A rengeteg sütemény dacára továbbra is próbálom tartani az új irányt, és a diétás januárból immár átlépve februárba, folytatom tovább a súlycsökkentő programot.
Mondjuk, ha nem kéne naponta sütiket kóstolgatnom, valószínűleg eredményesebb lenne.
De muszáj képeznem magam, hamarosan például látogatást fogok tenni az egyik híres Balaton-parti kávézó-cukrászdában, csoportot is szervezek rá, hogy minél több süti érzékszervi bírálatát elvégezhessük.
Tanulni, tanulni, tanulni.
Egyébként nagyon kreatív lettem ezen a területen, sütikről álmodom, most például kitaláltam valami egészen fantasztikusat, ami gondolatban legalábbis az, bízom benne, hogy holnap, a megvalósítást követően is így fogom gondolni.
Na de most jöjjön a mai ebédem, ami vacsorára is kiváló, és abszolút maradékokból dobtam össze. Tökéletesen megfelel a kívánalmaknak, ennek ellenére a család nem életmódváltós része pusztította el a tepsi tartalmának felét…amit persze nem bánok. Egyék csak.
Emellett persze kénytelenek voltak megenni egy tál csörögefánkot is, mivel a tegnap emlegetett Zalaco magazin hamarosan megjelenő számába ezt a receptet kellett elkészítenem. Ilyen hát egy blogger családjának viszontagságos élete.
Hozzávalók ebben az esetben:
negyed kelkáposzta
1 póréhagyma
2 szál sárgarépa
két marék zöldborsó
15 dkg túró
csíkokra vágott bacon ízlés szerint
sajt a tetejére
só
bors
zöld fűszerek
A zöldségeket feldaraboltam, és megpároltam, de nem teljesen puhára, csak majdnem. Párolás özben sóztam, borsoztam. Beleöntöttem a tepsibe (kerámia tálba), megszórtam valamennyi szalonnával, a zöld fűszerekkel (oregánó, bazsalikom), elrendeztem rajta a túrót, majd végül a reszelt sajtot.
200 fokon (légkeveréses mód) 15-20 perc alatt szép pirosra sütöttem.
Ez nagyon guszta:-)
Én szívesen feláldoznám magam, lennék sütikóstoló helyetted! 🙂 A cukrászdalátogatás is jól hangzik…
Szeretnék ahhoz a csoporthoz csatlakozni…. 🙂
S ebből mennyit lehet büntetlenül enni?! Most nagyon megéheztem…. 🙂