg: lélegezz kevesebbet, lassabban, hasba, és az orrodon keresztül. Ne vedd mélyre a levegőt, és olyan legyen az orrodon át a légzésed, hogy ha odatartasz egy tollpihét, az ne mozogjon. Éjszakára pedig ragaszd be a szádat.
Nyilván, ez a legutolsó dolog vágja ki mindenkinél a biztosítékot – és ha megfullad??? Hát, az a helyzet, hogy 15 éve tanítják ezt a tanfolyamokon, és még soha senki nem halt meg a szájleragasztás miatt; másrészt, egy kis papírcsíkról van szó, ami egy mozdulattal lekapható. Arról is szó esik a tanfolyamokon, hogy maga az orrdugulás is a szájlégzés miatt következik be, és egy nagyon egyszerű gyakorlatot tanítanak, amivel egy-két perc alatt megszüntethető. Működik.
Már a tanfolyam ideje alatt is egyre jobb lett az alvásom, kipihentebb lettem, energikusabb, nem volt szükségem a délutáni alvásra, nem fáradtam el.
A legnehezebb feladat nekem az orrlégzésre való átszokás volt, nem is gondoltam, hogy ennyire szájlégző voltam, nem tűnt fel. Három hónapig sebes volt az orrom belül, szenvedtem, ráadásul egy kisebb sétánál úgy éreztem, nem bírok csak az orromon lélegezni, megfulladok. De végeztem a gyakorlatokat, amikre megtanítottak, és aztán három hónap elteltével azt vettem észre, hogy minden egyre jobb.
Vissza a Korányiba
Nos tehát, február 9-re volt időpontom egy újabb vizsgálatra; eredetileg már a CPAP géppel való alvás próbálása volt tervben. Azonban amikor Robi, a vezető alvástechnikus felhívott, hogy ugye megyek, kicsit bátortalanul, de elővezettem, hogy én jártam egy Buteyko-féle légzésterápiás tanfolyamra , és állítom, hogy sokkal jobban alszom. Ha azt mondom, hogy Robi szkeptikus volt, akkor a teljes igazságnak csak kis részét árulom el. Maradjunk annyiban, hogy ellenérzéseit, illetve véleményét a legnagyobb tisztelettel osztotta meg velem. A lényeg az, hogy felajánlotta: ha ennyire biztos vagyok a dolgomban, hát ejtsünk meg egy újabb diagnosztikát, és lássunk csodát. Hát lássunk, mondtam én is, de titokban azon nyomban lámpalázas lettem.
Megérkeztem 9-én este a Korányiba. A felszerelvényezést követően próbáltam elaludni, de csak nagy sokára sikerült, és fél 2-kor egyszerűen kipattant a szemem. Hű, ez nem jó, gondoltam, nekem aludnom kell, és egy cseppet sem érzem magam álmosnak…meg sem moccantam, de tudtam, hogy ott bent, az irodában látják, hogy nem alszom, mert a gép teljesen nyilvánvalóan mutatja az ébrenlétet.
Bárányokat képzeltem magam elé, számolni kezdtem őket, de mindig eltévesztettem, mert összevissza futkoztak, attól meg ideges lettem. Elkezdtem irányítani a légzésemet – belégzés, kettő, kilégzés négy, öt, hat -, hátha ettől majd álmos leszek. Valamikor egyszer csak sikerült álomba merülni, de nem túl mélyre, mert hirtelen ismét felriadtam. Hát ezt nem hiszem el – dünnyögtem magamban, ránéztem a telefonomra, fél négy.
Gabi és Kriszti asszisztensek jutottak eszembe, hogy ők most ezt is látták, és hogy sem ők, sem én nem tehetek semmit. Egyre jobban piszkált a gondolat, hogy nem lesz elég alvásom, nem tudom bebizonyítani, hogy igenis jobban alszom… Előbb kedvenc stand-uposomat, majd podcastot hallgattam, és háromnegyed ötkor úgy döntöttem, már nem is teszek úgy, mintha. Felkapcsolt villannyal vártam ötkor Gabit, akivel mindig jókat beszélgetünk.
Panaszkodtam neki, hogy idejét sem tudom, mikor voltam így utoljára, mire elárulta, rajtam kívül még két diagnosztikás nem tudott aludni, szóval lehetett valami a levegőben… Aztán hétkor megérkezett Robi, és nyolckor már hívott is, hogy elmondja: sajnos nem produkáltam értékelhető mennyiségű alvást. Úgyhogy a csodálatos javulásom – ami azért abban az összesen három órányi alvásidőben nem volt meggyőző – dokumentálása még várat magára.
Arra azonban adott lehetőséget, hogy ha megígérem, hogy megpróbálkozom a testsúlycsökkentéssel, szeptemberben újra megpróbálhatjuk. Hátha tényleg elmúlik az az apnoé…
Életmódváltás
Egész életemben küzdöttem a pluszkilókkal. Visszatekintve mondjuk nem mindig értem, hogy miért, de hát ezzel sokan így vagyunk. Gyerekkorban kapott megjegyzések a nagy fenékre, kamaszkorban a bő idomokra tett gusztustalan szexista beszólások, nos, ezek valahova úgy beégnek, hogy az önképet meghatározzák és deformálják akár egy egész életre. De az tény, hogy az elmúlt tíz évben a foglalkozásomnak köszönhetően tényleg felszaladt rám némi extra plusz, amit azért a testem is jelzett – térd-, boka- és sarokfájdalom formájában például.
Rengeteg fogyókúrát kipróbáltam már. Egyikhez sem volt újra kedvem. Nem akartam sanyargatni magam. Elvégre, abban az életkorban vagyok, amikor tényleg élvezni kellene az életet, hiszen a gyerekek kirepültek, a vállalkozás működik, a férjemmel remekül megvagyunk, egyetlen porcikám sem kívánja a csirkemellet salátával.
Többször hallottam már az időszakos böjtölésről (intermittent fasting), és úgy döntöttem, megpróbálom. A 16:8-as módszert választottam, méghozzá úgy, hogy 12 és 20 óra között eszem, aztán következő nap délig nem. Ugyanis, én későn, éjfél körül fekszem; ami másnak bevált, hogy 18 óra után nem eszik, azzal nekem este 10-kor kopogott a szemem az éhségtől, így viszont, hogy 8-kor még ehetek valami kis semmiséget, pont jó. Délig meg majdnem simán elvagyok, egy kávéval és vízzel 11 után kihúzom, és minden nap ünnepelem a delet. 8 kilót fogytam 3 hónap alatt úgy, hogy nem sanyargattam magam a fent leírtakon kívül. Igaz, június óta megállt a mérleg, de tartom a módszert. És remekül vagyok. Sőt, elmondhatom: egész eddigi életemben most érzem magam a legjobban.
És az apnoé…?
Az apnoé nem múlt el teljesen. Valami még van, de akkor is sokkal jobb a helyzet. Szóval, nekem meggyőződésem, hogy van alternatíva a CPAP mellett, csak hát nagyon-nagyon melós!
Azt is el kell mesélnem, hogy az utóbbi időben több ismerősöm is elmondta, hogy hosszú évek kínlódása, üvöltve horkolós alvása után a gép hozta el számára a nyugodt alvás örömét, és hogy el sem tudja képzelni már az életét nélküle. Gabi és Kriszti asszisztensek több sztorit meséltek arról, hogy meddő házaspároknak született babája, miután a férj alvásproblémáját rendezték – ugyanis az alvászavar a nemzőképességre is komoly kihatással van.
Nem szabad tehát annyiban hagyni: ha rosszul alszol, járj utána, mi áll mögötte!