Hát elkészült a nagy mű, büszke vagyok, noha nem elégedett, úgy érzem, első rendeléses tortának nem rossz.
Hozzá kell tennem, Megrendelő személye egy kedves barátnőm 19 éves lánya, úgyhogy igazából ajándék ez a torta a részemről, pontosabban családunk részéről, azonban most fordult elő először, hogy komolyabb igényeknek kellett megfelelnem.
Az alapkoncepció az volt, hogy legyen ajándékdoboz-forma a torta, de emeletes, vagyis, mintha két doboz lenne egymásra pakolva. Aztán tovább bonyolítottam az elképzelést, és úgy gondoltam, ha már egyszer dobozok, akkor legyen több. Sok. Soknak látszó.
Összesen három 6 tojásos piskótalapot sütöttem, kettő kakaósat, egy simát, és úgy vágtam fel őket (lásd a képet a tegnapi bejegyzésnél), hogy összesen 5 különböző méretű „doboz” legyen majd belőlük. A csokikrémet (ez is kérés volt, hogy csokis legyen) a fatörzs krémjének receptje alapján készítettem el, csak dupla adagban. Pont elég lett.
Kellett még egy krém, méghozzá a piskóta és a fondant közé. Szintén Gabriella receptjét használtam, 3 tojásfehérjéből, 25 deka porcukorból és 35 deka vajból készítettem – ebből nem fogyott el mind, viszont két hétig hűtőben, fél évig fagyasztóban eláll, nekünk pedig hamarosan ismét lesz egy szülinaposunk Bence személyében.
A fondant egyébként kiváló lett, egyáltalán nem szakadt, nem száradt gyorsan, öröm volt vele dolgozni. Ennek ellenére körültekintéssel kell vele bánni, hogy a levágott, és újra összegyúrásra kerülő darabok ne legyenek morzsásak, ne maszatoljuk a felületet – ennek érdekében képes voltam még vékony nejlonkesztyűt is húzni… De megérte. Elfáradtam, de jó lett.
Azt hiszem, nem szeretnék tortagyártásból élni, de így néha-néha jólesik megfelelni ilyen kihívásoknak is. Az ünnepelt nagyon elégedett volt, a torta sikert aratott, úgyhogy jöhet a következő feladat.
Nagyon szép lett a torta! Gratulálunk!
Ez aztán a torta, sőt TORTA – így, csupa nagybetűvel! Hogy micsoda gyönyörűséget alkottál! Elhiszem, hogy nagyon örült, aki kapta. Mint egy ajándékhalom 🙂 Szuper ötletes és mesteri!!!
Gyönyörű tortát alkottál!!! De ez tőled természetes!!! 🙂 A Te ügyes kezeidnek ez jó kis ujjtorna volt! Igazi kihívás egy igazi gasztrobloggernek! 🙂
Látom Noddy nézeteit vallod. Ha nem tudnád, így szól „kihívás? szeretem!”szép munka volt, büszkén dőlhetsz hátra.
Nagyon szép lett a torta,szívesen elfogadnám én is!Kérlek nézz be hozzám,szeretnélek meglepni egy díjjal.Köszönöm!
Szíved-lelked benne van 🙂
Hmmm, belsőség-torta…????:)))Köszönöm a kedves szavakat! Nagy munka volt, látom a hibáit, de tetszik.
Fantasztikus lett! Én elégedett vagyok! 🙂
Szép lett! A következő meg mégjobb lesz, gyakorlással lehet tanulni, de neked bőven van rá lehetőséged:)
Jó ötlet ajándékdoboz torta!Szép!
Nagyon szép! tuti, h iszonyat sok munka volt, de bizton megérte!!!
Nagyon szép torta!!!És annyira de annyira vicces, hogy az utóbbi idők tortás receptjeiddel nagyjából egyidőben ugyanazokat csinálom meg, tőled függetlenül… Tegnap ajándék-tortát csináltam a négyévesemnek, igaz, nem torta volt benne, hanem egy „Herbie”-t, vagyis a dobozát vontam be fondant-nal 🙂 Múltkor „együtt” csináltuk a gesztenye és a dobostortát. És vártam, hogy írod majd, hogy még egy habcsókos parfétortát is összedobtál :DMondjuk abban most nem hiszek, hogy nutellás túrótortát csináltál a közelmúltban, mert az annyira nem elterjedt, bár borzasztóan finom… Ez volt ugyanis az ehető tortánk 🙂
Kikocs, ez tényleg vicces:)Hmmm, az a nutellás túrótorta meg igazán nagyszerű ötlet… meg a másik is… lehet, bepótolom, úgyis nemsokára lesz szülinaposunk.
Rég nem jártam feléd, de most muszáj megmutatnom, hogy ugyanezen a napon én is születésnapi ajándékdoboz tortát csináltam: http://milegyenazebed.blogspot.com/2011/02/bar-micva-torta.html