Kiránduljunk!

Ez a FlyLady 20. napjának, ezzel együtt minden szombat állandó programja: családi móka. A keddi tervezés-szervezés egyik célja akár ez is lehet, a szombati program kigondolása. Persze, könnyű dolog ez akkor, ha van egy kis pénz (vagy pláne, ha sok), és sokkal több leleményességet kíván, ha nincs. Ismerem ezt is, azt is. De lehet sétálni, csak úgy, egy fagyizást beiktatva, mondjuk, nem muszáj mindjárt vidámparkozásra gondolni, amit hozzánk hasonló nagycsalád szerintem 25 ezer forint alatt nem tud megúszni, és akkor benzinpénzt még nem is számoltam.
Nóra lányom szülői értekezletén az osztályfőnök elmondta: nemrég kitöltettek a gyerekekkel – névtelenül – egy kérdőívet, amelyben főleg a szabadidő eltöltésének módja iránt érdeklődtek. Többek között volt olyan kérdés, hogy milyen közös családi programon vettetek részt utoljára, és nagyon megdöbbentő, a gyerekek 30 százaléka azt írta, fogalma sincs, mikor volt utoljára közös családi program.
Ez nagyon szomorú. El is határoztam, hogy én is jobban oda fogok figyelni az ilyen hétvégi, minőségi időtöltésekre.
Mai napunk nem volt kimondottan költségkímélő, de megmutatom, hol jártunk, hátha ötletet adok vele valakinek  egy következő kirándulásra. Nagyon szeretünk a közeli szigligeti várba ellátogatni – 25 km Keszthelytől -, meg is tesszük minden évben, és nagyon jó látni, hogy évről-évre fejlesztik. Erre fordítják a belépők összegét is: a gyerek 250 Ft, a felnőtt 500 (ez szerintem nem is vészes). 18 év a vízválasztó; alatta gyerek, felette felnőtt.

Színpadot is kialakítottak a várban.

A várból csodálatos kilátás nyílik a környékre, tiszta időben a sümegi várat is látni, a másik oldalon pedig ott a Balaton.
A várat amúgy a pannonhalmi apátság építtette 1260 és 1262 között, majd a Lengyel család birtokolta; egy évtizedig még Török Bálinté is volt. A vár legrégebbi része az öregtorony, amely délen, a legmagasabb ponton áll. A 14-15. században bővítették az alsóvárat, 1531-1540 között Török Bálint építtette tovább. A szigligeti vár végvárként védte a Balaton vonalát a török háborúk alatt. Többször átalakították, majd 17. század végén egy villámcsapástól leégett. Bár a török a várat nem tudta elfoglalni, a császár 1702-ben elrendelte a felrobbantását, köveiből épültek fel a vár alatti szép nemesi kúriák. (Forrás)

Konyha és sütőház

Hogy szó ne érje a ház elejét, mutatok gasztro témát is: a fenti képen látható a vár konyhája és sütőháza, amely szabadkéményes, tűzpados kialakítású. Tóti Lengyel János, Szigliget fő- és örökös kapitánya építtette, miután 1678-ban házasságot kötött Sennyei Krisztinával.

A konyha előtt áll a kút – nem kellett messzire menni vízért.

A vár megtekintése 45 perc alatt abszolválható, mindenféle korú gyerekkel élvezhető, sőt, most már kürtőskalácsot meg rétest tudunk venni fent is, tehát az éhező családtagok is kaphatnak túlélőmennyiséget. Persze, ezt meg is kell fizetni, egy rétes 300 forint, 2 dl bodzaszörp 200.
Amikor csak tehettük, vagy tehetjük, a várlátogatás után az Eszterházy pincébe megyünk, amely a vártól lefelé, balra található néhány száz méterre.
A vár köré települt falu lakosságának fő megélhetési forrása a földművelés, szőlészet, borászat, állattartás, céhes ipar volt. A borkultúra mindig is fontos volt – ezt felismerte Szigliget legnagyobb birtokosa, Eszterházy János, aki megvette a várpincét, és szerteágazó pincerendszert alakított ki benne.

A kábelek rondák, de maga a pince nagyon hangulatos.

Ilyenkor, amikor még nincs szezon, itt hideget lehet csak enni: porciónak hívják. Egy porció 1500 forint, egy jóétvágyú embernek elég. Mi családilag három porcióra vagyunk kalibrálva, bőven elég. A porció tartalma: kolbász, májas, szalonna, sonka, töpörtyű, disznósajt – ez mind házi!, aztán van még rajta paradicsom, paprika, uborka, lila hagyma, sajt, alma. Íme:

Három porció.

Mindenki kap egy kis vágódeszkát egy kis késsel, kenyeret, oszt jónapot. Lehet inni bodzaszörpöt, ami nagyon finom, viszont kőkemény kapitalista árképzéssel alakították ki a fogyasztói árát: másfél liter szódás bodzaszörp kilencszáz forint… Az ember csak gyanútlanul kikéri, aztán meg jól csodálkozik, amikor fizet. Persze, hat személynek egy-egy üdítő is belekerül összesen ennyibe, na de mégis.
Ennek ellenére az Eszterházy pincét továbbra is szeretjük, és mindenkinek ajánlgatjuk, térjen be egy porcióra.

Már gondolkozom a jövő szombati programon, amivel előreláthatólag a Kis-Balatont célozzuk meg, szeretném, ha meglátogatnánk a Tájházat, és ha megnéznénk a kápolnapusztai bivalyrezervátumot. Aztán, majd meglátjuk, mi lesz.
Holnap megpróbálom végre leírni, mi van a farmmal.