Nem akarok hazudni, fáradt vagyok.
Egy hete olyan fáradt vagyok, hogy minden nap kiskanállal rakom össze magam. Reggel úgy érzem, legszívesebben egész nap csak feküdnék, az egyetlen erőfeszítés, amit tennék, az annak a könyvnek a tartása lenne, amit már napok óta szeretnék elolvasni, de valahányszor este kezembe veszem, egy idő után arra ébredek, hogy olvasás helyett már megint aludtam. Azt sem bántam volna, ha engem is elér az influenza, akkor legalább van igazolásom, mert csak úgy nem hagy feküdni a lelkiismeretem. De kimaradtam a szórásból.
Többnyire semmihez sincs kedvem, tevékenységeimet a legszükségesebbekre szorítottam vissza, persze, így is van elég ahhoz, hogy estig meg se álljak.
Nem véletlenül kértem a sorsoláson részt venni szándékozóktól valami villámreceptet, mert általában még főzni sincs kedvem (képzelhetitek, ha már ehhez sincs…), és minden nap szembesülök azzal a kérdéssel, hogy mi a csuda legyen az ebéd? A vacsora?
Néha megszáll az ihlet, és őszintén, kedvvel sütök-főzök, alkotok, belemerülök; aztán elkészül a projekt, és visszazuhan rám az ólmos fáradtság.
Várom a tavaszt, a napot, a meleget, a nyarat, a strandot (amit nyáron fogok majd utálni), a zöldet, a friss zöldségeket a piacon, a vidám embereket, a szalonnasütéseket az udvaron. Elég volt a hidegből, a szürkeségből, nem akarok már a kandalló előtt ücsörögni, ez márciusban egyáltalán nem romantikus. Hóvirágot kéne már szedni, aztán meg ibolyát, abból meg salátát csinálni, vagy kandírozni, mert az most a trendi. Addig meg kibírni valahogy.
Menni fog ez, ment már máskor is.
Na, és akkor ma vendégek jöttek. Olyanok, ráadásul, akiket nagyon szeretek. Nágya, Valerij és a kislányuk, Anna. Muszáj volt kitennem magamért, nagyon muszáj. Kitaláltam: gombócos raguleves, bolognai spagetti és gesztenyés cupcake. És, hamár: a spagettit is én gyúrom hozzá. Mármint a bolognaihoz.
Olyan ebéd lett, de olyan…
Csak tudjátok, mi a baj?
Nincs kedvem leírni.
Meghagyom holnapra.
Vashiány?Nekem így kezdődött az influenza: egy, másfél hétig ilyen levert voltam és sápadt, majd rá egy hétre kitört rajtam. A sápadtságom tuti vashiány volt, a betegség meg lehet, okozat?Jól esett az egy hét fekvés, az biztos…Fel a fejjel! 😀
már aszittem tényleg tavaszi nyűgről írsz. de így olvasva kandalló meg társai…max a télre tudok gondolni, azt meg látom ha kinézek az ablakon.sebaj, nálam még hó fedi, de Édesanyámnál már bújik a hóvirág.
hát nem vagy egyedül- nyűgös is vagyok hisztis is, amúgy csendessen. még ki kell tartani egy darabig , még ha féllábon is. Szerinte kibírjuk valahogy. hóvirág szedéssel vigyázni kell mert sokba kerül. kivéve ha nem a saját kertben van,
Szia!C vitamin! Valami rágótabletta formájában, meg D vitamin sok napsütésben, egyébként nekem sincs kedvem semmihez, pedig jövő héten kell védenem a szakdogát. Kb.10 napja van hang és torokköszörülésem, de olyan igazi, nem segített a forró teában oldódó …. sem. Már odáig vetemedtem, hogy a Gregor József módszerének kezdtem neki. Végy egy csípős paprikát és edd meg……. Tényleg leszed mindent a torokról, csak ki kell bírni, és szerintem az irritáló csípősségre odavánszorognak a falósejtek és megeszik a bacikat, meg a trutymót, vagyis koncentrált helyen a torok környékén kezdenek el dolgozni. De tényleg, már szugerálom is magam…Ma vettem az A-diban egy olyan cseresznyemaggal töltött párnát amit melegíteni kell azzal vígasztalom a tavaszi fáradságom nyaktájékot melegítve.Pedig ma olyan szépen sütött a nap. Köszönöm a biztatásokat egész jól elvoltam egyetlen bejegyzésem szerkesztésén, és nem utolsósorban köszönöm a kisorsolt nyereményt, nagy nehezen megfogalmaztam egy bejegyzést, (köszönőlevél) csak mivel rámesett két bloggerdíj is kissé hosszúra sikerált. A díjat továbbküldtem neked is, sajnos megjegyzésbe nem tudok lájkolni: http://ingyom-bingyom-taliber.blogspot.com/2011/03/dijak.htmlMajd elmondod hogyan gondoltad az ajándékszett továbbítását.Puszi!
Kitartás! Én is így vagyok, csak nálunk fül és pocakfájás,kibújó fogacskák sem engedik, hogy legalább éjjel kialudjam magam..De..! Tegnap hallottam, hogy Németh Lajos mondta a rádióban, hogy az igazi tavasz, (nem a 10 percre kibújt a napocska) március közepén fog kezdődni! És akkor végleg véget ér a tél! Addig meg… féllábon is…! :)))
A kandallós-ibolyás részt leszámítva, mintha az én szövegemet loptad vola el… 🙂 Kísértetiesen hasonlókat, sőt ugyanolyanokat gondolok én is. Bár nagyon szeretek a gyerekeimmel lenni, most nagyon sok volt nekem ez a pár hét “apa látástól mikulásig dolgoz” és én vagyok két gyerekkel ill. a gyerekek betegség miatti nyűgjei… Meg most mind a kettő feltűnően anyás. A szokásos pihenő időszakom is, a heti egy “nagyszülőnél való ott alvás/legalább egy gyerek” is kimaradt, mert Cicukám azt mondta, haza akar jönni velünk a mamáéktól… Az egyedüli vigaszom az Állatkertben százával kibújó hóvirágok voltak, és az, hogy ma egy jó kis csikós tarhonyát (én neveztem el így, úgyhogy nem tudom, mi lenne az igazi neve… kolbászos pásztortarhonya krumpli nélkül…) készítettem, és a férjem által haza hozott piaci paradicsomnak már tényleg igazi, átható paradicsom illata volt…Azért nekem vigasztaló, hogy nem vagyok ezekkel az érzésekkel egyedül. 🙂
Tavaszi fáradság….. Egyébként szintén zenész.
leírtad a hangulatomat… És közben valóban: összetehetem a két kezem, hogy mindenki egészséges, minden rendben van… Csak ne fagyna az arcomra a bőr, ha kiteszem a lában a lakásból…
De végre süt a nap, nem szürke minden folyton. Anyukám azt mondja, Magne B6-ot kell szedni.