Laptopkonyhás kollégáimmal azon beszélgettünk, mi a jobb a recepteket illetően: ha a címben az összes jellemző összetevő szerepel, akár két sorban, vagy ha adunk az ételnek valami fantázianevet?
Mint itt fentebb.
Mert a realista megközelítés szerint ez valóban egy korianderes sárgaborsókrémleves szárzellerrel, répával, meg még citrommal is. Sőt,a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy van még benne hagyma, mustár, víz, só, bors.
A lírai gondolkodás azt mondja, inkább adjunk fantázianavet; kint sütött a nap (igen, ez már néhány napja volt), bent ez a jó sűrű leves gőzölgött, és amikor belenéztem a kuktába, és megéreztem a kiáramló illatot, ez jutott eszembe: indián nyár. De én az ilyen elnevezésektől rosszul vagyok, hacsak nincs ott azonnal, mit is kell elképzelnem a hangzatos cím mögött. Viszont, ha meg oda kell írni, van-e értelme fantázianevet adni?
A koriandert és a szárzellert a múlt héten kaptam Helgától; valami különlegeset akartam készíteni, nem szokványosat. Jó ötlet volt sárgaborsóba integrálni őket, tényleg nagyon finom lett.
Hozzávalók:
1 kis fej hagyma
40 dkg sárgaborsó
3 szál szárzeller
2 sárgarépa
2 gerezd fokhagyma
korianderzöld
mustár
só
bors
1 citrom
Kuktában készítem a sárgaborsót, mindig is abban készítettem (amióta van kuktám), dacára annak az urban legend-nek, miszerint a sárgaborsótól felrobbanhat az edény. Nem robban fel. Arra kell figyelni, hogy a folyadék szintje ne egyen magasabban a kukta felénél.
Tehát, a hagymát felaprítottam. A répát megtisztítottam, a szárzellert csak megmostam, mert egyáltalán nem volt kemény, szálas a héja, és mindkét zöldséget szeletekre vágtam. A sárgaborsót szűrőbe öntöttem, és átmostam.
A kuktában kevés olajon párolni kezdtem a hagymát, aztán rádobtam a sárgaborsót, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte. Beletettem a zöldségeket, fokhagymanyomón át belenyomtam a két gerezd fokhagymát, sóztam, borsoztam, és lezártam az edényt. Forrás után húsz percig hagytam pöszörögni a kuktát (takarékon, ez fontos!), majd elzártam alatta a lángot.
Amikor a nyomás távozott az edényből, kinyitottam (a kuktát ne is próbáljuk előbb, balesetveszélyes), átkevertem a levest, ízesítettem mustárral, citromlével, aprított korianderzölddel, és mivel túl sűrűnek találtam, öntöttem hozzá még vizet. Újra felforraltam, de ezúttal már fedő nélkül, és készen volt.
A kuktáról írtam egyszer egy kis összefoglalót ITT.
Tehát, nektek mi az álláspontotok az ételek nevét illetően?
Nekem a rövidítés jutott eszembe pl: korianderes sárgaborsóleves szárzellerrel. Nem olyan hosszú de benne van, hogy ez nem egy szokványos sárgaborsóleves a részletek kiderülnek a receptből.
A mamám is mindig kuktában főzi a felesborsót (nálunk ezen a néven fut).
Így legyen, ahogy a cím van, fantázianév és magyarázat is, étlapokon szokott így szerepelni, nekem tetszik 🙂
Emili, a felesborsó nem a zöld, száraz felesborsó? Nálunk az fut ezen a néven 🙂
Ez a felesborsó kérdés jó!!! Hallottam már a sárgára is, a zöldre is, jó lenne kideríteni, ténylegesen melyik.
Szerintem is legyen benne a koriander meg a sárgaborsó. :o) Mert akkor mindjárt meg se nézem. A korianderre allergiás vagyok, a sárgaborsót meg nem szeretem. ;o)
Indián nyár – Korianderes sárgaborsóleves? Nem annyira hosszú és valahogy az indián nyár, nagyon találóan hangzik, kár lenne lehagyni.
A korianderben mi allergizál?
Nálunk a zöld és a sárga is felesborsó néven fut. Már a mamáimtól is így hallottam, sőt ha jól emlékszem az ovis menün is felesborsóként szokott szerepelni. Mi a sárgát szoktuk venni mert nekem szebb látvány főzeléknek mint a zöld.
A hivatalos elnevezésről fogalmam sincs és mikor csillogó szemmel repetát kér a gyerek nem is érdekel 😀
Fantázia + összetevők. Nagyritkán, ha étterembe megyünk, rosszul vagyok az olyan étlapoktól, ahol csak fantázianév van és állandóan a pincértől kell kérdezgetni, mi is van az ételben, hogyan készült.
Ez az Indián nyár levesed tetszik.
Szerintem is jó, ha van fantázianeve egy ételnek, ha meg is van magyarázva hozzá – de szerintem ennyire hosszan nem feltétlenül fontos! Elég lenne mondjuk, hogy korianderes sárgaborsóleves. 🙂 Vagy felesborsóleves! :)) Nálunk is a sárga változatot hívjuk felesborsónak is! A többi hozzávaló úgyis kiderül, ha elolvasom a receptet!
Úgy tudom, hogy mindkettőt felesborsónak hívják, a színük szerint szokták megkülönböztetni őket.
Amúgy én egy csomó mindent főzök kuktában, még húslevest is, szép lesz, tiszta, átlátszó… a titka, hogy sípolás után nagyon kicsire kell venni a lángot, ha kész, hagyni magától lehűlni, hogy le lehessen venni a fedőt. A tetején ott lesz a hagymával, zellerlevéllel, stb-vel együtt a kicsapódott fehérje, így azt egy mozdulattal ki lehet venni. Kiszedem a húsokat, zöldségeket, szűrőn átszűröm a levest, és kész! Szerintem finomabb, mert benne marad az összes íz. Tényleg nem kell félni tőle, a lényeg, hogy amikor sisteregni kezd, azonnal kicsire kell venni. Amúgy a sárgaborsót is rendszeresen abban főzöm, de tényleg csak a feléig teszem a folyadékot.
Az ételnevekben én szeretem, ha nem túl kacifántos, utal valahogy a benne lévőkre. Persze, a már bevett nevek, pl. Holstein, Cordon bleu, Budapest, marengói, stb… háááát, azokat már megszoktuk.
Az illóolaja. :o) Kontakt bőrallergiát okozhat, illetve az emésztőrendszerbe kerülve hasmenést.
Három illóolaj van benne: linalool, alfa-pinén, limonén. A limonén közismert, mint a kozmetikai anyagok egyik allergén összetevője.
Valószínűleg nekem is az van, mert a krémektől és tisztítószerektől is képes vagyok hol kiütéses, hol ekcémás lenni.
Az egyik névtelen kommentelőd vagyok, az, aki sose ír nevet, ha ilyenből sok van, háát. 🙂 Na most: biztos elkéstem, de ne adjatok fantázianevet.Mert akit zavar, annak így jó. Akit nem zavar, annak így is jó.Aki nem gourmand, egyből tudja, miről van szó.