A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-19

Pressure pushing down on me – azaz “nyomás nehezedik rám”, énekelte a Queen sok évvel ezelőtt, és ilyenkor, amikor a vizsgaidőszak tetőzik, eszembe jut ez a sor. Az évek alatt az utálkozó viszonyom a nyomás alatti állapothoz egyre inkább változik; nem azt mondom, hogy kifejezetten szeretem ezeket a helyzeteket, amikor lelkemben szűkölök és vonyítok, hogy mikor lesz már vége, fohászkodom, reménykedek és hiszem, hogy menni fog, aztán így vagy úgy, de persze túljutok rajta – és mindig észreveszem, hogy megint tanultam valamit, több lettem, vagy azért, mert győztem, vagy azért, mert a kudarc nagy tanulságokat hordozott magában, és azokat feldolgozva végül mégis jól jöttem ki a helyzetből.
Ezt persze most nemcsak a vizsgákra értettem, azokkal elég jól boldogulok, eddigi mérlegem ebben a félévben 4 db ötös és egy hármas.
Már csak egy vizsgám van vissza, úgy volt, hogy ma megyek belőle, de végül későbbi időpontra halasztottam. Valahogy erre a legnehezebb felkészülnöm, rengeteg az anyag, sok számolás, sok elmélet, kicsit olyan azt-sem-tudom-hol-kezdjem típusú.
Aztán, amikor elhatározom, hogy tanulni fogok, jobbnál jobb ötleteim támadnak, mi mindent lenne most épp nagyon fontos elvégezni. Például, pont ekkor jut eszembe, mennyire idegesít, hogy a konyhaszekrényből kiszakadt az ajtó pántját tartó csavar, de úgy, hogy már vastagabb csavarral sem tudom visszatenni; emberem, bár megígérte, hogy majd megcsinálja, tudom én, hogy az ilyesminek milyen nehezen áll neki, és két módszert is hallottam, hogyan lehet tuti jól megoldani az ilyen eseteket.
1. Meg kell fúrni a csavar helyét, méretre fűrészelt fatiplit bele, és abba csavarozni.
2. Ezt egy asztalos mondta: a lyukba faragasztóval gyufaszál-darabokat kell beletömködni, hagyni megszáradni, tökéletes lesz.
Hát mikor próbáljam ki, ha nem most?
Egyúttal, ha már az ajtót megcsinálom, a szekrényben is végzek egy kis takarítást, ugyanis ebben a szekrényben tárolom a sütési kellékeket: tortaformákat, muffintepsit, jénai tálakat, sodrófát, gyúrólapot, egyebeket, és, bevallom őszintén, amikor hirtelen kell kirántanom onnan valamit – mert persze nem készítettem elő -, olyankor összeborítom az egészet, és aztán ez a helyzet nemcsak állandósul, hanem az idő múlásával kumulálódik.
Tehát, az ajtó.

Ismerős? Gyenge bútorlap, idő kérdése csak, hogy ha használod, mikor szakad le az ajtó.
Csavarozd le a magát még tartó másik pántot, vedd le az ajtót.

Fogj egy gyufaszálat és faragasztót, ragasztózd meg a gyufát, tömd a lyukba, törd el, ha már nem megy tovább. Ragasztózd me a maradék gyufát,és azt is nyomkodd oda (ha belefér).
Ezt tedd meg mindegyik lyukkal.
Ha pöpec vagy, csiszold le a felületet.

Miután a ragasztón olvasható száradási időt kivártad, csavarozd vissza a pántokat.
Pörfekt!

Na, most megmutatom, hogy nézett ki a szekrény a rendrakás előtt, de csak akkor, ha megígéritek, hogy nem szidtok miatta. Nem mindenről én tehetek, a gyerekek szokták kipakolni a mosogatógépet…
Aki mégis leszól, annak üzenem, direkt borogattam így össze a fotó kedvéért.

Láttam egy nagyon klassz tárolási ötletet: A tortaformákat és a kisebb tepsiket tegyük egy dobozba, így:
Összeborulás felszámolva!
És akkor, tádááám:
Ajtó a helyén, és rend van. A sógornőmnek mondom, hogy igen, az ott a bal alsó sarokban a te sütis dobozod, itt maradt karácsonykor.
Nos, akkor a szekrény kipipálva.
Akkor most nekiállok tanulni.
Bár… eszembe jutott egy nagyon klassz süti-ötlet, gyorsan meg kéne még sütnöm. Utána, utána mindenképpen tanulok.

Ajánlott cikkek

13 Hozzászólás

  1. Meddig marad ilyen a szekrény? A köv. mosogatógép kipakolásig? 😀
    De jók azok a tejes edények!

    Egyébként meg ez ismerős, bár már nem tanulok, de még emlékszem, vizsgaidőszakban nekiálltam volna nagytakarítani! 🙂

  2. Detto nálam is. Ha felgyorsítanák egy napomat, olyan, mintha combizomerősítő gyakorlatokat végeznék egy szék segítségével. Leülök tanulni, fel kell kelni vmiért vmelyik gyereknek, megint leülök, megint fel kell kelni, és így tovább… Bár engem a zaj zavar, ami körül vesz.
    Sok sikert neked is és mindenkinek, akinek még van vizsgája!

  3. Amióta vizsgaidőszak van, olyan rend van és tisztaság, mint még soha. Vízkő mindenhonnan ecettel leoldva, egy darab vasalnivaló sincs, hirtelen a mosogatást is imádom:) Csak azt a kínos percet kell túlélni, mikor hazajön a férjem és megkérdezi, hogy na, sikerült tanulni? 🙂

  4. Rendetlenség ügyben, nem láttad még az én konyhaszekrényemet. Három hét év alatti szokott ott illegálisan tevékenykedni. A rendrakást feladtam pár éve, szerencsére amit kell megtalálom. Ha kinőnek az elhurcolós korszakból majd rendet rakok.

  5. Drága Móni! Én itt lakom pár méterre…és állandóan leesik egyik ajtó, szintén a konyhaszekrényen…és akkor össze is lenne pakolva benne (tányérok és egyéb..) 😀 😀

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük