Már régebben megfigyeltem, hogy a bazsalikom jótékony hatással van rám. Nyáron, valahányszor a kis fűszerkertemben tettem-vettem, időnként megölelgettem kedvenc fűszernövényemet, belefúrtam az arcomat a fényes levelek közé, és nagyokat szippantottam az illatából. Pár másodpercig mintha máshol jártam volna.
A múlt héten volt néhány igen csak sötét napom, úgy éreztem magam, mintha megöltem volna valakit, noha még gondolatban sem követtem el hasonlót.
Van ilyen.
Meg olyan is van, hogy valaki elkövet egy esztelenséget, ami, ha kiderülne, az illetőt egészen rossz helyzetbe hozná; te megtudod, mi történt, de tartod a szád, mert nem akarsz rosszat sem neki, sem a családjának, inkább vársz, hogy majd ő maga rendezi az ügyet. De nem rendezi, sőt, úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, te pedig, mivel a történtek miatt kissé eltávolodsz tőle, kellemetlen helyzetbe kerülsz: miért viselkedsz így szegénnyel szemben?
Csak.
Nem fogom elmondani, hogy ki, meg mi, csupán Karinthy Frigyes bölcs aforizmájára, világnézetének egyetlen mondatba foglalt eszenciájára szeretném ráirányítani a figyelmet: minden másképp van.
Amikor az ember azt gondolja, hogy na, most már mindent ért, mindent tud, akkor jusson eszébe, hogy lehet, hogy semmi sincs úgy, ahogy ő azt látja, sőt, talán minden másképp van. És nem biztos, hogy valaki azért nem magyarázkodik, mert nem tud felhozni dolgokat a mentségére; lehet, hogy valamiért nem akar. Még az is lehet, hogy azzal, hogy nem akar, pontosan azt védi, aki emiatt megorrol rá.
Világos, nem…?
Nem véletlen, hogy a Biblia egyik legfőbb üzenete a “szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” mellett a megbocsátás. Amikor Jézust megkérdezte Péter, mégis, hányszor kell megbocsátani annak, aki vétkezett ellenünk, esetleg még hétszer is, Jézus nem azt mondta, hogy hú, a hét az nem semmi, szuper srác vagy, ha ennyiszer meg tudsz bocsátani… Nem, ezt felelte: “Nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
És lássuk be, ez nem mindig egyszerű feladat. Van úgy, hogy egészen jogosnak érezzük a haragunkat. Talán az is. De mi van, ha mégis másképp van? Ha mégsem olyan egyszerű a helyzet? Csak magunknak ártunk a harag dédelgetésével.
Aztán van olyan, hogy az embernek fáj a lelke, maga sem tudja miért. Idegesebb is, pedig nem kéne annak lennie. Egy ilyen napon történt meg velem, hogy minden cél nélkül megvettem az egyik bolt zöldségespultjánál kornyadozó kis cserép bazsalikomot. A vásárolt holmikat a növénnyel együtt a kocsiba tettem, és indultam tovább, másik üzletbe. Útközben egyszer csak érezni kezdtem a jól ismert illatot; balzsamként vette körül sajgó lelkemet.
Elnevettem magam, és a jól ismert régi sláger első sora jutott eszembe, a helyzetre módosítva: szívbajok ellen, kisasszony, szagoljon bazsalikomot!
Nekem is van egy ilyen megmagyarázhatatlan vonzódásom a bazsalikomhoz. Nem ideges bajokra, csak úgy, imádom. El is hiszem, hogy megnyugtat egy kicsit, a természet képes ilyenekre 🙂
Én is ki szoktam menni nyáron a kertbe bazsalikomot szagolni… (És meg szoktam cibálni a menta bokrot és a levendulát. Akkor mindent eláraszt a buja mediterrán illat…. )
Virtuális bazsalikomölelés! ♥
Én is nagyon szeretem a friss bazsalikomot.
Szia! Kaptál tőlem egy díjat. :)A bazsalikom nekem is nagy kedvencem paradicsommal és olívaolajjal pirítós kenyéren vagy csak mozzarellával egyszerűen vagy citrommal és fokhagymával. 🙂 Anita, http://www.kavecsokolade.blogspot.com
Szia Móni!Csak a pontosítás kedvéért – nem hetvenhétszer, hanem hetvenszer hétszer 🙂