Nem Varga Dénes, vargabéles!

Zsófi: – Anya, mi lesz ez?
Én: – Vargabéles.
Zsófi: – Varga Dénes???
Apa: – Bírom ezeket a behallásokat…
Én: – Milyen bevallásokat?

Na igen, a nevével nehezen barátkozott meg a két kisebb gyerek, meg kellett győznöm őket, hogy nem azért béles, mert bél van benne, akkor különben is belesnek mondanánk. Nem, a béles a rétesek családjába tartozik, de nem felcsavarjuk, hanem kibéleljük a tepsit a réteslappal, rátesszük a tölteléket, és befedjük a réteslappal. Mint valami bélés. Gyanítom, ezért lett béles.
A mamám még biztosan úgy kezdte, hogy rétestésztát gyúrt, aztán meg cérnametéltet vágott – én csak az utóbbit készítettem saját kezűleg, mert – mondtam már? – szeretem a tésztagépemet. Annyira, hogy a vargabéles esetében kissé túlzásba is estem, és majdnem kétszer annyi finommetéltet készítettem, mint amennyi tényleg kellett volna bele. Egészen pontosan az volt a gondom, hogy az általam megnézett receptek a szárított tésztából írtak 25-30 dekát. Na most az mennyi a frissből? Végül 30 deka liszt és 3 tojás mellett döntöttem, de bőven elég lett volna ennyi túróhoz 20 deka liszt és 2 tojás, a receptet is már így írom alább a finomabb végeredmény kedvéért.
A lényeg persze az, hogy a vargabéles nagyon klassz lett. El is fogyott mind, pedig az én nagyobbfajta közepes tepsim jócskán tele volt. Az a legjobb benne, hogy nemcsak frissen jó, így aztán érdemes volt nagyobb adagot készíteni belőle. Aki bolti cérnametélttel és réteslappal dolgozik, semmiképp ne féljen tőle, sokkal egyszerűbb ez a sütemény, mint a nimbusza alapján gondolánk.
Azt is rögzítenem kell, a tészta fajtáját illetően kétféle iskola létezik: van a cérna- és van a szélesmetélt párti. Készítse mindenki úgy, ahogy jónak látja, és szeressük egymást, gyerekek.

Hozzávalók:
30 deka cérnametélt (vagy 2 tojás, 20 deka liszt, fél kk só)
1 csomag réteslap (6 vagy 8 lapos)
50 dkg túró
2 dl tejföl
10 dkg cukor
5 tojás
10 dkg vaj
10 dkg mazsola (ha mindenki szereti)
reszelt citromhéj (de csak kezeletlen héjú citromról)

Aki a metéltet is maga szeretné készíteni, gyúrja össze a lisztet, a tojást és a sót. A tésztát szedje szét két-három kisebb gombócba, majd hajtsa át a tésztanyújtón újra és újra (akár négyszer-ötször) addig, amíg a tészta szép egynemű nem lesz. Akkor kezdje egyre vékonyítani, és végén engedje át a legvékonyabb fokozaton is.

Lisztezze be a tésztacsíkokat, így egymásra is teheti, és vágja 25 centis darabokra. Ezek aztán mehetnek a finommetélt-vágóba. A kész metéltet szórja meg liszttel, és terítse szét.

Itt kapcsolódhatnak be kedves bolti tésztás olvasóim, haladhatunk együtt tovább. Felteszünk egy jó nagy lábast, vagy fazekat tele vízzel a tűzhelyre, dobunk bele egy evőkanál sót, és amikor forr, beleöntjük a tésztát.. Épp csak 1-2 percig főzzük, aztán leszűrjük, beledobunk két deka vajat, jól elkeverjük, hogy a tészta ne ragadjon össze, és hagyjuk kihűlni.*

Szétválasztjuk a tojásokat, a sárgákat habosra keverjük a cukorral. Villával összetörjük a túrót, a sárgákba keverjük, mehet bele a tejföl, tehetünk bele mazsolát is, egyezményes alapon, illetve, ha tudtunk kezeletlen héjú citromot szerezni, azt is most reszeljük bele.

Habbá verjük a fehérjét, majd beleforgatjuk a túrós krémbe, és ezt az egész masszát egyesítjük az előfőzött cérnametélttel.

Na most, ez már a célegyenes, úgyhogy elő is melegíthetjük a sütőnket 180 fokosra. Elővesszük a közepes tepsinket (az enyém az átlagosnál kicsit nagyobb 30×33-as), kivajazzuk. Egy kis pohárban megolvasztjuk a maradék vajat, kiterítjük a réteslap-csomagunkat, és a felét lerakjuk a tepsi aljába úgy, hogy minden lapot, mielőtt ráraknánk a következő réteget, vékonyan megvajazunk.

Ha ezzel megvagyunk, beleöntjük a metéltes-túrós keveréket, és elsimítjuk.

Majd befedjük a maradék réteslapokkal, ugyanúgy, ahogy a lerakásnál: minden réteget vajazva. A tetejét is lekenjük, aztán sütőbe toljuk a tepsit 45 percre.
Mielőtt tálalnánk, hagyjuk legalább langyosra hűlni. Szórjuk meg porcukorral, és kínáljunk mellé valamilyen jó savanykás lekvárt – vannak, akik az eperöntetre esküsznek, nem mondom, megenném én is, csak legyen végre eperszezon…

Mint mondottam, egy kicsit elsokalltam a tésztát, ezért tömörebb a tészta annál, mint amilyennek lennie kell; de szerencsére, ezt a család nem tudta.

*Ami a tészta kifőzését illeti, itt is kétféle vélemény létezik: ki kell főzni előre, vagy nem. Nemrég Giannitól  azt tanultam, hogy az ilyen ételeknél a tésztát mindig ki kell főzni előre. Hiszek neki. Mégiscsak olasz.
___________________

Velem szálló hölgyek, a FlyLady 8. napjának feladata az eddigieken kívül nagyon kellemes, ma szert kell tennünk egy asztali naptárra (én már pénteken beszereztem), és az ITT olvashatók szerint alkalmazni.