Bogi tortája

A tortabiznisz beindul; noha egyelőre csak legfeljebb a nyersanyagok fejében, de egyre több tortát készítek, ami tulajdonképpen jó. Bár az életemet nem tenném fel a tortasütésre, meg aztán nem is vagyok olyan ügyes, mint némelyek akár csak itt a magyar gasztroblogger-világban, a gyakorlásnak köszönhetően határozottan érzem magamon a fejlődést.
Ezúttal Éva barátnőm lányának készült torta, amelynek különlegessége az előzőhöz képest a bevonatban van; azúttal ugyanis nem fondant-t, hanem hamis marcipánt gyártottam Ildinyó receptje alapján.

Eredetileg úgy gondoltam, szép fehér (törtfehér) lesz a torta, valami kis szolid díszítéssel, de csak olyan mandulaaromám volt itthon, amit valamilyen rejtélyes oknál fogva kékre színeztek, és a masszát nagyon ronda színűre változtatta. Még szerencse, hogy a múltkor Maxtól egész sok ételfestéket kaptam, gondoltam, ha kék, hát legyen kék rendesen, és két késhegynyit hozzáadtam a porból. Ilyen lett.
A többi díszt a maradék fondantból készítettem, illetve, gyorsan beszereztem egy üveg színtelen mandulaaromát, és egy fél adag  hamis marcipánt legyártottam a zöld és a sárga színekhez.
A torta tésztája egyszerű csokis piskóta, a krémje a fatörzsnél pontosan leírt csokikrém. A feliratot olvasztott csokiból, egy fogpiszkáló segítségével írtam.
A hamis marcipán kiváló díszítőanyag, a következőképpen készül.

Hozzávalók:
0,75 dl tej
350 g cukor
10 dkg rétesliszt
10 dkg finomliszt
12,5 dkg vaj
színtelen mandulaaroma

a gyúráshoz némi porcukor

Kis tejforraló lábasba öntjük a tejet, elkeverjük benne a cukrot, és felforraljuk. Alacsony hőmérsékleten gyöngyöztetjük, amíg a cukor nagyjából el nem olvad. Ekkor apránként belekeverjük az előre összevegyített kétféle lisztet, közben folyamatosan keverjük, majd mg néhány percig főzzük. Belekeverjük a vajat és az aromát, alaposan elkeverjük, majd hagyjuk kihűlni; ha lehetőségünk van rá, érdemes egy éjszakán át hideg helyen pihentetni.
Amikor dolgozni akarunk vele, gyúrólapra/deszkára szórunk porcukrot, és azon először jól átgyúrjuk a masszát, majd ugyanúgy dolgozunk vele, mint a marcipánnal.
Nem olyan kényes, mint a fondant, nekem jobban is ízlik.
És a lényeg, hogy az ünnepelt ismét elégedett volt.