A cukrászda telefonszáma:

06301478870

E-mail

sutismoni@gmail.com

Nyitvatartási idő

Hétfőtől vasárnapig: 10-18

Laptopkonyhás kollégáimmal azon beszélgettünk, mi a jobb a recepteket illetően: ha a címben az összes jellemző összetevő szerepel, akár két sorban, vagy ha adunk az ételnek valami fantázianevet?
Mint itt fentebb.
Mert a realista megközelítés szerint ez valóban egy korianderes sárgaborsókrémleves szárzellerrel, répával, meg még citrommal is. Sőt,a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy van még benne hagyma, mustár, víz, só, bors.
A lírai gondolkodás azt mondja, inkább adjunk fantázianavet; kint sütött a nap (igen, ez már néhány napja volt), bent ez a jó sűrű leves gőzölgött, és amikor belenéztem a kuktába, és megéreztem a kiáramló illatot, ez jutott eszembe: indián nyár. De én az ilyen elnevezésektől rosszul vagyok, hacsak nincs ott azonnal, mit is kell elképzelnem a hangzatos cím mögött. Viszont, ha meg oda kell írni, van-e értelme fantázianevet adni?

A koriandert és a szárzellert a múlt héten kaptam Helgától; valami különlegeset akartam készíteni, nem szokványosat. Jó ötlet volt sárgaborsóba integrálni őket, tényleg nagyon finom lett.
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
40 dkg sárgaborsó
3 szál szárzeller
2 sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
korianderzöld
mustár

bors
1 citrom

Kuktában készítem a sárgaborsót, mindig is abban készítettem (amióta van kuktám), dacára annak az urban legend-nek, miszerint a sárgaborsótól felrobbanhat az edény. Nem robban fel. Arra kell figyelni, hogy a folyadék szintje ne egyen magasabban a kukta felénél.
Tehát, a hagymát felaprítottam. A répát megtisztítottam, a szárzellert csak megmostam, mert egyáltalán nem volt kemény, szálas a héja, és mindkét zöldséget szeletekre vágtam. A sárgaborsót szűrőbe öntöttem, és átmostam.
A kuktában kevés olajon párolni kezdtem a hagymát, aztán rádobtam a sárgaborsót, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte. Beletettem a zöldségeket, fokhagymanyomón át belenyomtam a két gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam, és lezártam az edényt. Forrás után húsz percig hagytam pöszörögni a kuktát (takarékon, ez fontos!), majd elzártam alatta a lángot.
Amikor a nyomás távozott az edényből, kinyitottam (a kuktát ne is próbáljuk előbb, balesetveszélyes), átkevertem a levest, ízesítettem mustárral, citromlével, aprított korianderzölddel, és mivel túl sűrűnek találtam, öntöttem hozzá még vizet. Újra felforraltam, de ezúttal már fedő nélkül, és készen volt.

A kuktáról írtam egyszer egy kis összefoglalót ITT.

Tehát, nektek mi az álláspontotok az ételek nevét illetően?

Ajánlott cikkek

11 Hozzászólás

  1. Nekem a rövidítés jutott eszembe pl: korianderes sárgaborsóleves szárzellerrel. Nem olyan hosszú de benne van, hogy ez nem egy szokványos sárgaborsóleves a részletek kiderülnek a receptből.

    A mamám is mindig kuktában főzi a felesborsót (nálunk ezen a néven fut).

  2. Így legyen, ahogy a cím van, fantázianév és magyarázat is, étlapokon szokott így szerepelni, nekem tetszik 🙂

    Emili, a felesborsó nem a zöld, száraz felesborsó? Nálunk az fut ezen a néven 🙂

  3. Szerintem is legyen benne a koriander meg a sárgaborsó. :o) Mert akkor mindjárt meg se nézem. A korianderre allergiás vagyok, a sárgaborsót meg nem szeretem. ;o)

    Indián nyár – Korianderes sárgaborsóleves? Nem annyira hosszú és valahogy az indián nyár, nagyon találóan hangzik, kár lenne lehagyni.

  4. Nálunk a zöld és a sárga is felesborsó néven fut. Már a mamáimtól is így hallottam, sőt ha jól emlékszem az ovis menün is felesborsóként szokott szerepelni. Mi a sárgát szoktuk venni mert nekem szebb látvány főzeléknek mint a zöld.
    A hivatalos elnevezésről fogalmam sincs és mikor csillogó szemmel repetát kér a gyerek nem is érdekel 😀

  5. Fantázia + összetevők. Nagyritkán, ha étterembe megyünk, rosszul vagyok az olyan étlapoktól, ahol csak fantázianév van és állandóan a pincértől kell kérdezgetni, mi is van az ételben, hogyan készült.

    Ez az Indián nyár levesed tetszik.

  6. Szerintem is jó, ha van fantázianeve egy ételnek, ha meg is van magyarázva hozzá – de szerintem ennyire hosszan nem feltétlenül fontos! Elég lenne mondjuk, hogy korianderes sárgaborsóleves. 🙂 Vagy felesborsóleves! :)) Nálunk is a sárga változatot hívjuk felesborsónak is! A többi hozzávaló úgyis kiderül, ha elolvasom a receptet!

  7. Úgy tudom, hogy mindkettőt felesborsónak hívják, a színük szerint szokták megkülönböztetni őket.
    Amúgy én egy csomó mindent főzök kuktában, még húslevest is, szép lesz, tiszta, átlátszó… a titka, hogy sípolás után nagyon kicsire kell venni a lángot, ha kész, hagyni magától lehűlni, hogy le lehessen venni a fedőt. A tetején ott lesz a hagymával, zellerlevéllel, stb-vel együtt a kicsapódott fehérje, így azt egy mozdulattal ki lehet venni. Kiszedem a húsokat, zöldségeket, szűrőn átszűröm a levest, és kész! Szerintem finomabb, mert benne marad az összes íz. Tényleg nem kell félni tőle, a lényeg, hogy amikor sisteregni kezd, azonnal kicsire kell venni. Amúgy a sárgaborsót is rendszeresen abban főzöm, de tényleg csak a feléig teszem a folyadékot.
    Az ételnevekben én szeretem, ha nem túl kacifántos, utal valahogy a benne lévőkre. Persze, a már bevett nevek, pl. Holstein, Cordon bleu, Budapest, marengói, stb… háááát, azokat már megszoktuk.

  8. Az illóolaja. :o) Kontakt bőrallergiát okozhat, illetve az emésztőrendszerbe kerülve hasmenést.

    Három illóolaj van benne: linalool, alfa-pinén, limonén. A limonén közismert, mint a kozmetikai anyagok egyik allergén összetevője.

    Valószínűleg nekem is az van, mert a krémektől és tisztítószerektől is képes vagyok hol kiütéses, hol ekcémás lenni.

  9. Az egyik névtelen kommentelőd vagyok, az, aki sose ír nevet, ha ilyenből sok van, háát. 🙂 Na most: biztos elkéstem, de ne adjatok fantázianevet.Mert akit zavar, annak így jó. Akit nem zavar, annak így is jó.Aki nem gourmand, egyből tudja, miről van szó.

Hozzászólás

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük