“Itt látható a nagyhírű bűvész!
A lábával karikázik,
A kezével citerázik,
Az orrával orgonázik,
A fülével figurázik,
A szemével gurgulázik,
A szájával vacsorázik!”
(Weöres Sándor)
Ez a vers jutott eszembe ma, amikor úgy tizenegy óra magasságában száradó hajjal, paradicsomlevest főzve, a maastrichti konvergencia-kritériumokat tanulmányozva nevelgettem valamelyik gyermekemet (HÁNYSZOR MEGMONDTAM MÁR, HOGY NE HAGYD A PIZSAMÁDAT A FÖLDÖN?!), de úgy, hogy azért még közben válaszolgattam a Laptopkonyha fórumában a hozzászólásokra.
Délben vizsgáztam az egyetemen Európai Uniós ismeretekből.
Nem is lett rossz.
A paradicsomleves sem.
És most, hogy ezt leírtam, ekkor döbbentem rá, ifjúságom emblematikus levese nem is szerepel még a blogon. Ezen sürgősen változtatnom kell.
A paradicsomleveshez kedves emlékek fűznek. Húszas éveim elején több lánnyal közösen béreltünk egy lakást, és vasárnaponként általában együtt ebédeltünk. Ez a leves állandó szereplője volt a hétvégi menünek, mert mindenki szerette, ám volt egy nem túl kedvelt jellemzője: mindig kifutott. Villanytűzhelyünk volt ugyanis, amelyen hiába vettük le a hőfokot, a lassan hűlő lap hője még éppen elég volt ahhoz, hogy a fazék tartalmának egy része komoly munkát adjon a konyhatakarításra beosztott lakónak. Ennek ellenére kedvenc volt, az is marad mindörökké. Ámen.
Tavaly tavasszal egy számomra kivételesen kedves “bloggertársnővel” megbeszéltük, hogy indítunk egy jó kis blogot; annak az első bejegyzése lett ez a leves így, retrósan, kékabroszosan, piroslábasosan. Aztán végül kísérletünk hamvába holt, valószínűleg nem most volt itt az ideje. Ha esetleg idővel feltámad, mint holmi Főnix, netán Kopasznyakú, arról beszámolok. Addig pedig… itt vannak róla ezek a képek, és maga a Leves.
Hozzávalók 5-6 személyre:
4 ek olaj
3 ek liszt
kb. 20 dkg paradicsompüré
2 liter víz
1 fej vöröshagyma
1 tk só
4 ek cukor
bors
zellerlevél
Az olajat hevíteni kezdjük a leveses fazékban. Amikor forró, rádobjuk a lisztet, és kevergetjük, nehogy leégjen.
Amikor a liszt halvány zsemleszínűvé válik az olajban, hozzáadjuk a paradicsompürét. Ha ilyen nagy (380 g) üvegesünk van, annak kicsit több, mint a felét. Elkeverjük, és felöntjük nagyjából két liter vízzel.
Beledobjuk egészben a megpucolt hagymát, a zellerlevelet (ha friss, mehet bele egyben, és aztán egyben ki is tudjuk dobni belőle – ennek hiányában jó a szárított, morzsolt is.) 10 percig hagyjuk forrni, közben figyelünk, nehogy kifusson. Ha mégis kifut, vigasztaljon minket a tudat, hogy mással is előfordult már. Tehát a 10 perc elteltével beletesszük az eperlevél tésztát – nagyjából 5 dekát. Addig főzzük, amíg a tészta puha nem lesz. A leves akkor a legfinomabb, ha tálalás előtt van ideje egy kicsit fedő alatt pihenni.
Piros leves! Betűtésztával, és a tányér peremére kirakott nevekkel!
Na igen, az a legjobb…:))
Úgy-úgy, ahogy Max! Jaj de megkívántam!Megint nosztalgiázom 🙂 Amikor ebből vizsgáztam, szakadt a hó. A tanár nekem háttal állt az ablaknál, nézte a havazást, talán még egyszer telefonált is közben, én meg szavaltam a tételt. Amikor a végére értem, közöltem, hogy ennyi, befejeztem.Hátranézett, mint aki álomból ébredt, aszongya négyes… Az ideg majd’ szétvetett, mindent elmondtam, amit el lehetett mondani, kérdezni meg nem kérdezett egyebet 🙂
Uhhhh… Ennyi erővel Az öreg néne őzikéjét is szavalhattad volna… Ez a tegnapi írásbeli volt, talán ma kiderül, hányas lett.
Elöször is gratulálok a vizsgádhoz!! Nálunk akkor készül ha előző napról rizs marad.Igy elég sokszor kerül az asztalra:-)
Ha paradicsomleves, akkor betűtészta!!! Gyerekkorom óta… Ma már az én csemetéim is így kérik! :)) A múltkor anyukám főzött nekik paradicsomlevest, de csak cérnametéltje volt otthon – azt főzte bele! Erre az én arany fiam belenézett a tányérba és közölte a mamával, hogy ez a leves nem finom! Anyukám megkérdezte, hogy honnan tudod, ha meg sem kóstoltad még? Mire Dávid: -Nincs benne betű, nem lehet finom! 😀 😀 Egyébként teljesen ugyanúgy főzöm, mint Te, csak zeller nélkül.
Paradicsomleves zeller nélkül? Tegnap próbáltam, mert nem találtam a zellert, erre kiderült, köszi, úgy nem ízlik. Kicsilány, aki rendszerint 2 tányérral bevág, alig evett pár kanállal (egyébként estére lázas is lett, tehát most találjam ki miért nem ette).Egyébként numero uno nálunk is. Csak nálunk betétnek galuska a nyerő, másképp órrhúzás jár érte.Vizsga eredménye megvan? Hajajj, ebből cudar tanárom volt, a legrettegettebb az egyetemen. De görbült, így boldog voltam.Pizsama pedig nálunk mindig elvándorol másik szobába, nem a földön landol.
Bevallom, én ilyennek képzeltem a laptopkonyhát… Sok alaprecept kezdőknek, akik még csak nem is láttak senkit főzni. Sok ilyen fiatal és kevésbé fiatal van. No, és a fiúk, a szinglik. Amúgy tetszik a laptopkonyha, nagyon sokoldalú, érdekes, folytassátok csak, én rájárok.
MOST NÉZTEM: NÉGYESRE VIZSGÁZTAM TEGNAP! :)))) (Össz-vissz ha 4 órát bírtam rá készülni…)
Zsuzsanna, köszi, örülök, hogy tetszik.
A paradicsom leves nálunk is nyerő… régen nem szerettem, de mióta a fiamat vártam(a nagyot) azóta szeretem.A vizsgához meg gratula!!!
Ugyanígy készül, de csak és kizárólag csipetkével, különben duzzogás van 🙂
Gratula ahhoz a négyeshez!!!Olyan ügyi vagy 🙂
:)) Milyen ügyi lennék, ha még rendesen tanulnék is…???
áhh, ahhoz max 1 órával kéne többet tanulj. meglenne az 5ös. :p