– Elnézést, sürgős takarítanivalóm van. Vagy inkább főzni kéne… Valami sütit sütni, gyorsan, 11.30-ig, csokisat, habosat… vagy talán vasalni, abszolválni a mai egyórás gyorstakarítást, flájlédi, fláj velem, ajjajjaj…
– Nem tanulnod kellene?
– Tanulni, tanulni, tanulni… Lenin is azt mondta, csak persze oroszul, ucsityszja, ucsityszja, ucsityszja, tényleg, oroszul is kéne tanulni, egy szakmai középfokú erejéig…
– De most nem matekot kéne tanulni?
– Matekmatekmatek… Mondd gyorsan, egymás után sokszor, hogy tekma…tekmatekmatekma – na, jó, nem…?
– Te most szórakozol?
– Nem… vagy de. Várom, hogy felébredjek, tudod, mint a rossz tanuló Karinthynél, aki elaludt fél pár zoknival a lábán, talán én is most alszom éppen, ez az egész egy hülyeség, én nem vizsgázom ma, főleg nem matekból, ó, tanár úr kérem, én készültem, jaj, Erzsi, Erzsi…!
Tegnap délután merő véletlenségből megnéztem egyetemi csoportunk közös e-mailjét, na nem olyan véletlenül, ma kell beadni mikroökonómiából egy kis dolgozatot, és kíváncsi voltam, feltette-e valaki a helyes megoldásokat. Erre, a legutóbbi levelezésben, ami egészen friss volt, két csoporttársam emígyen beszélgetett:
“Nem tudod a matek gyakorló feladatok megoldásait?”
“Nem, sajnos, úgyhogy nem tudom, mi lesz holnap…”
Holnap… Holnap? HOLNAP???
Elő a füzetet, lapozom, és ott van: matek vizsga máj. 2, 11.45
Valószínűségszámítás. Az, ha lehet ilyet mondani, a matek számomra eddig ismert legszadistább ágazata. Tanultunk vagy húszfélét, mindet másképp kell számolni persze, úgyhogy, ha egyáltalán felismerem, melyik feladat milyen típusú, vajon mennyi a valószínűsége, hogy meg is tudom oldani?
Nem mondok semmit, mert a matematika nem ismeri az isteni könyörületességet, így, ha a puszta számítások szerint az esélyem egy görbülő jegy megszerzésére meglehetősen kevés is, még mindig bízhatom abban, hogy az Örökkévaló talán rám tekint, és épp olyasmik jutnak eszembe, amiknek eszembe kell jutniuk.
Volt már ilyen. No de azt is tudom, nem lehet mindig ilyen.
Most pedig, ha megbocsátotok, muszáj porszívóznom, a mosógép is hamarosan lejár, meg tanulnom is kell egy keveset, ugye, megértitek…
Szuper írás!!!!Jaj,a matek!!!ne is mondd!!!Érettségin annakidején éppen átcsúsztam.Még hosszú évekig rémálmok gyötörtek matekfelelés témában.Sok sikert!Én is inkább porszívózok.De mit tanulsz????
Ide járok a helyi egyetemre turizmus-vendéglátás szakra, közgazdász diplomát ad ezen az alapszakon.
És persze megint lebuktam, hogy épp nem készülök.:))))
Élvezetes bejegyzés, az tuti!Iskola/tanulás témában egyetlen egyszer volt rémálmom, nem tudtam egyszerűsíteni a törtet a deriváláshoz! Sok szerencsét Neked!
A rettegett valszám, édes istenem! Sok sikert, hajrá!!! Majd mesélj róla 🙂
:)))) nagyon jó volt a poszt :)kereskedelmi közgazdász vagyok (gazd. matek+statisztika szigorlat), úgyhogy tudom miről beszélsz :)kedvenc gazdasági matematika könyvem nyitó idézete:”az integrálás és a deriválás a matematika alapjai” :)remélem sikeres volt a vizsga
Most lett vége… hát…ööö…holnap este kiderül, állítólag…
Ismerős érzésekről írsz. Nekem a kémia a mumusom (allilgyökök, foszfodiészter kötések….bbbbbrrrr). Pénteki vizsga után hallott és abszolút átérzett mondat: kettesnél jobb jegy létezik, de szebb nincs :o) Nagyon szorítok Neked!Anikó
Még a hideg is kirázott…nekem csak rémségek jutnak eszembe erről a szóról…Ráadásul drága “kisfiam” holnap érettségizik matekból. (brrrr)Nekem marad az éjszakai ima, mint ma is.No előbb feltöltöm Lilink tündéri képét a blogomban. Aztán beájulok az ágyba, remélem álmomban már nem fogok érettségizni.
Hogy sikerült? Tudod már az eredményt?Biokémiából és biofizikából én is csak azt vártam hogy görbüljön! :)Úgy látszik mindenkinek van ilyen története!
Hát igen, a Karinthys párhuzam megfelelő, ez most nem jött össze sajnos… Na nem baj, legalább már tudom, 31-én milyen feladatokra számíthatok – ennyivel előrébb vagyok!