A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Tegnap teljesen kivonódtam a forgalomból, ugyanis a napom jórészét (pontosan 5 órát) buszon töltöttem, Budapestre utaztam oda-vissza, hogy ott legyek a Laptopkonyha első sajtótájékoztatóján, amelyre a Max Cityben berendezett stúdiókonyhában került sor.
Sanyi beszél, Szilvi fényképez.
A tizenegy órai kezdésre egészen nagy társaság gyűlt össze, az újságírók mellett néhány ismert arc is felbukkant, például Csonka András, Keleti Andrea és Keresztes Ildikó. Utóbbi nemcsak vendégként érkezett, Buza Sándor kollégám feladatot szánt neki.
Ildikó ugyanis nem egy kimondott konyhatündér, ezért aztán, bemutatandó, hogy a Laptopkonyha egy abszolút kezdő számára is tökéletesen használható, Sanyi kiválasztott egy egyszerű receptet, és ezt az énekesnő Oz segítségével 15 perc alatt elkészítette. Maga is meglepődött a sikeren, és elégedetten kóstolgatta a cukkinis pennét. Sőt, tesztelőnek ott volt a férje, Kicska László (anyukák és gyerekek ezerszer halhatták már a nevét a minimaxos rajzfilmek végén, amúgy ő az Edda együttes gitárosa is), aki szintén nagyon meg volt elégedve felesége művével.
Miután a jelenlevők megismerkedtek a Laptopkonyha felépítésével, és mindazokkal, akik dolgoztak/dolgoznak rajta, benne, megkóstolhatták Oz szendvicskrémeit, amelyeket előző nap készített el a forgatás során – hamarosan a weboldal látogatói is megismerhetik az egyszerű ám nagyszerű recepteket. Nekem a legjobban az Obatzer nevű ízlett, amely camembert sajtos, finom, fűszeres szendvicskrém.
Azt hittem engem ezen az eseményen különösebb meglepetés nem érhet, de tévedtem. Árpás László termékei, no meg az ő személyisége is teljesen lenyűgözött. 
Az etyeki sonkamester, aki stratégiai partnerként volt jelen, valami káprázatos holmit tett közszemlére, majd fogott egy nagy darab sonkát, és a szeletelőgépével hajszálvékony szeleteket vágott belőle, és a nép csak ette, ette… Amíg vágta, addig ettük, és amíg ettünk, tovább vágott, mesél, nevetett, és hívott mindenkit Etyekre, a Gutwein pincébe, ahol lehet kóstolni, venni. Azt mondják, akik már jártak arra, hogy oda Etyekre remek hétvégi programot lehet szervezni – ajánlatos persze gyerek(ek) nélkül.
Amikor mindenki elment, csak mi maradtunk, rávettem a csapatot, hogy álljunk össze egy fénykép erejéig. Szilvi a fényképezőgépét az etyeki sonkamester kezébe nyomta, ezt a fotót ő készítette. Szép színesek vagyunk, igaz?
Balról jobbra: Andi, a konyhalány; Balogh-Ficsor Szilvi, az oldal főszerkesztője; Buza Ildikó, Sanyi felesége; Oz, a csodák csodája; Alex, a hangmérnök és egyben főnyeremény-mindenes, aki bármit előkerít; én; Balogh Zoli, Szilvi férje, az egyik főnök; Zoli és köztem fent Györök Laci, a másik főnök; Zoli mellett Buza Sanyi, a harmadik főnök; Steigerwald Juli, a mindentudó munkatárs; Cseszneki Ági és kollégája, Zsolt, ők az informatikusok.
Jó kis nap volt.
A 2., 3., 5. és 6. fotót Szilvitől kaptam.

Ajánlott cikkek

10 Hozzászólás

  1. “Tanyafalva” Etyek szomszédja és a szomszéd “borának” megkóstolása után sokáig azt hittem, hogy az ecetes karcos borvidék az etyeki. :o) Jeti még azóta is húzza a szomszédot, hogy adjon már ecetet a mosógépet vízkőteleníteni.Mondjuk azóta már ittam finomat is. :o)

  2. Na, ti aztán már nyakig benne vagytok!:))) Olyan jó figyelni titeket és irigykedni kicsit a nyüzsitekre:) Sok-sok-sok örömöt és hoooossssszúúúúúú-hoooosssszúúúúúú laptop-életet kívánok nektek!!!

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük