Lepény maglisztből (villámgyors)

Ebben az életmódváltásban kitartó és ösztönző társam a családból idősebbik lányom, Nóri, aki miatt kicsit jobban össze is kell szedegetnem a gondolataimat a készíthető ételek terén: neki minden nap csomagolnom kell annyi tízórait, hogy kb. délután háromig éhezés nélkül kitartson vele.
Mostanában rákapott reggeli gyanánt a zabkására (forró tejben zabpehely, pár perc alatt megszívja magát, közben édesítjük bármivel, csak nem cukorral). Azzal elvan tízig, akkor megeszi a csomagolt ételek egyik felét, majd egy körül a másikat.
Visz magával gyümölcsöt, vagy gyümölcslét – egyik reggel a gyümölcscentrifugában gyorsan lenyomtunk jó egy kiló almát, meg kb. fél kiló répát, lett belőle majdnem egy liternyi lé, aminek egy részét magával vitte. A visszamaradt gyümöcsdarabokból, amelyekben ugye már nem nagyon volt nedvesség, sütit sütöttem, de nekem annyira nem ízlett, hogy ide is feltegyem a receptet – Nórinak viszont nagyon.
Aztán, most már napok óta közös kedvencünk a maglisztből sütött lepény (tulajdonképpen alternatív palacsinta), amelyet tortillaként, megtöltve mindenféle finomsággal, feltekerve fogyasztunk.
De először arról, mi az a magliszt.

Ezt a doboznyi cuccot a Nature Cookta-tól kaptam kipróbálásra; amint mondtam korábban, ezek a holmik nem olcsóak, de nem is érdemes az árukat a búzalisztéhez mérni, ugyanúgy teljesen felesleges a nyírfacukor árán háborogni a fehér cukorhoz képest (vagy akkor háborogjunk a mézén is, az sem háromszáz forint). Az ilyen lisztekből nem kilószámra használunk, hanem csak szépen, finoman, mértékkel.
Mert az életmódváltásban az is benne van, hogy leállunk a túlfogyasztással, ami az elhízás egyik fő okozója: ugyanis nagyon sokan többet eszünk a kelleténél. Még egy szendvics, még egy szelet süti, még egy tányér gyümölcsmártás finom pirított darával, pedig már nem is kellene. „Csak az íze kedvéért” – szokták mondani; nos, ezen a téren (is) meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat, ha nem akarunk elhízni.
Ezek a lisztek úgy készülnek, hogy az adott magféleségből kipréselik az olajat, vegyszerek nélkül, hidegen, majd a visszamaradt úgynevezett pelletet finomra őrlik. Az így kapott lisztek rendkívül magas beltartalmi értékkel bírnak, széleskörűen felhasználhatóak. Magas a fehérjetartalmuk, ezért például vegetariánusoknak kifejezetten ajánlják.
Kísérleteztem már régebben a gesztenye- és a tökmagliszttel, most a szezámmag- és az amarántlisztet próbálgatom, nagyon jók a tapasztalataim. (Az amarántról írtam korábban itt.)
Ezt a lepényt azért szerettem meg nagyon gyorsan, mert nagyjából 3 perc alatt ebédet teremthetünk a semmiből egy éhes embernek. (Ha nem maglisztből, hát nem abból, a technológia ugyanaz.) A másik előnye, hogy rengeteg zöldséget belerakhatunk, és azokat nem is hőkezeljük, tehát a vitamintartalmuk megmarad.

Hozzávalók egy személyre:
1 tojás
2 ek amarántliszt (pl.)
annyi víz, hogy palacsintatésztánál kicsit sűrűbb legyen a massza
só
bors

Töltelék – egy ötlet:
1-2 szelet zsírszegény sonka
reszelt sajt (pl. Anikó)
zöldségek tetszés szerint (ebben most rukkola és bébispenót van)
joghurt és mustár összekeverve, mint öntet

A tojást egy edénybe ütjük, villával jól felverjük; hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük, a vizet, a sót, a borsot. Kis zsiradékot forrósítunk a palacsintasütőben, és azon megsütjük a lepény mindkét oldalát, pont úgy, mint a palacsintát. Töltjük, feltekerjük.
Leves után éppen elég.

(Egyébként kaptam arról olvasói visszajelzést, hogy működik a kuponkód a fentebb belinkelt bioboltban: tehát, fizetéskor a praktikak12 kódot kell megadni, és 10 százalék kedvezményt ad a rendszer a Nature Cookta és a Xukor termékekre).)